2015. június 24., szerda

Bertóti Johanna: Szádeli dala Admatához

Illusztráció: Kürti Andrea

ha szélvész tombol, ha tél szorongat,
jég fojtogatja a szűk folyókat,
bevon a hideg, mint fagyos kéreg,
halkan fülembe súgod, hogy: „félek”,
megdermedt hajad jégvirág-ágyás,
az égbolt szürke, vak ködtől hártyás,
megfestem neked télből a tavaszt,
ezüstecsetem, nézd, rügyet fakaszt.
festek hát fákat, faágra fészket,
fészekbe rigót, csőrében – ének,
röppen az ének, indul az égnek,
színezi kékre, a nap is ébred,
tüzes nyílvesszőt küld le a jégre,
a tél végére pont kerül végre.


kész hát a festmény, de semmi mindez...
hisz ha szelíden csak rám tekintesz,
a szemed nevet, minden bút apaszt,
és a szívembe fested a tavaszt.





Illusztráció: Kürti Andrea

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése