A Boszorkány a lovardában című könyv 2025 őszén jelenik meg a Móra Kiadó gondozásában, a #BFF sorozat köteteként.
![]() |
Illusztráció: Oravecz Gergely |
A Boszorkány a lovardában című könyv 2025 őszén jelenik meg a Móra Kiadó gondozásában, a #BFF sorozat köteteként.
![]() |
Illusztráció: Oravecz Gergely |
![]() |
Illusztráció: Szüdi János |
Pilisszántón élt egy nagyon idős, barátságos ló, akit mindenki szeretett. Kókusznak hívták, mert olyan színű volt a szőre, mint a kókusz belének. Egész nap csak legelészett, nézte a tájat vagy a farmon élő többi állatot. Nem vágyott világgá, hiszen mindene megvolt. Néha viszont nagyon egyedül érezte magát. Egy tavaszi estén a tiszta égen hullócsillagot látott, és azt kívánta, bárcsak lennének barátai. Kívánsága sokáig nem teljesült, de Koki amúgy sem hitt az ilyesmiben. Csak azért mondta el kívánságát a csillagnak, mert tudta, hogy mások így szokták.
Egy reggel Koki a domboldalon, a karámban legelészett, amikor megpillantotta Apacsot. Fiatal, erős és büszke ló volt. A gazdái sokat versenyeztek vele.
– Hmm, hogy te milyen fiatal vagy! – csodálkozott Koki. – Meg erős és okos.
– Csak nem irigykedsz? – kérdezte Apacs. – Hiszen itt megvan mindened, amire szükséged van – folytatta, és büszkén kihúzta magát, hogy fényes, pej szőrén megcsillanjon a napfény.
![]() |
Illusztráció: Klesitz Piroska |
Tibi egyszer híres kőszobor akart lenni.
Mily öröm lehet ott állni évszázadokig
híres tereken, híres épületek előtt.
A járókelők őt csodálnák
a szépséges kőparipa minden izom-szálát
sörénye mintha szélben lebegne
mondanák szemeik.
Tibi egyszer híres kőszobrot látott.
Mily hideg és fáradságos
híres tereken, híres épületek előtt
évszázadokig egy pózba meredten
galambok pihenőhelyéül szolgálni.
Esőben, hóban tartani mellső lábunkat
miközben alattunk komoran suhannak
az emberek. Fel se néznek.
Ó, Tibi, látod, jobb a mezőn szaladgálni
a loncsos kis pulikutyával.
Szerkesztette: Miklya Zsolt
![]() |
Illusztráció: Krolikowski L. Lilian |
![]() |
Illusztrációk: Igor Lazin |
![]() |
Illusztráció: Bódi Kati |
Ül a lovon
de csinos,
dressze csupa
aranyos.
Zötyög a ló,
de a nő
mosolygása
kitűnő!
Most kézen áll,
fejen áll,
s mindezt lovon,
ugyebár!
Lóháton fél-
lábra áll,
vagy mindkettőn
táncikál!
Szaltózik is
magason,
kapaszkodik
ló-hason.
Pörög-forog
kecsesen,
nem lehet, hogy
leessen!
Mindeközben
mosolyog,
mint kit ló le
sose dob.
Látni összes
fogait,
mossa sokat,
mert vakít!
(Ha egy műlovarnő
ilyen remek,
vajon egy igazi
milyen lehet?)