Nagy Izabella: A fogadósné éjszakája

Jurcsák Nikolett rajza (EmArt Műhely, Szabadka)

A fogadósné csak sopánkodik

jajgat férjének feszt

nincs még egy szoba

egy luk

amiből ma éjjel

szállás lehet.

A fogadósné számlálja magában

férjének szüttyőjébe rejtett

csilingelő

bizsergető

majd elköltenivaló

érméit.

Kiss Ottó: Jönnek a királyok

Kiss Enikő rajza (EmArt Műhely, Szabadka)

Ti szegény kukázók,

hogy vagytok, hogy vagytok!?

Köszönjük, megvagyunk,

köszönjük, megvagyunk!

Nem fáztok, kukázók?

Rettentő hideg van!

Nem fázunk, nem fázunk,

éppen csak didergünk,

van nekünk kabátunk,

az éjjel pihentünk.

Zágoni Balázs: Az Angyal tanítványa

Dékány Máté rajza (J. J. Zmaj Általános Iskola, Szabadka)

Barni írt egy levelet az Angyalnak, és kitette az ablakba. Nem is lett volna ebben semmi meglepő, ha mindez nem egy meleg szeptemberi napon, egy héttel iskolakezdés után történik.

– Még messze van karácsony – mondta Anya meglepetten.

– Még... – Apa egy kicsit számolgatott fejben, aztán legyintett – ...még nagyon sokat kell aludni, amíg jön az Angyal.

– Kiszámoltam, Apa, pontosan százkettőt – vágta rá Barni.

– Akkor miért írtál neki ilyen hamar levelet? – kérdezte Apa.

– Ha meggondolod magad addig, mi lesz? – toldotta meg Anya.

– Be kell bizonyítanom, hogy létezik Angyal – mondta Barni határozottan.

– De kinek, Barni?

– Róbertnek. Azt mondta ma az iskolában, hogy nincs is Angyal. Márpedig, ha ezt a levelet elviszi, akkor van. És akkor meg is mondom Róbertnek, hogy én nyertem!

Miklya Zsolt: Názáreti életképek

Lukács 1–2

Rogity Ena rajza (EmArt Műhely, Szabadka)

József, az ácsmester fűrészel, fúr, farag.

Mi készül? Gerenda? Ajtó? Faburkolat?

Szekérülés? Palló? Kapa nyele? Iga

az ökrök nyakába? Vagy egy kis taliga?

Egyik sem. Egy bölcső. Titokban. Jó lenne,

ha majd a kisfia feküdhetne benne.

Mária gyapjút tép, fonja a fonalat,

dúdolva dolgozik, egészen jól halad.

Fonalból ruhácska lesz, meleg takaró.

Mire a hegyek közt leesik majd a hó,

hűvös szelek járják át a városfalat.

Valaki rúgkapál a köténye alatt.

Beköszöntő

A témához kapcsolódó ikon és borítókép Kávai Rita rajzának felhasználásával készült

Kedves Olvasóink!

Lassan mindenki számolni kezd. Hogy hány nap van még. Karácsonyig. A november végi, decemberi témánkkal, ami maga a karácsony, ezt a várakozást szeretnénk szebbé, színesebbé, meghittebbé tenni.

Az alapötletünk az volt, hogy olyan szövegeket közöljünk a következő időszakban, amelyek előadhatók, elmondhatók, dramatizálhatók. Ezzel segítséget szeretnénk nyújtani azoknak – elsősorban pedagógusoknak – akik karácsonyi műsorra készítik fel a gyerekeket. A felkészülési idő rövidsége miatt valószínű, hogy az idei előadásokon még nem hasznosíthatók ezek a szövegek, viszont bármikor előkereshetők blogunkon.

A következő bő egy hónapban fogadjátok tehát előadható jeleneteinket, elmondható verseinket, dramatizálható meséinket! Ha valamelyikhez kedvet kaptok, nagyon örülnénk, ha felvennétek velünk a kapcsolatot, és a majdani műsorról fényképeket, videókat küldenétek.

Természetesen annak is örülünk, ha követtek bennünket, és olvassátok a blogot.

A karácsonyi téma csodálatos illusztrációs anyaga a szabadkai EmArt Műhely és a J. J. Zmaj Általános Iskola diákjaitól származik. Köszönjük nekik és felkészítőjüknek, Grubanov Martinek Emlíliának az együttműködést. Ajándékként tekintünk ezekre a rajzokra, és ajándékként adjuk tovább őket nektek.

Áldott várakozást kívánunk mindenkinek!

A témafelelősök:

Bertóti Johanna és Kiss Lehel

Búcsúzik a Faggató

Bódi Kati témaképe

 Kedves Cimborák!

Végigfaggatóztuk az októbert és a fél novembert. Kiderült, hogy az író is ember: nem kizárólag klasszikusokat olvas, hallgat és néz. Néha csak bambul bele a nagyvilágba, máskor bronzbékát csókolgat, rock koncertre viszi a lánya vagy éppen ellenkezőleg: a méhzümmögésre figyel, esetleg egyszerűen csak örül, hogy él. Saját ifjúkori írásait olvasgatja vagy azt az egy méterszer egy méteres levelet, amit kamaszkorában kapott. Máskor komoly költőhöz illően elmereng néhány gyerekversen, hogy azok gyerekversek-e egyáltalán, esetleg gyorsan le is fordít egyet közülük, hogy a cimborák is olvashassák. Vagy ír egy sajátot, netán varázsigét is mellékel hozzá. És még mi minden mást is megtudtunk!

De most már búcsúzik a Faggató, hiszen lassan befordulunk a Nagy Karácsonyi Célegyenesbe! Köszönjük az írásokat, és köszönjük, hogy olvastátok őket!

Csík Mónika és Turbuly Lilla
a két témafelelős   

A varázsrigmusok dúdolója: Csík Mónika

Faggató: Mit olvasol? Mit nézel? Mit hallgatsz mostanában?

Aki válaszol: Csík Mónika

A TáncReakció sztárplakátja, bal szélen Mónikával kiegészülve,
aki az állatok világnapjára így varázsolta át az együttes tagjait

Mit olvastam mostanában?

Szent Márton-legendákat, a bencés szerzetesek életéről és mindennapjairól szóló forrásanyagokat, középkori ételekről szóló leírásokat… A Szent Márton-év apropóján ugyanis egy meseregényen dolgoztam, amelynek hőse Szent Márton, azaz Jófej Marci, és hogy minél inkább „élethű” legyen a történet, magamnak is kellett néhány középkori kitérőt tennem, azaz vissza kellett utaznom az időben, ihletet gyűjteni. Nagy kaland volt, meg kell hagyni!

Mit hallgattam mostanában?

Valahogy így készül a varázslötty, Szalai Attila szerint...

Többnyire saját magamat, amint a meseregénybeli, idő-utaztató varázsversikét, és a hozzá tartozó varázsrigmust dúdolom. Így hangzik a Varázskotyvalék című pársoros, amely csakis akkor hatásos, ha szabad tűzön, csörömpölve-kolompolva főzi hozzá az utaztató löttyöt az ember:

Póréhagyma, macskagyökér,

vízitorma, vadretek,

tejjel, borral, kakaóval

jól nyakon löttyintelek!

Só kell bele, cickafarok,

őrölt denevérkarom,

egér füle, bolha foga,

kutyaszőr, egész halom.

Spenót szára, tök csumája,

kell még korom, maroknyi,

hernyó hája, légy patája

meg egy oldal szalonni!

Kivirintem-kavarintom,

beleköpök hegyeset,

öreganyám bajuszából

adok hozzá keveset.

Fő a leves, szál az illat,

körbe táncol a fazék,

utazunk az idő hátán,

elröptet a kotyvalék!

Ez pedig a hozzá tartozó varázsrigmus, amelyet csakis ritmusra szabad többször, egymás után elismételni, és kerengeni is ajánlatos hozzá, mintha tűz körül ugrándozna az ember. Vigyázat, hatásos!

Ungeda ungudu diffendále, alamuszi mulenyuszu lememuszi laklukk. Petlika limuka, surr geda kimuka, horo recefice lika, goszpeda pikepuka, ingura-fingura, csikinyuki lukegér.

Mit néztem mostanában?

Szalai Attila meseillusztrációja

Illusztrációgyanánt készült rajzokat, amelyeket Szalai Attila grafikus-karikaturista készített a mesekönyvhöz. Mesések...

Csak ülök és nézek - Turbuly Lilla

Faggató: Mit olvasol? Mit hallgatsz? Mit nézel mostanában?

Aki válaszol: Turbuly Lilla

Fotó: Kopecskó János

De jó neked! Az a munkád, ami másnak szórakozás – hallom újra és újra, ha megkérdezik,  mit csinálok, amikor nem írok. És általában tényleg jó nekem, szeretek színházba járni, még akkor is, ha néha nem. Színházi újságíróként, kritikusként évente 120-150 estét töltök ott. Ez persze nem azt jelenti, hogy ennyi előadásról írok is, de ahhoz, hogy „képben legyek” és ahhoz, hogy a Színházi Kritikusok Céhének tagjaként szavazhassak a kritikusdíjra, kell ez a mennyiség.

Kanapésarokba kuckózva – Mészöly Ágnes

Faggató: Mit olvasol? Mit hallgatsz? Mit nézel mostanában?

Aki válaszol: Mészöly Ágnes

Csupamosoly, Csupaszív Ágnes

Mit olvasok? Kávé mellé, várakozás közben HVG-t, indexet… Aztán van egy hosszú-hosszú listám arról, mi mindent szeretnék olvasni, ráérősen, kanapésarokba kuckózva, vagy a teraszon egy pokrócba gubózva, míg az eső koporász a tetőn. De mikor végre odakeveredem, mostanában valahogy mindig ugyanaz a könyv kerül a kezembe: Terry Pratchett Érdekes idők című regénye. Remek olvasmány, és gyakorlatilag teljesen mindegy, hol nyitom ki, kívülről tudom az ötszázvalahány oldalt.

Zenét leginkább olyankor hallgatok, amikor figyelni tudok rá. Írás közben soha, a vezetés, a kertészkedés és a takarítás órái viszont ideálisak ilyen szempontból. Főleg, mióta felfedeztem, hogy a telefonomon található több száz számot-zeneművet szoros ábécérendben is lehet hallgatni! A mai hazaút például Kasabian-tól (Clouds) (akiktől egyébként ez a kedvenc számom…) a RHCP-n (C’me On Girl), a Guardians of the Galaxy Soundtrack-on keresztül (Come and Get Your Love) a Van-filmzene Csendbuborékáig tartott…

Felháborító, de képtelenség letölteni Tiszta szívvel című filmet… így azt nem nézem, pedig nagyon szeretném, nem csak azért, mert a Szabadlábon-könyvbemutatón Thuróczy Szabolcs a meghívott vendég. Így maradnak a jól bejáratott animék… A Noragami harmadik ova-ját például hetente megnézem, szerintem írással foglalkozó személyeknek kötelező. Ha pedig lesz egy szusszanásnyi időm, jöhet a Death Note második évadja!

Aki kortyonként teremti és fogyasztja a verset: Hétvári Andrea

Faggató: Mit olvasol? Mit hallgatsz? Mit nézel mostanában?

Aki válaszol: Hétvári Andrea

Zuhanás közben Andrea és a Nagyfiú

Mit olvasol?

Svédasztalos jelleggel mindent. Vagyis ebből is, abból is néhány falatot. Verskortyot, esszét, regényrészletet, kritikaféléket, mesét, jól megférnek egymás mellett a tányéron. A sokszínű betűsaláta javítja a közérzetet, színezi a hangulatot. Visszatérő kedvenc Mrozek Zuhanás közben c. írása és Hamvas Béla. Olbrin Joachim csodálatos utazását fogjuk most együtt elolvasni a 15 éves fiammal, mert a közös olvasmányélmény jó! Bekukkantunk a világ főkormányzójának palotájába és ellátogatunk János kertészhez is. Valódi rejtekhelyek vannak ezekben az írásokban, igazi kuckók, öt csillagos kilátás nyílik belőlük a világra.

Mi hallgatsz?

Leginkább madáréneket, méhzümmögést, lepkeszárnysuhogást.

Mit nézel?

A madárének, a méhzümmögés és a lepkeszárnysuhogás forrását. Ezeknél izgalmasabb megfigyelni való nincs. A negyedik évtizedet betöltve, egy szülő elvesztése után, és egy betegségláncolat kellős közepén rájöttem, hogy a napi hírek jóformán egyáltalán nem érdekelnek. Nem nézek tévét, filmet sem jórészt. (Titkon azért Bud Spencer és Terence Hill rajongója vagyok.) Fölösleges tevékenységnek érzem. Helyette viszont barátkozom a kertünkben a pókokkal, kerti rozsdafarkúakkal és minden olyan lénnyel, aki megfordul nálunk. Úgy érzem, rajtuk keresztül egy másik, igazibb világ sugárzik felénk.

Levélkönny

Hétvári Andrea

Kicsinnyé lesz

Szétosztja magát kőbe, virágokba,

mohák frottírján villan zöldje is,

csöndjeit nehéz gránitokba zárja,

titok nevében az, hogy berberis,

elbújik apró sóskaborbolyába,

madár csőrével továbbvándorol,

hogy féljünk tőle, azt ő nem szeretné,

szélzúgás mögött fázik valahol,

gyöngének mutatja hóvirágszirom,

fehérnek, zöldnek, és arca porcelán

emlékeit − ha vulkán kénje rázza −

elsírja fönn az ég domborzatán,

kimossa létünk földi szennyesét,

vasalja, hajtja, s szórja szerteszét.

/A vers A KERT retorikája c. szonettkötetben

jelent meg, Napkút Kiadó 2015/

Találkozás a félelmetes Faggatóval – Antal Judit

Antal Judit: A félelmetes Faggató

Mit eszel, mit iszol? Mit olvasol? Mit hallgatsz? Mit nézel? Mit játszol? Életet vagy halált?

A vasárnap az vasárnap, olyankor minden épeszű ember pihen, általában én is. De most olyan temérdek sok dolgom volt, hogy nem engedhettem meg magamnak a lazsálást, a láblógatást, a felhőszámlálgatást. Ebédet főzni végképp nem maradt időm, ezért egy „mindegy melyik, mindegy milyen” étterembe futottam be, „mindegy mit” enni.

Életerősnek éreztem magam, és jó kedvem volt, mert szeretem a pörgést, szeretek megoldani dolgokat, és „csakazértis” legyőzni a lehetetlen határidőket. Logikus döntésnek tűnt feladni a pihenő napot a sokkal fontosabb feladatok miatt.

Szép idő volt, gyümölcs illatú, simogató nyárutó… -„sétálni való” – suttogta egy hang a fejemben, de elhessentettem, mint egy zavaró legyet. – Ezen a vasárnapon nem sétálgathatok. Ezen sem – döngicsélt a fejemben valami gonosz kis hang.

A teraszon ültem, de nem jött a pincér, neki is fontos dolga volt. Böngészni kezdtem az étlapot, amikor újra megszólalt a hang, gúnyosan:

– Nincs az étlapon az a könnyen lecsúszó tabletta, ami a napi evést, ivást megspórolná neked.

Mellettem egy fiatal pár sétált el, összebújva, kacarásztak. Hirtelen elővettem a munkámhoz kapcsolódó szakirodalmat, és mohón olvasni kezdtem. Nem tudtam, hogy menekülök. A szerelmesek nevetése, az őszi lombok suhogása, a száraz levelek boldog kergetőzése azonban egyre közelebbről hallatszott. Ezért bedugtam a fülembe a kedvenc, inspiráló zenémet, és buzgón olvastam, jegyzeteltem, amikor hirtelen egy erős, fájdalmas dobbanást éreztem… belülről.