Kedves Takács Ferenc a Rókagomba utcából!
El sem hiszem, Ferikém, hogy végre, annyi év után újra írtál
nekem! Ha tudnád, mennyit keresgéltem annak idején a leveled! Még most is magam
előtt látom a szépen kanyarított verébfej- betűidet. De hogy megértsd, mi is
történt, kezdem a legelején, amikor is kezembe vettem azt a kis pacákkal
tarkított, piros borítékot. Még egy kis rénszarvast is rajzoltál a hátuljára,
igaz, a manók erősködtek, hogy az nem is rénszarvas, hanem antilop. Leültem hát
kopott, bélelt fotelembe, egy kupac nevemre szóló levéllel, hogy átolvassam,
feljegyezzem, kinek, hol, milyen kívánságát kell teljesítenem. A tied volt az
utolsó a kupacban.



