2012. május 30., szerda

Miklya Zsolt: Csereszínek

Cserebori fényes gombszemét
nem tőlem örökölte.
Pedig az enyém is fényes,
sokáig össze is tévesztettek
minket a szemünk alapján.

Láttál már barna szemet?
Azt hiszed, elég azt mondani
valamire, hogy barna?
Ha valami gesztenyebarna vagy
mogyoróbarna, az nem ugyanaz.
És az se mindegy, vad vagy szelíd.
Mármint a gesztenye.
A mogyoróra meg könnyen
azt mondanád, hogy sárga.
Mint a cserebogár.
Pedig a cserebogár se sárga,
csak világosabb a szelídgesztenyénél.
Mégse mogyoróbarna.
Hanem cserebogárbarna.
De ezt nehéz kimondani,
ezért terjedt el róla, hogy sárga.
Bori ezt is megoldotta
a mogyoróra emlékeztető szemével.
Estefelé valami zirregő-zurrogó
röpködő valami akadt a hajába.
Csak egy kicsit sikított.
Aztán a kezére tette,
és a szemébe nézett.
Nahát! – sóhajtotta.
Nem szomorúan,
inkább csodálkozva.
Micsoda szép szemed van!
Cseréljünk.sz
A cserebogár megállt egy pillanatra.
Alighanem értette a boribeszédet.
El is gondolkodott az ajánlaton,
megemelte cserebogárbarna szárnyfedőit.
Mennyivel egyszerűbb lenne kimondani,
hogy boribarna – gondolta.
Összedörzsölte seprős szarvacskáit.
Jól van, cseréljünk.

Cserebori fényes gombszemét
nem tőlem örökölte.
Cserélte.
Azóta boribarna mifelénk
a cserebogár szárnya.
(Még hogy sárga?!)
Azóta cserebarna nálunk
a Bori szeme.
Sötétebb, mint a vadgesztenye.
Majdnem fekete.

Forrás: http://ideiglenes.wordpress.com/2010/07/20/majusi-keleti-cserebogar 


















2012. május 25., péntek

Majoros Nóra: A kis bogár és a szürke szamár

Egy zsúfolásig teli utazóládával érkezett a kis bogár a tanyára. Kábán szédelgett a tűző
napfényben, míg el nem nyelte az istálló ablaka. Apró cirpeléssel huppant a földre, és
majdnem fél percig nyugton maradt. Ennyi kellett ahhoz, hogy bogárszeme előtt kitisztuljon
a sötétség. A jászol előtt nagy, szürke állat állt. A kis bogár megrázta lábacskáit egyenként és
ízenként, majd egyenesen az állat orrára repült, hogy megnézze.
− Én vagyok a kis bogár. Te ki vagy?
− A szomorú szürke szamár vagyok.

2012. május 16., szerda

Mészöly Ágnes: Titokbogár

A szalámis kenyerembe
Fogadok, hogy nem mondod meg
Mit tartok a tenyerembe.

Csiklandós kis bogár, barna,
Hat lába van, seprűs szarva.
Nincs piros pöttyös kabátja,
A napfénynek nem barátja.
Amikor az este jön, ő
Akkor bújik inkább elő.
És ilyenkor fenn cikázik,
Napközben csak lustul, mászik.
Nos tehát? Szabad a gazda?
Ne félj, nem teszem hajadba!
Tartsd szépen a tenyered,
Vagy rakj bele egy levelet,
És azon majd…

Miféle lány! Nohát, sikít, elszalad,
Csak ezért mert meglátott egy
ici-pici
csere-bere
bogarat…

2012. május 8., kedd

Ovlachi Aliz: Hangyacsata (rövidített, cimborásított verzió)

Péterke édesanyja minden reggel hatkor kel. Magára kap valamit, hogy a reggeli fáradtságban ne kelljen dideregnie, majd a konyhában reggelit készít.
Péterke minden reggel kakaót reggelizik, keksszel. Nem is tudna már talán mást reggelizni, annyira megszokta.
Egyik reggel a konyhában hangyák tömege lepte el az estéről ottmaradt mosatlant. A szorgos kis fekete sereg fáradhatatlanul mosogatta, pucolta az evőeszközöket, tányérokat, bögréket, és cipelték a nehéz morzsákat a boly felé. Egyik sem tűnt kedvetlennek, vagy fáradtnak, inkább lelkesen és vidáman dolgoztak.
Péterke édesanyja elhatározta, hogy csapdát állít a hívatlan takarítóbrigádnak. Bement egy száz forintos boltba (újabban úgy hívják: kétszázötven forintos bolt), és vett egy nagy csomó hangyacsapdát.  A hangyacsapdákat gondosan elhelyezte a konyhában, fürdőszobában, WC-ben, ahol a hangyák tapasztalata szerint leggyakrabban szoktak előfordulni. Még a hangyák vonulási útvonalát is igyekezett megfejteni, mert azt olvasta valahol, hogy oda kell helyezni a csapdákat.

2012. május 1., kedd

Miklya Zsolt – Miklya Luzsányi Mónika: Balázs a küszöbön

A minap betévedt hozzánk egy süni. Ragyogó szemeiről eszünkbe jutott Csukás István és Sün Balázs. S hogy nem olyan rég írtunk egy folytatást a családi történethez.



Balázs a küszöbön

Csukás István: Sün Balázs című meséje nyomán


Erdőszélen, erdőszéli
völgy ölén túl volt egy város.
Nem egy világ-, csak egy
közepes forma kertváros.
Volt ott minden, ami szemnek-
szájnak kedves, s ami szívnek.
Például egy süniház.
Ottan lakott öt süntestvér,
Sün Anetta,
Sün Atilla,
Sün Esztella,
Sün Emese,
s a legkisebb,
Sün Csanád.
S persze édes-
anyjuk, -apjuk:
Sün Melinda,
Sün Balázs.

Mindig együtt vacsoráztak,
ahogy régen volt szokás,
amikor még heten voltak
asztal körül a testvérek,
Ali, Piri, Adi, Dorka,
Deme, Tiha és Balázs.
Azóta mind jól megnőttek,
ki erre, ki arra jár,
de a közös asztalemlék
minden sünit visszavár.