Várni. Várni is tudok.
(Szöveg: Finy Petra. Illusztráció: Holló Anna. Ablak: Kőszeghy Csilla. Nyitogató: Miklya Zsolt)
De megnézem, mit kapok.
Mit találhatok ma itt.
A napfénymacska
Egyszer csak eljött a
tél.
És a tetőkről eltűnt az
alkonyat.
Aztán az ablakokból
kirepült a hajnal.
Már a házak falán sem
csorgott le a napsütés.
A pocsolyák is
elhomályosultak, mint a hámló foncsorú tükrök.
Később lehullott a fák
ágairól is a fény a lombbal együtt.
De egy levél, egyetlen
makacs levél, mely semmiképpen sem akart elszakadni az ágtól, még ragyog.
Most megmozdul, és a
hátán lassan kinyújtózik egy apró tündöklés.
Úgy tűnik, hogy ez a
kis fénypamacs még beszélni is tud. Vagy inkább nyávogást hallani?
Ha közelebb hajolsz a
képhez, láthatod, hogy egy apró fénymacska az.
Még a monitor is
megcsillan ott, ahol ő felágaskodik.
Bújj még közelebb
hozzá. Így. Egészen közel.
Ha szerencséd van,
átugrik a válladra, és elkísér majd mindenhová.
Bevilágítja neked ezt a
sűrű, sötét telet, ha úgy akarod.
És talán veled marad
egészen karácsonyig, amikor majd visszabújik az ünnepi mosolyok fényébe.
Hogy ott újra
szundíthasson egy jót.
Mert ki tudja, mikor lesz a fényére megint szükség.
...
(Szöveg: Finy Petra. Illusztráció: Holló Anna. Ablak: Kőszeghy Csilla. Nyitogató: Miklya Zsolt)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése