2014. október 5., vasárnap

Dávid Ádám: Millennium expressz



A mai napig rengeteget vonatozom. Vonatozni jó, közben olvasni meg beszélgetni és gondolkodni is lehet, míg autóvezetés közben főleg gondolkodni tudok inkább.
Igaz, kevesebb ideje vonatozom, mint amilyen régóta szokásom mindenhová felmászni, kiskamasz koromban a szomszéd néni mosókonyhájának a tetején napozva olvastam, cseppet sem lányos regényeket. A kiskamasz énem biztosan azonnal azonosult volna Mattyasovszky Teri vagány alakjával, és habozás nélkül felszáll ő is a Millennium Expresszre.
Sőt, ha akkor ismerte volna a könyvet, valószínűleg a következőt írta volna a szerzőnek, ahogy a többi kedves könyve szerzőjével is gyakran levelezett, gondolatban:


Kedves Ádám!

Elolvastam a könyvet, nagyon vagesz, csak sajnos elég rövid. Mikor jön a második rész? És ugye visszakerül Zsiga a vonatra?
Nagyon bírtam azt is a könyvben, hogy Kazán, tudod, a mozdonyvezetőd, sokat olvas, és ezeket rendre elmeséli. Csomó nyelven tud, és pont azokat a könyveket olvassa, amiket én is olvastam és nagyon szeretek. Az különösen menő, hogy egy vonaton van úszómedence, most legalább már tudom, kiről kapta az uszoda a nevét, köszi! Sőt, Ady Bandit is ismerem, vagyis hát… Endréről tanultunk a suliban.
Azt sajnos nem tudom, kicsoda Ziegler Géza, én csak Gárdonyit ismerem, és imádtam az Egri csillagokat, de a Gárdonyi pont olyan okos volt, mint a Ziegler. Majd kiguglizom, ki a Ziegler, jó? Meg a többieket is!
Néha meg, képzeld, majdnem lezúgtam az almafa tetejéről (ott szoktam olvasni meg almát rágni) a röhögéstől, mert Zsiga nagyon vicces és nagyon vagány, de azért hogy csak úgy kiszálljon a vonatból, hát, nem tudom… Ennyire bele volt zúgva Teribe?! Ne már!
Különben az üldözéses jelenetek tök jók, a Szike és a Radnássy meg izgalmas alakok, mondjuk, én a Jumurdzsákot is nagyon bírtam. Bár az is igaz, hogy Zsiga még kúlabb, mint Vango, biztos olvastad, ő is mindenhová felmászik, de Zsiga meg Szike és az egész vonat, főleg Kazán, az majdnem olyan, mintha most történne meg. Itt. Velünk. Ezek a srácok pont olyanok, mint mi. Hiába száguldoznak össze-vissza, Vaskapu meg Törökország, valahogy olyan érthetőek, viccesek. Emberiek.
És én is nagyon szeretnék megtanulni fotózni, mint Teri!
Jó lenne, ha a következő részt hosszabbra írnád, kedves Ádám, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a gengszterek közt Amerikában, hogy lezuhan-e a léghajó. Ugye nem? És hogy merre folytatódik az üldözés, lesznek-e még új utasok a vonaton?

Jó, nem kérdezek többet. Szia!

Németh Eszter


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése