Bevallom, komoly fejtörést okozott a cím, mikor először meghallottam. Mert azt vágom, hogy lehet ez a címbeli izé olaszos meló, meg lehet bringával is csinálni, sőt csilivili görkorival a legzúzósabb, de hogy ilyen idősen is működik a dolog, az kicsit megzavart. És hiába szippantott magába a kötet eklektikus kaleidoszkópvilága, valahogy a könyv címének nem jöttem rá a nyitjára. Talán Proustot kellene megkérdeznem egy kis madeleine-sütit majszolgatva, de ő épp nincs kéznél.
Persze lehet, hogy csak nekem tűnik ókori hieroglifának – a sztori viszonylatában – ez az amúgy piszok jól hangzó cím, de néha kicsit úgy éreztem magam a könyvet olvasva, mint egy dalek, akinek Darth Vaderrel kéne kiskacajokat hallatva cseverésznie. Akárhogy is, a többszólamúság gyönyörködtet. Mozarti könnyedségű szerkezet kel harcra a sorok között Beethoven súlyos basszusaival, és ha óvatlanul felnyitod a dögös borítót, pár órával később begörcsölt nyakkal motyogod magad elé: „Hogy elszállt az idő!”
Pedig valójában csak annyi történt, hogy a Nagy Pesti Lomtalanításban eltűnt egy körző, amire épp egy tizenhárom éves lány, Hanna talált rá (aki történetesen a főhősünk). Ebből aztán majdhogynem végtelen számú kalamajka és fordulat és barátság és ellenség és sok-sok izgalom származik. De igazán nem akarok spoilerezni. A rádiójáték is elérhető a világhálón, na meg gyűlnek szépen a regények. A napokban épp a negyedik jelenik meg, de öt kötetig biztos meg sem áll a hajsza a körző és Hanna körül. Hogy aztán hogyan tovább? Kérjük meg szépen a szerzőket, hogy csavarjanak még néhányat azon a körzőn!
Dávid Ádám
Gimesi Dóra, Jeli Viktória, Vészits Andrea,Tasnádi István
Időfutár
Pozsonyi Pagony Kiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése