Smelka-SuperIROman: Becsengetős limerickek

Becsengetős limerickek

– avagy a hétköznapi szuperhősök –

Volt egy kishős, neve Balázska,

hátán húszkilós volt a táska.

Tesicucc, uzsonna,

plusz húsz könyv: fél tonna,

bárhol járt, megrepedt a járda.

Eszti nagy hős, született Tatán,

egésznap lóg a Facebook-falán.

Suliba – még ilyet –

telefont nem vihet,

most offline van, ha nem is lazán.

Volt egy kishős, a neve János,

ásítása elnyelte a várost.

A nyáron – képzeld el –

csak délben ébredt fel,

őszi reggel ezért volt álmos.

Volt egy kishős, a neve Félix,

kérdezték tőle, mennyi a Z, X,

azt mondta, nem tudja,

ő inkább futkosna,

de délre visszajön: ez még fix.

Egy szuperhős a Klaudia,

mert négy nyelven kell tanulnia.

Különórán táncol,

hegedül is párszor:

nyárig nem is kell aludnia.

Volt egy kishős, született Győrbe’,

nem beszélt máshogy, csakis Wordbe’,

számolta a pixelt,

ezzel sose viccelt,

fel is vették a kocka-körbe.

(c) Szalay György

Hétköznapi szuperhősök

 Hétköznapi szuperhősök

Arany János után logikusan Petőfi következne, pláne, hogy itt van az ősz, itt van újra, ráadásul szép is.

Annyira szép, hogy az iskola és kötelezettségek helyett maradunk a szabadidő hasznos eltöltésénél. Részben.

Persze a kötelezettségeket sem lehet megúszni, de különleges nagyítót használunk ahhoz is.

Ebben a szép, meleg esetleg esős és szomorú időszakban ugyanis a szuperhősökkel fogunk foglalkozni.

Legyenek rendkívüliek vagy hétköznapiak. Bújjanak álruhába vagy átlagosba.

Kapjanak illusztrált külsőt vagy tipografáltat.

Mondhatnám azt is, a szuperhősök köztünk élnek. Egyébként tényleg.

Kalandra fel!

Jó szórakozást kívánnak a fedett munkát biztosító, természetesen speciálisan titkos titkosügynökök:

Bódi Kati és Németh(B.) Eszter

Három-dal utca

Bertóti Johanna – Both Gabi – Csík Mónika – Szabó Imola Julianna Arany-szótárából 

MADÁRHA… DAL

Kisded asztal egyik lába

Gyolcs felhőket szárogat.

Ebkaporral, kutyatéjjel

Ajak lepittyed… befagy.

Felborzasztva minden tollat

A jövőnek hint magot.

Hosszú napok, álmatlan ágy,

Vagy lapta, mely, bár falra dobd.

 

ÁLOMI KÉRDÉS

Az óra lüktet lassú percegéssel,

feketén bólingat fülmile szó.

Gondolatim szappanbuboréki

miért oly zsibbatag, mint a rózsafelhő?

ÉDENTÁJ

Nyakbötyök

Reménymag

Édentáji

Lombárny

Szöghajú

Térdeplő

Mocsoktalan

Hóvar

Fájvirág

Bólingat

Sirvafutó

Felhő

Csalvirág

Különöz

Holdas

Szellemujja

 

 

Illusztrációk: Szentimrey Zsófi

Békés Márta Arany-rejtvénye és Arany-portrék, másként

Arany-keresztrejtvény

Illusztráció: Miklós Kelemen

1.      A walesi bárdok királya

2.      A Szondi két apródja című balladában szereplő pap neve

3.      A Vörös Rébék című ballada egyik szereplője

4.      Arany János egyik versének  címében van: …Istók

5.      A Bajusz című költemény főszereplője

6.      Arany költemény címszereplője: … elbujdosása

7.      A fülemile című vers egyik szereplője

8.      A Tetemre hívás című ballada szereplője

9.      Toldi szerelmének vezetékneve

10.  Mátyás anyjának keresztneve

Arany-ifjak és -hölgyek – Arany-portrék, másként

Ki lehet a bomlott hajú hölgy? 

Szőke Panni vagy Dalos Eszti?

Ki lehet a méltóságos? 

Zách Klára vagy Rozgonyi Cicelle?

Ki lehet az aranyifjú? Vojtina, a költő vagy Bárczi Benő?

Ki lehet a gyerekember? Szondi apródja vagy Arany Laci?

Lovag és lovagné, kevi rác és rácné, megesett lány vagy csábító – mind egy képzelet és nyelv, egy tekintet és arc szülötte – Arany Jánosé.

Belőle léptek elő, keltek életre mind a szereplői, ahogy az ő arcából készített látható karaktereket a FaceApp alkalmazás. 

A programot a célra alkalmazta: Miklya Attila.

Kiss Lehel: A 89973-as meséje

Szeptember eleje volt, amikor az éjszakai égboltról még nem számított túl későnek lehullani. A 89973-asnak esze ágában sem volt lehullani, annál is inkább, hogy fogalma sem volt róla, milyen hónap van, mint ahogyan arról sem, hogy ő a 89973-as. Egyébként akkor ezt még senki más nem tudta, csak később derült ki. Aprócska volt és halovány, de szívében dalok ritmusa pattogott, hasonlatok, metaforák, verssorok kavarogtak – ahhoz hasonlók, hogy „ég a napmelegtől a kopár szík sarja...” A Nap körül keringett ugyanis, és több mint három évébe került, míg egyszer sikerült neki, így hát volt ideje és oka is költői indulatoktól hevülni. Úgy szerette volna telekiáltani a világűrt, és magához ölelni egészen! Azonban irtózatos robajjal haladtak el mellette a kőszívű aszteroidák, és minden igyekezetét elnyomta a szférák zenéje.

Egyszer csak, amikor tompa fényét újabb dalokkal próbálta izzítani, enyhe csiklandozást érzett az oldalában.

– Mi lehet ez? – csodálkozott, és óvatosan fürkészett körbe.

Újra megcsiklandozták. Újra körbefürkészett, és észrevette, hogy a távoli Földről nézik őt. Megpördült örömében, és akkorát kiáltott, azt hitte, felrebben tőle a Fiastyúk is:

– Engem most fölfedeztek! Végre, fölfedeztek!

És valóban: a Földről árgus szemekkel lesték minden mozdulatát. Ez a figyelés csiklandozta meg az oldalát, és tette borzongatóan izgatottá. Végre, most kiöntheti a szívét, és elmondhatja szárnyaló verseit, hiszen komolyan figyelik, várnak tőle valami szépet, igazat! Már kezdte volna, ahhoz hasonlóan, hogy „ég a napmelegtől a kopár szík sarja”, de izgatott hangok jutottak el hozzá a Földről:

– Ki kell számítanunk a prehélium szögét!

– Meg az aphélium távolságát!

            – Sebaj, mégis megpróbálom! – gondolta magában, de ezt kellett hallania:

            – És a pálya excentritása?

            Csalódottan hunyt ki, és csak másnap éjszaka jelent meg ismét. Alaposan felkészült, hogy a lehető leghatásosabb módon tárja fel kincseit: a dalokat, a hasonlatokat, a metaforákat, a verssorokat.

– Szerintem alig van nagyobb fényerőssége, mit tizenöt magnitúdó – hallotta a Földről.

– És az orbitális periódus?

Hiába tűnt el hamar, hogy ne lássák, a róla készített képek kézről-kézre jártak világszerte a tudós társaságokban, míg egy esztendő múlva, egy rövidke pillanatban újra lencsevégre kapta valahol valaki.

– Aranyjánosnak fogom hívni! – sóhajtotta a felfedező elmélázva egy kicsit. A Kisbolygók Nagykönyvébe azonban ezt írták be: 89973. Ezt legalább mindenki érti – mondták a tudósok – és egyébként is: nagyszerűen illik hozzá ez a név!

Illusztráció: Miklós Kelemen

Várfalvy Emőke: Wifi-avatás

Csippanás, a kéz már járna,

szem lesüt, az elme kába,

ám nem áll meg, viszi lába,

mosolyogva lép halálba.

Ne mobilozz, hogyha mész!

Facepalmot nyom fenn az Isten,

ennyi bolond, hittem, nincsen,

mivel kell, hogy őket intsem,

tenyeréből feltekintsen?

Ne mobilozz, hogyha mész!

Másvilágon mind a pártok,

nem értik, mi ez az átok,

mi szórja az ifjúságot,

őrangyal bár vigyáz rátok.

Ne mobilozz, hogyha mész!

Bringán zúzott, fülben tombolt,

épp, ha tizenhat éves volt,

kamion kit árokba tolt,

metálzenére lett ma holt.

Ne mobilozz, hogyha mész!

Falat shortban formás lába,

smink chekkolás, mindjárt látja,

útját tilosban levágja,

mozdony alatt lesz ma ágya.

Ne mobilozz, hogyha mész!

Ránéz épp csak fent a szájton,

lett a képre elég lájknyom,

hírneve marad csak álom,

kocsi nem állt meg féktávon.

Ne mobilozz, hogyha mész!

Fut a kocsi, jön a hot spot,

ez de jó kép, nyom egy posztot,

’nézd, száznyolcan, ugye osztod’

végállomás villanyoszlop.

Ne mobilozz, hogyha mész!

Mefisztó markába röhög,

jöjjön a sok okos kölyök,

itt örök free wifi pörög,

vasvillával ritkán bökök,

Mobilozz csak, hogyha mész!

Illusztráció: Klesitz Piroska

Hétvári Andrea: Túlexpontált SZELFI

– vagy délibábos látomás

                              jó Toldi Miklóssal

Illusztráció: Gyólai Gabi

Mintha pásztortűz ég őszi éjszakákon,

el is felejtettem, lángol a bográcsom,

lángol a bográcsom, mert alágyújtottam,

vödör vizet mellé időben nem hoztam.

Rémlik, mintha gyúlna nadrágom a napon,

de most nem érek rá, hadd lobogjon, hagyom,

hadd lobogjon, futok egy vitéz elébe,

aki buzogányát dobta el itt délbe’.

Hajította pajzsát, szálfa-buzogányát,

parittyaköveit, hetedhét hajszálát,

hetedhét hajszála fényes nap az égen,

nem feledjük embert-öltő régiségben.