Babits Mihály születésének 132. évfordulója apropóján |
Mottó:
„S már azt hiszem: nincs
rajtam kívül semmi,
de hogyha van is, Isten
tudja hogy van?
Vak dióként dióban zárva
lenni
s törésre várni beh
megundorodtam.”
Kedves Ide Tévedt Webcsavargó!
Neked, és a hozzád hasonló,
csillagszemű, hidegben vörös orrú, forró bögrét melengető,
rozsdaszín avarban boldogan barangoló, diószín álmokat szövő
irodalombarátoknak kedveskedünk egészen december végéig legújabb
cimbitémánkkal, melyet e gyönyörű Babits-idézet ihletett, így
a címe mi más is lehetne, mint: Dióhéjban.
Dániel András Kicsibácsi és Kicsinénijének diója |
Valódi, dióhéjba csomagolt, pöttöm
meglepetések lesznek e témára született írások, amelyek, ahogy
egy valamirevaló diótól elvárható, ott lapítanak majd
nyitóoldalunk zegében-zugában, arra várva, hogy ti, kedves ide
tévedt webcsavargók, egy kattintással, azaz klikkeléssel
„feltörjétek” őket.
Hogy mi mindenre számíthattok majd,
mi pattan elő a dióhéjak rejtekéből?
Egyelőre legyen titok!
Annyit kedvcsinálóként elárulunk,
hogy játékos kedvű cimboráink párokba verődve kísérlik majd
meg bemutatni egymás vicces, meghökkentő, csalafinta oldalát.
Kellemes keresgélést,
diótörést kíván a két diófelelős:
Németh Eszter és Csík
Mónika