2019. augusztus 29., csütörtök

Németh Eszter: Az Üveghegybe zárt fiú

Grafika: Szabó Imola Julianna




Egyszer, amikor még csak a Kásahegy és a Vashegy létezett, a kurta farkú kismalacnak pedig se híre, se hamva nem volt, egyszóval a mesék kezdetén, az emberek még azt sem tudták, mi az üveg. Véletlenül fedezték fel, miféle csodákat és egyéb praktikus dolgokat lehet készíteni a homokból.
Az egyik első, tengerparti üvegkészítő mesternek volt egy fia, az üveg ugyanis a homok hevítésével készül. Különös fiú volt, mindenki azt várta, a szülei nyomdokába lép, és üvegművész lesz ő is.

2019. augusztus 26., hétfő

Kalapos Éva Veronika: Szörnyetegek

Illusztráció: Garaczi Glória


Épp ott tartott a novellában, hogy „A kis Emma lógott. Eleinte hadonászott a kezeivel, és vékony kis fehér harisnyás lábaival nagyokat rúgott.”, amikor a szeme sarkából észrevette, hogy Szűcs az első padban mélyebbre hajtja a fejét.
A kislány egyébként is lehajtott fejjel ült, lehajtott fejjel csinált mindent már majdnem két hete. 

2019. augusztus 23., péntek

Böszörményi Gyula: A hergeberge hercegecske

Grafika: Vajda Melinda



Élt egyszer, mert született, a nagyvárosban egy hercegecske. Ám be kell vallani, hogy ő bizony csak olyan nyifi-nyaflancs, hergeberge, bócabice hercegecske volt, aki épp ezért sajna nyúlszőrpihényit sem lehetett a hercegkisasszonyok álma. Bánkódott is emiatt a királyfi királyi papája, aki – polgári foglalkozását tekintve – kifligörbítőként dolgozott, és búslakodott királyi mamája is, aki pedig liftszereléssel töltötte az időt.

2019. augusztus 21., szerda

Simon Réka Zsuzsanna: Amikor

Grafika: Kalas Zsuzsa



Felhúzott térdekkel kuporgott a konyhapulton,

és várta a pillanatot, 
amikor csitul,
és nem feszít,
amikor könnyebb,
és nem szédít,
amikor halkul,
és nem sebez,
amikor múlik,
és nem felez,
amikor nem szorít, 
és nem nyom,
amikor old
és enged
a fájdalom. 

2019. augusztus 19., hétfő

Fodor Veronika: Körforgás

Grafika: Borostyán Rita

A ház aznap délután különösen csendes volt. Magába zárta az emlékeket, amit generációk suttogtak a fülébe, nem pattogtak a bútorok, nem nyikorgott a padlódeszka. Csak az idő remegett az ablakpárkányon észrevétlenül, a felpenderedő festékrétegekre hullva.

2019. augusztus 16., péntek

Sohonyai Edit: Az égnek gyűjtő

Grafika: Szüdi János

– Mester, nézz rám! – kérte a tanítvány.
Az öreg sötétre égett arcát, mély barázdák szabdalták, a szél könnyen futó homokszemeket sodort mélyükből odébb.

2019. augusztus 14., szerda

Nattán-Angeli Nóra: A kék kapu

Grafika: Fricska Dorka



Hol volt, hol nem, volt egyszer egy égszemű kislány. Egész nap egy nagy, rozsdás kapu előtt ült. Ült, üldögélt, s nem tágított a kapu elől. Mehetett volna a rétre, madarakkal énekelni, pitypangokkal ejtőernyőzni, de még ennél is jobban szeretett volna bejutni a kapun, mielőtt útnak indul. Újra meg újra próbálta kinyitni a kapu szárnyait: először csak rátette a két kezét, aztán lökte, lökdöste, a hátát is nekivetette, de az nem mozdult semerre. A kapun se kilincs, se kulcslyuk nem volt. Az égszemű beszélt is hozzá, aztán kiabált, dörömbölt, újra meg újra nekiveselkedett. Nem tudta pontosan, mi van a kapu mögött, csak azt, hogy látni szeretné. De hiába, a kapu nem engedett. A kislány így hát csak ült naphosszat, és egy száraz ággal rajzolt a földre. Égszemét gyakran felhők takarták.

2019. augusztus 12., hétfő

Wéber Anikó: Örök kert

Grafika: Demény Andrea

Volt egyszer egy asszony. Egyedül élt egy kis faluban, egy kis házban. Nem volt egyebe, csak a kertje. A kertjében pedig temérdek virág. Ő ültette mindet, évről évre gondozta, nevelte őket, mintha a gyerekei volnának. Kapált, gazolt, metszett, permetezett, öntözött tavasztól őszig. Ha épp nem akadt munka, leült a kispadra, és a virágaiban gyönyörködött. Nem tudott betelni a látványukkal. A rózsaszín, vörös és sárga rózsákkal a kerítés mentén, a lila levendulákkal az ösvény szélén, az egynyári, tarka virágokkal az ágyásokban, a piros muskátlikkal a cserepekben.

2019. augusztus 9., péntek

Várfalvy Emőke: A pesti

Grafika: Márton Szimóna


Mamának hatalmas hírei voltak.
Persze nem csak neki, egész Aranyos erről beszélt.
Apa gyakran mondja, hogy nekünk nem kell hypernet, meg fészbuk, mert itt van nekünk a Kispad hálózat, ahol minden este hangsebességgel terjed minden fontos információ, amit a világról tudni érdemes.

2019. augusztus 5., hétfő

Póth Rebeka: Kakaó

Grafika: Póth Rebeka



Bement a kávézóba, és mint mindenki, ő is kapott azokból az apró, fémnyélre erősített táblácskákból. Rajta sorszám volt, 13-as.
Körbepillantott. Olyan, mintha valami árverésen lett volna, csak a számok az asztallapon feküdtek, nyílt kártyákkal.

2019. augusztus 3., szombat

Csík Mónika: A varázsló kertje

Grafika: Móricz Ildikó



Csiribí-csiribá
hókuszpókusz,
fütyül a fügefán
tíz-húsz kókusz

fogait feni a
futórózsa,
futtában falatoz
futómódra

lapul a liliom
szája véres,
de az is lehet hogy
málnakrémes





szegfű a szegeit
fűbe rejti
félő, hogy egyszer még
ottfelejti

kolompol a gomba
reggel kétszer
délben és délután
hetvenhétszer

nyűgös a tulipán
szirma kékül,
szilvaszín orra is
elsötétül

kankalin kunkori
bajszát pödri,
bajusza hegye a
földet söpri

tátog a tátika –
hangja nincsen,
hasztalan heverész
láda kincsen

kardvirág masíroz
éjjelente,
álmokat terelget
énekelve:

csiribá-csiribí
pruclipracli,
nem szabad a tolvajt
futni hagyni

zsákjában gyerekek
álma gyűlik,
reggelre nyomtalan
tovatűnik.