2019. január 14., hétfő

Mészöly Ágnes: Az ajtó mögött

Vojnic Zelic Ivana

Az ajtó mögött valami más lehet.
Soha nem nyitott be még oda senki,
Azt mondják, rémek laknak az ajtó másik oldalán,
A legsötétebb fajta.
Seprűn lovagolnak, sötét varázslatokkal démonokat uralnak,
Barlangban dobolnak halott vadak koponyáin,
És ezek csak a kimondható dolgok,
Mert az ajtó mögött kimondhatatlan szörnyűségek történnek,
Azt mondják.
Nem csoda, hogy senki sem nyitotta ki még az ajtót.
Belesni is csak a legbátrabbak mernek, a kulcslyukon.
De semmit sem látnak csak árnyakat, sötétet,
Vagy épp nagy fényességet, lobogó máglyákat talán.
Egyszer,
Egyetlenegyszer látott valaki egy rémült, barna szemet,
Ami épp az ajtó túloldaláról kukucskált át
A mi oldalunkra,
Sóvárgó, titokra éhes, ijedt gyerekszemet,
Hatalmasra tágult pupillát, ami az ajtó másik oldalát fürkészte,
De csak rémisztő árnyakat, sötét titkokat
És fenyegetést talált

Itt nálunk.

2019. január 10., csütörtök

Németh Eszter: A világutca végén

Somogyi Dóra


Nagy dérrel-dúrral, pufogva, morcogva, porcogva koppantak a cipők a járdán. Bizony, világgá megy. Nem marad egy percet sem tovább! A kunkori copfos, fürtös, eperszájú, nagy szemű világgá indult.
Két házig vitte még a lendület az apró pukkancs lábait, a negyedik háznál már megfáradt öregek módjára törölte meg öklével az arcát, dühös, csapkodó mozdulattal. A dühkönnyektől elkenődött a por, csupa maszat lett az arca. A kunkori két copf, a maszat és a világfájdalmas arc felriasztotta a járdáról a verebeket. Bár talán a léptei.
Az utca végén aztán megállt. Jól megnézte a messziséget, volt már arra, de sosem egyedül. Ácsorgott egy darabig, de a messzi távol sehogy se lett vonzóbb, meg mit is csináljon ott. Érdekes, meg minden, de az igazán érdekes a háta mögött van. Épp világgá ment, az meg a világ végéig éppen elég távolság. Az ő világának a vége meg pont itt van. Leült hát a kerítés betonjára, és lógázta a lábát.
Bár a láblógázós vidámságra csak akkor eszmélt fel, amikor arra jött az utcaseprő. Nagy cirokseprű volt nála, kicsit odébb taszigálta vele a reggel lehullott őszt jelző faleveleket. Be a fa tövébe.

2019. január 7., hétfő

Bertóti Johanna: Négy madár


Kukli Klaudia



Összefagynak napok, hetek.
A tél jégvirágot ragaszt
az ablakra. Rálehelek.
Négy madár várja a tavaszt.

Házak pipázgatnak csendben,
füstjük, mintha égig érne.
Négy madár maradt a kertben,
a többi elrepült délre.

Az estével beszélgettem.
Nyúló árnyék a magányom.
Négy madár járkál a kertben,
a friss hó csupa madárnyom.

2019. január 4., péntek

Méhes Károly: A bánatos radiátor



Vanja Nikolić

Kitkat különösen büszke rá, hogy jóban van a tárgyakkal.
Egy téli este ott térdelt a Radiátor előtt és halkan sutyorgott hozzá.
Csodálkozó kérdésem nyomán elmesélte, mi történt.
– Meg kell nyugtatnom szegényt, mert nagyon sírt. Csúfolták.
Bólogattam:
– Az biztos, hogy a csúfolás az egyik legcsúnyább dolog. Elvégre bárki lehet csúfolni, csak rá kell mondani valamit, hogy zöld vagy kék, vagy büdös vagy vékony a hangja.
Kitkat így folytatta:
– Azt mondták rá, hogy rozsdás ócskavas, és teljesen szét van már rohadva. A hasas üveg, a Zöld Fény tényleg dög volt. Azzal cukkolta, hogy ő is jobban tudna melegíteni, ha forró vizet öntenének belé. Próbáltam győzködni a Radiátort, ne vegye magára, ne figyeljen oda, de hát nem foghatja be a fülét, mert nincs keze, ám hallani tud... és érezni is. És ehhez jött még hozzá, hogy az ablakpárkányon lakó Kaktusz a tüskés csóváival arcon vágta. Elmagyaráztam neki, hogy mindez tán azért van, mert irigykednek rá, amiért nagyobb náluk. Sőt, igazából azért csúfolkodnak, mert ők maguk félnek a csúfolástól! – tette hozzá Kitkat, a kis ösztönös pszichológus, feltartott mutatóujjal.
Utána még ezt hallottam:
– Én szeretlek, olyan jó meleget árasztasz ezen a sötét, hideg téli estén. Talán érzed a belőlem áradó melegséget is…
Még közelebb hajolt, és ahogy a radiátor duruzsolása közben buggyant egyet, Kitkat arca széles mosolyra szaladt:
– Érzi!



2018. december 31., hétfő

Nagy Izabella: Karácsonykor




Sebők Csáki Szintia

Este korán kell lefeküdni, azt mondja anyukám, muszáj,
mert az angyalok olyankor járnak a gyermekek feje felett,
és áldást mondanak sorra, miközben hajukat simítják.

Reggel korán kell felkelni, azt mondja anyukám, ha lehet
idejében készüljünk a karácsony szent napjára, máris
halat veszünk és csúcsdíszt a fára, mert eltörött. De az pótolható.

Vacsorakor szép ruhában együnk meg mindent, kéri anyukám,
mert csak ezután érkezik az angyal, aki csilingel, színes szárnyakkal
csillag alakú sáljában vidáman néz le ránk, együtt vacsorázókra.

Az éjszakáról nem tudok, azt mondja anyukám, szemében pára,
idejében történt minden, a születés, Isten ajándéka és a karácsonyozás,
és áldást mondott rám és Attikára, az öcsémre meg nagypapára.

Hogy ezután mi történt, csak a vidáman hintázó angyalok tudják,
színes szárnyaikat hetykén rebegtetve,

de azt tudom, csillag alakú sálban érkeznek minden karácsonykor.

2018. december 27., csütörtök

Tóth Ágnes: Három tündér

Sebők Csáki Szintia

Három kicsi tündér
felrepült az űrbe,
hinta-palintázik,
Hold sarlóján ülve.

Csillag koronájuk,
hamvas pille szárnyuk,
szivárványból szőtték
selyem rokolyájuk.

Hold fényében szállva,
körbe, karikába
keringenek hárman,
karácsonyra várva.

Amikor a Földről,
az éjféli csöndből
harangszót hallanak,
kiszállnak a körből.

Csillagos utakon,
holdsugár fonalon
ereszkednek alá
a szent karácsonyon.

Csillagporos álmuk,
sok jókívánságuk,
reggel a fa alatt
mindet megtaláljuk.

2018. december 25., kedd

Csík Mónika: Karácsony


Makai Kitti





Grubanov Dorottya


Angyalszárnyak
puha
hímpora
nyomán
gyémántos
jégvirágok
serkennek


hóemberünk
formátlan
szénszemében
szunnyad
az eljövendő
tavasz
tragikuma


csontjaink
és izmaink
között
titkos
vágyak
dédelgetett
álmok
feszülnek






Dzsemasztagity Krisztina



tombol a 
méz és
fahéj illatú
nosztalgia


a mai éjjel
az irgalomé


ünneplőt
öltve ülünk
tort kétezer
éves halottunk
születése
felett


érces
hangon adja
hírül a csengő:
akire vártunk
megérkezett.






Lovas Réka

Kóspál Boglárka


Kávai Renáta