2016. január 12., kedd

KÖLCSEY FERENC: CSOLNAKON, azaz SZABÓ T. ANNA: ROSSZ NAGYON

Rossz nagyon

A suliban ültem,
dogám előtt,
kinéztem, és láttam
egy repülőt.
Ti bezzeg suhantok
föld s víz felett!
Bár lennék a gépen
fenn veletek!

A trópusra értek
órák alatt,
élvezni a télben
forró nyarat.
Én is úgy húznék már,
el innen, el,
ez a sok baromság
nem érdekel.

Bámulnám a strandon
a kék eget,
nem itt hóban-fagyban
törnék jeget.
Ott jó kedvvel kelnék,
fény sütne rám,
pálmák közt hevernék
nap nap után.

Szuper zene szólna
zöld fák közül,
sült ételek szaga
lengne körül.
Viszlát, suli, viszlát
dogák, padok,
várnak zenék, strandok,
srácok, csajok.

A suliban ülök
dogám előtt,
kinézek és látok
fenn repülőt.
Ti bezzeg suhantok
föld s víz felett!
Nem mehetek – mért is?
Itt gebedek.



            Csolnakon

     Ültem csolnakomban
Habzó vizen,
Hallék zúgni darvat
Röptébe fenn.
Röpűlsz égi vándor,
Föld s víz felett,
Vajha szállni tudnék
Én is veled!
     Indúltál keresni
Más jobb határt,
Langy tavaszt, virítót,
S tenyésző nyárt.
Én is, hajh, keresnék
Szállván veled,
Más boldog határon
Hű fedelet!
     Lelnék én tanyácskát,
És szép eget,
Hol telet ne látnék,
S búfelleget;
Hol teljes reménnyel,
Mint szivárvány,
Tűnne fel minden nap
Más nap után.
     S ott, hol esti szél leng
Zöld fák közűl,
Forrás ömledezne
Kunyhóm körűl.
Isten hozzád csolnak,
S te vészes part,
Hű kegyes nyit ott rám
Remegő kart.
     Ülök csolnakomban
Habzó vizen,
Hallok zúgni darvat
Röptébe fenn.
Röpűlj égi vándor
Föld s víz felett,
Sorsom, ah, nem adta
Szállnom veled!





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése