Várni. Várni is tudok.
De megnézem, mit kapok.
Mit találhatok ma itt.
Tádé és Dorka Betlehemben
– Babaruha! Cumis üveg! Hintőpor! Pelenka!
– Kiságy! Babakocsi! Autósülés! Bébidömper!
– Mit csináltok, Tádé?
– Mit csináltok, Dorka?
– Mit csinálnánk, mit csinálnánk? Pakolunk, mint ti is!
– És várjuk a kistesót… Csak olyan lassan érkezik…
– Ugyan már, ennyi kis várakozástól is megijedtek? Hiszen
Karácsonyra már itt lesz velünk a kistesó! Pont akkor fog születni, mint a
Kisjézus! Rá is sokat vártak…
– Kik vártak rá?
– Mindenki. Az egész világ. Mert ez a kisbaba nem ám
akármilyen kisgyerek volt, hanem Isten fia.
– Akkor Isten is nagyon várta már, hogy megszülessen, ugye,
apa?
– Bizony, hogy várta. Minden apuka nagyon várja, hogy
megszülessen a kisfia vagy a kislánya.
– De legeslegjobban az anyukák várják a babájukat. Ők hordják a pocakjukban, nem igaz?
– De bizony, így van. Így volt ezzel Mária is, Jézus anyja.
De ő nem csak úgy várta a babáját, mint a többi anyuka, hogy jaj, milyen lesz a
szeme, a haja, vagy a kezecskéje. Hanem egy kicsit jobban. Ugyanis neki egy
angyal jelentette meg, hogy kisfia fog születni.
– Hűűűűűű…
– Egy igazi angyal?
– Bizony! És ez az angyal azt mondta Máriának, hogy a fia
lesz a világ legnagyobb királya.
– Hű, akkor biztos királyi palotában született meg!
Bíborban, bársonyban!
– Vagy egy menő klinikán!
– Nem, nem. Nem királyi palotában, nem is kórházban. Hanem
egy rozzant istállóban.
– De miért?
– Ez nem igazság!
– Azért, mert Jézus szülei, Mária és József nagyon szegények
voltak. József csak egy egyszerű ács volt. Nem volt sok pénze. Amikor Jézus
születését várták, Betlehembe kellett menniük, mert népszámlálást rendelt el a
császár. És mire odaértek, a városban már minden szállás tele volt.
– És hova fektették a Kisjézust?
– A jászolba. Az állatok etetőjébe. Puha szalma volt a
párnája. Mária a kendőjével takargatta be, hogy meg ne fázzon. A barik puha
gyapjukkal melengették, bocik és csacsik vigyázták az álmát. Másnap pásztorok jöttek meglátogatni a világ új királyát.
– És hoztak ajándékot is?
– Igen. Egy bárányt, sajtot, túrót… Amit a pásztorok hozhatnak. S a Kisjézus
ezeknek az ajándékoknak jobban örült, mintha kincseket kapott volna.
Szöveg: Miklya Luzsányi Mónika. Illusztráció: Paulovkin Boglárka. Ablak: Kőszeghy Csilla. Nyitogató: Miklya Zsolt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése