Kátai Letti: Szöcskeegér-névadó

  

Rácz Eszter illusztrációja

 

Nagy az öröm itt Szöcskeegér honban,

fajunk nem lesz örökre kivesző.

Éjjel nyolc egyforma lurkó született,

hátán ében csíkocskát viselő.

 

De az egér bizony babonás állat,

hívtuk is a nagy őskeresztanyát:

Sicista Trizona Emerenc szökkent,

ringott alatta a mezőkabát.

 

Halljátok szavam büszke üreglakók –

s közben kortyolta a rovarlikőrt. –

Szerencsés lesz majd, akit így neveznek,

hajoljatok meg e nevek előtt:

 

Igazán nemes szöcskelányegérhez,

ki szelíd, bár kellőképp fürge lény,

trendi név való, mint Barka, Baranka.

Vagy Cseperke, Tünde, a tünemény.

 

Az Annazsófi is illik erre, ki

nem állhat úgy, mint a fagyos cövek.

Bár Ciprienn és Bellatrix nevekkel

senkiből sem lett még bagolyköpet.

 

Fiúnak javallott: Buda, Hont, Lipót,

talán még Vazul, Szilárd vagy Ervin.

Ezekkel tutira bronzérmes lesz a

Borsodi Marhalegelő Derbin.

 

Hogy miért nem arany? Mert erre ott a

Szíriusz, ezüstre meg az Ügyek.

E kettő legyen Kelemen s Marcián.

S ezzel most le is zárom az ügyet.

 

Sicista Trizona Emerenc eldőlt,

mint pajtában krumplival teli zsák.

Álmában hangyaillatút hortyogott,

s látta a bölcső nyolc lányát-fiát:

 

Ervin és Ügyek, Kelemen, Marcián,

Baranka, Cseper, Tünde, Bellatrix.

Eszmei értékük így nyolcmillió.

Egerek között elsők? Hát az fix.

 

 

Kiss Dorina és Balog Péter versei

 

Iván Zsuzsanna illusztrációi

 

 

Kiss Dorina: Szöcskeegér-szekció

 

Szöcskeegérnek hívnak,

fura ilyen névvel,

ne tévessz össze az egér-

vagy a szöcskenéppel!

 

Ugrani sem tudok jól,

se kicsit, se nagyot,

sőt, sokáig azt hitték,

fajtám nem lát napot.

 

A kihalást kerülöm,

jól megvagyok, köszi.

Mondjuk nem ártana még

néhány ezer szöszi.

 

  

Magyar föld ritkasága,

ékes kincse vagyok,

Borsod Mezőségében

tűrök napot, fagyot.

 

Latin nevem még menőbb,

Sicista trizona,

imádom ezt a helyet,

bár nem Arizona.

 

Ha a felszínre jövök,

jobban teszem éjjel,

amikor éhség gyötör:

rovart eszem kéjjel.

 

  

Azt sem bánom, ha elkap

olykor egy-egy ember,

tenyerébe simulok,

főleg, hogyha nem ver.

 

Pirókegér sem vagyok,

bár csíkos a hátam,

három szálon fut az ív

gerincem nyomában.

 

Vigyázni és óvni kell

különleges éltem,

bár a hírnév ragyogó,

örülök, hogy éltem!

 

 

 

Balog Péter: Szöcskeegér-haiku

 

Kevesen vagyok,

csíkos hátam elrejtem;

szelíden élek.

 

 

 

Lovranits Júlia Villő − Szapu Julianna Szulamit: Szöcskét uzsonnára

  

Szegedi Csilla illusztrációja

 

Aszat nem akart uzsonnázni éjfél után. Pedig a szöcskeegereknél épp ez a legjobb uzsonnaidő! Hiába unszolta az anyukája:

− Édes pici fiam, csak egy falatot, a Mama kedvéért! Mi lelt téged, nem vagy te valami vacak mezei nyúl, aki mindig csak növényt enne?! Mi, szöcskeegerek megesszük a rovarokat is! Légy büszke erre, kicsi fiam! A mi családunk egy szuper család! Ilyen szép, dús szőrű fülecskéje nincs ám akármilyen rágcsálónak! − győzködte fiacskáját Szöcskeegér Anyu.

− Akkor sem kérek szöcskét! – húzta fel az orrát Aszat. – Fujj! – és elfordult a falattól, csak sárgásbarna, csíkos hátát mutatta az anyukája felé.

Egyszóval durcásan viselkedett. Ott csücsült egy egész magyar szöcskeegérnyi, azaz gyerek szöcskeegérnyi durca.

− Majd eszel, ha éhes leszel! Hej, régi dicsőség! – sóhajtozott Szöcskeegér Anyu. − Amikor még az egész Pannon-medencébe mehettünk volna rokonlátogatóba a jégkorszak idején! Azt mesélik a családban, igen jó társaság gyűlt itt össze akkoriban, kellemes menedék volt ez a hely! De hát elfogy a család, elfogy a lakóhely, és annyi a veszély a világban! Bennetek van a jövő, édes gyermekeim! –tette hozzá, majd tovább próbálkozott a szöcskével, de most már Aszat három testvérkéjénél.

Aszat viszont unatkozni kezdett. És meg is éhezett. Így aztán a telihold fényénél elindult a legelőn, és kíváncsiskodott, hogy mégis ki mit eszik? Csak van valakinek izgalmasabb falatja, mint a szöcske!

Az úton előtte földkupac mozgott, Aszat sose látott még ilyet! A földhalomból Vakond bácsi bukkant elő.

− Vakond bácsi! – szólította meg Aszat. – Mit tetszik uzsonnázni?

− Gilisztát, édes gyerekem, sok gilisztát! Finom, omlós, ragadós! Kérsz egy falatot?

Aszat megborzongott.

− Nagyon kedves, Vakond bácsi, de most köszönöm, nem kérek.

Várfalvy Emőke: Szöcseegerésző

  

Illusztráció: Kyrú Ficzere

 

Apró lény a szöcskeegér,

a zsebedbe pont belefér,

onnan fürgén majd lelécel,

borsodi üregbe fészkel.

 

Nem falánk a szöcskeegér,

gyom-legelőn vígan megél,

nem vágyik ház kamrájába,

uzsonnája: tücsök, sáska.

 

Szelíd mind a szöcskeegér,

összefuttok, tőle ne félj,

nem harap, és nagyon bátor,

fél, de csak a bagolyszárnytól.

 

Ritka lény a szöcskeegér,

ha mindenki összebeszél,

lesz utódja, nem csak őse,

híres-neves év emlőse.