Pap Kata illusztrációja |
- Ideje fürdeni!
Jónás durcásan felnézett.
- Hess, Apu!
Apa csóválta a fejét. De mielőtt bármit mondhatott volna, elemelkedett a földtől. Azért nem verte be a fejét a plafonba, mert erősen kapaszkodott az ajtófélfában. Nohát, gondolta. Jónás már nem volt olyan mérges.
- Apu repül! Hess Apu, Hess, Apu! – ismételgette miközben körbe körbe rohangált a szobában.
Apa már nem kapaszkodott, hanem repült. Próbálta elkapni a kis gézengúzt. Végül sikerült. Jónás felmászott Apa hátára. Kényelmesen elhelyezkedett és átölelte a nyakát:
- Nagyiékhoz megyünk, sütit enni, jó?
Apa rápillantott az órájára, aztán hátra tekintett Jónásra:
- Rendben, de mire Mama hazaér, neked is ágyban kell lenned!
- Jó – helyeselt Jónás.
- Akkor, uzsgyi! – kirepültek az ablakon.
Átrepültek a házuk felett. Lóránt bácsi, a szomszéd, a fiával focizott a kertben. Jaj, de túl magasra rúgta a labdát! Repült a laszti a kerítésen túlra. Apa lejjebb szállt, nagyot bukfencezve visszapasszolta. Közben Jónás szorosan kapaszkodott. Lóránt bácsi nem értette, hogy pattant vissza labda a lába elé. Fia lecselezte a csodálkozó Lóránt bácsit és hatalmas gólt lőtt.
- Ez vicces volt, Jónás focizik! – Apa Jónásra kacsintott
De már repültek tovább, most szálltak el Jónás óvodája felett. A takarító bácsi épp befejezte a munkát. Jaj, de nem tudta kinyitni a kaput! Nem találta a kulcsot. Hol lehet? Jónás észrevett egy csillogó tárgyat a bokorban. Apa lekiáltott. A takarító bácsi tekergette a fejét, honnan jöhetett a hang. De a kulcs meglett! A takarító fütyörészve indult haza. Útközben vette észre, hogy a szemüvege az óvodában maradt.
- Ez vicces volt, Jónás ügyes! –dicsérte meg magát Jónás.
A Margit híd felett szálltak. Japán házaspár próbálta magát lefényképezni. Hol a feleség lógott ki a képből, hol a férj, hol pedig a Parlament. A férfi mérgelődve dobta el a telefont. A nő duzzogott. Apa lejjebb repült, felvette a készüléket a járdáról. Körbe repülte a párt. Jónás a fülükbe fújt. A pár összeölelkezett, egymásra mosolyogtak. Még akkor is nevettek, amikor elengedték egymást. A telefonjukon ott volt a tökéletes kép. Kézen fogva indultak tovább a következő látványosságig, sajnos ott megint összevesztek.
- Ez vicces volt, Jónás fényképezik – Apa helyeslően bólintott.
Megérkeztek Nagyiékhoz az Újlipotvárosba. Most nem kellett parkolóhelyet keresniük, egyenesen leszálltak az erkélyre. Benéztek. Nagypapa és Nagyi a kanapén ülve aludtak. A sütit nemrég tehette ki Nagyi az erkélyre, mielőtt elnyomta az álom. Apa letört egy jó nagy szeletet és odaadta Jónásnak. Jónás egy szép rajzot tett a tepsibe a szelet helyére. Nem tudtak tovább maradni, indulni kellett haza. Ahogy elrugaszkodtak, Nagyi felébredt a zajra. Kiment az erkélyre a sütiért. Elmosolyodott amikor megtalálta a rajzot. Nem értette, hogy került oda. Azt se, hogy tűnt el egy jelentős hányada a frissen sült édességnek. Nagypapa hiába bizonygatta, hogy ő békésen szunyókált.
- Ez is vicces volt, Jónás sütit eszik – Jónás elégedetten majszolt.
Elrepültek a híd felett, majd következett az óvoda, a kert és végül berepültek az ablakon. Jónás arca és keze tiszta csokoládé volt. A zárban fordult a kulcs. Erre Apa leesett földre, nem tudott már repülni.
- Megjött Mama! – kiáltott fel kétségbeesetten.
Gyorsan megeresztette a kádban a vizet és betette Jónást. Már hallották Mama lépteit, amikor eszébe jutott Apának, hogy a ruha Jónáson maradt.
Mama belépett a fürdőbe. Apa a kád szélén ült, Jónás a gumikutyákat tisztította habbal. Mama rájuk nézett és elmosolyodott.
- Sziasztok! Látom, jól elvoltatok! De ideje lenne kijönni és ágyba bújni!
Jónás morcosan felé fordult.
- Hess, Mama!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése