Három lány, két éve
egy konyhát
örökölt,
de inkább
számoltak,
míg rottyant
a pörkölt.
Osztottak,
szoroztak,
hány vendég
fizet még,
mire a
bevétel
tandíjra is
elég.
Csillagász,
fizikus,
kutató lenne
mind,
vállukon álmukban
iskolatáska ring.
Ledobnák a
kötényt,
de sírna a
mama,
kinek ez a
hely volt
mindenre
válasza.
Muszáj volt
dönteni,
legjobb, ha sorsolnak:
egyikük
tanulhat,
ha ketten
dolgoznak.
Papírra
írták fel
mindhármuk
szép nevét,
a szélre
bízták azt,
kinek fúj
szerencsét.
Julcsa az,
kit végül
tanulni
csábított,
papírját
pörgette:
eljött, mit
áthított.
Serpenyők
helyett már
távcsövet
forgatott,
s így
történt a csuda,
talált két
csillagot.
Övé a
dicsőség,
így nevet
adhatott,
a két új
égitest
családot is
kapott.
Marcsa és
Borcsa is
azóta
csillagok,
testvérük
hálája
örökké fenn
ragyog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése