Volt egyszer, hol nem volt egy igazi mesebeli vándor.
Ekhós szekerével, két bors ökröcskéjével, Titkár nevű kutyájával ezerféle utak szélén lassan lépegetve, harmónikaszóval belevándorolt az örökkévalóságba.
Amelyik irányba felröppent válláról a fekete madár, arra vette útját mosolyogva, szabadon.
Akinek csak egyszer is volt alkalma látni őt, hallani tőle mesét, sohasem tudja elfelejteni.
Egy éve már, hogy csillagok közt lépdel Gecse Balázs Gergő (1986-2018).
Mi is, Író Cimborák, mint igazi mesebeli utak harmónikaszóval telt szívű vándorai, illusztrátor barátaink társaságában letelepedtünk egy kissé Balázs emlékének tüze mellett, és elmondtunk ezt-azt a vándorok világáról!
Hallgassátok, nézzétek, olvassátok szeretettel!
A szerkesztők:
Kiss Lehel és Nagy Izabella
fotó: Gecse Balázs barátai/Bo's friends facebook oldala
Volt szerencsém találkozni és beszélgetni Vele ! Egy kora őszi délutánon fordult be akkori lakhelyem Mezőfalva Sismánd tanya bekötő útjára és a lakásomhoz közeli kis füves tisztáson állt meg ekhós szekerével és jószágaival ! Éppen akkor értem oda, amikor már kifogta az ökröket és megitatta őket. Kérdezte, hogy itt maradhat-e éjszakára ? Persze--feleltem, senkit nem zavart ott ! Aztán a szomszédok is odajöttek, megcsodáltuk az "állatállományt" és a felszerelést, megállapitottuk, hogy mindene megvan, amire egy embernek szüksége lehet ! Másnap délelőtt szedelőzködött és elindult Székesfehérvár irányába ! Egy gramm szemetet sem hagyott a táborhelyén ! Halál hire nagyon megdöbbentett ! Isten nyugosztalja !
VálaszTörlés