2018. június 21., csütörtök

Tóth Ágnes - Fülig Jimmy és a vízóra.

Fülig Jimmy- képregény
(Napjainkban játszódik)

— Halló, halló, Vízhivatal? Én a Fülig Jimmy vagyok, és a kikötő melletti Kék Meduza panzióból telefonálok. Azt mondja nem hall, mert víz ment a fülébe? Ne hülyéskedjen. A víz az én telefonkészülékemben van, nem a maga szőrös fülében. Itt ázok a cimboráimmal a hallban. Micsoda? Hogy nem hall? Mit képzel? Hazudok én? Igenis ez a hall! De már nem sokáig. Ugyanis, ha nem küldenek ki egy csőszerelőt, hogy megszerelje a repedést,
hamarosan akvárium lesz a panzióból és Yvett, a tulajdonosnő, aki teljesen baba arcú, de 80 kiló, el fog süllyedni, mint egy ólomszirén. Nekem ne mondja, hogy senki nincs kéznél, azaz víznél! Ismerem én jól a maguk lassú víz partot mos módszerét. Épp olyan mint a Yaren-i
víz-és vámügy-őré volt, akit leütöttem és azóta is csuklik. Idefigyeljen! Mi, itt mind nyugalmazott Rejtő hősök vagyunk, akiket egy Wagner nevű marha itt szállásolt el két évre, amíg fel nem épül az új Honolulu Starr luxushajó. Vanek úr, az ügyintézőnk már vízületi gyulladást kapott, annyit jár a Vízhivatalnál vízóra ügyben. És a Török Szultán, illetve Dörrög Zultán két tucat levelet írt maguknak, amiben kérte, cseréljék ki azt a rohadt órát, mert rengeteg vízdíjat mutat. Sokkal többet, mint amennyit kártyán nyertem el Potrien őrmestertől.
Akkor megígérték, hogy azonnal intézkednek, de csak vízkereszt után vizenöt napra jött ki
egy vizes ember vizitbe. Az meg előbb ráült a vízakna fedelére és vízóraizott. Aztán
kijelentette, hogy nem megy le az aknába, mert már attól a harminc centis víztől, ami ott lenn
áll, víziszonya van. Még ilyet! Csak azért nem vágtam állon, mert Piszkos Fred a kapitány
lefogott. Azt mondta ismeri az ürgét, szakács volt az Elveszett cirkálón, de egy odakozmált
vacsora után, aminek az alján megtalálták a szivarját és az iránytűt, a tengerészek kötélen
leeresztették nyakig az Indiai óceánba és csak 3 nap múlva húzták fel. Nos ezek után nem
vertem meg, csak leszívtam róla a vizet, mármint a vízóráról, és követeltem, mondja meg
mennyit mutat. De az ipse azt mondta, nem tudja, mert nem ért a taxiórákhoz. És hozzátette,
hogy az egész országban ez van, mert egy vízfejű miniszter vízrendeletére minden vízórát
taxiórára kellett cserélni, hogy több pénzt hajthassanak be szegény vízdíjasoktól! Azt hiszem
meg fogom látogatni ezt a vízminisztert. Ne szakítson félbe, megértette? Még egy tengerész,
sőt egy légionista agyában is felforr a víz ekkora disznóságtól! Mit képzelnek maguk, mi?
Tudja meg, hogy közülünk többen is a munkanélkülieknél dolgoznak, mint például Tuskó
Hopkins, Senki Alfonz, Vanek úr, és a Dörrög Zultán. Hát miből fizessük ki azt a rengeteg
vízitaxi-taxát? Miii? Azt mondja, hogy menjek melegebb éghajlatra?
- Hé, fiúk, öltözzetek, bemegyünk a Vízhivatalba. Tuskó hozd az ólombotodat is!

2018. június 18., hétfő

Mándy Iván színre lép, Rejtő Jenő legnagyobb örömére - vagy fordítva

Fülig Jimmy képregény - lásd:lábjegyzet1

Hát én, kérem alássan, hogyismondjamcsak... itt ez a dolog, és énnekem azt kell... tudod... a kést kihúzni, amiért jöttem... benne felejtettem, a mikrofon előtt izgul kérem az ember... meg a ló, a szürke ló...
A szürke kisfiúval, aki közlegény, de nem körtemuzsikál...

Hogy hetet-havat összehordok? Az lehetséges, kérem alássan, megszúrta a fejem a nap, Abáz... ja nem Kroáciában, de amúgy tudok én kérem, értelmesen is beszélni!




Száz kerek esztendeje született Mándy Iván. Kerek hetvenöt éve halt meg Rejtő Jenő. Hosszan lehetne sorolni, hogy hatott a két író, komoly tanulmányokat citálni róluk, miben rejlik a micsoda...
Amikor Csutak színre lép, Rejtő már halott, csak Fülig Jimmy találja meg a kését a könyvek egyre népszerűbb lapjain. Csutak a mikrofon elé kerül, Robin Hood-ot pedig egy Csutak-szerű kislány olvassa, nyilat fabrikál, de nem veszik be egy bandába se, se ródlit pucolni, se kést elhagyni.

Fülig Jimmy képregény - lásd:lábjegyzet1

Amikor Vanek úr Párizsban jár, még senki sem száguldozik 14 karátos autókkal az utcákon és Piszkos Fred... nos, ő mindig is kapitány. Csak a szürkeségből gomolyog elő valami lóféle alak, de testet még nem ölt...

Ez a gomolygó szürkeség ölt ebben a nyári hónapban testet a Cimborák fantáziájában is. Tisztelegve a jubilálók előtt...

Az igazság persze azért mégis csak az, hogy a könyveken keresztül önmagunkat ismerjük meg, önmagunkkal folytatunk beszélgetést, de ezt sem Csutak nem tudta, sem Fülig Jimmy. Robin Hood meg valószínűleg inkább amolyan indián módra tudott olvasni... És épp emiatt a képolvasás miatt döntöttem úgy, hagyom az illusztrátorokat naplementét rajzolni, nekik is kell egy kis nyaralás...

(c) Réber László 
Összefolynak a vízparton a színek és betűk úgyis: Csutak színre lép...és látni kezdem Nemecsek Ernőt, Medve Gézát és a többieket. A Gombháború francia hőseit, a világháborúk utáni gyereksereget, a háttérben szólt a Valahol Európában.
Persze nem igaz: Apró Henrik lépett színre, a háttérben valójában a Gallery című album szól Elaiza-tól, 
a telefonom meg halkan villogni kezdett Fülig Jimmy üzeneteitől.

Minden relatív. Még Csutak szerint is, aki nem érti:

Akár értitek, akár nem, olvassátok, ki hogy emlékszik a Cimbik közül.

A fotelkaland idegenvezetője:
Németh Eszter


Lábjegyzet 1: Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy Korcsmáros Pál adott igazi karaktert a P. Howard által kitalált figuráknak, úgy mint Piszkos Frednek, vagy Fülig Jimmy-nek. A szőke ciklont 1961-ben rajzolta meg, az utolsó 1973-ban a Piszkos Fred közbelép volt. A 14 műből 13-at a Füles megrendelésére készített el, a kakukktojás Az elveszett cirkáló volt, amely a Lobogóban jelent meg 1968-ban. A rejtvényújság háromoldalas folytatásokban közölte ezeket a Rejtő-adaptációkat.
Korcsmáros Pál mellett olyan híres rajzolókat is megihlettek a történetek, mint Zórád Ernő, Fazekas Attila, M. Halasi Éva, Gugi Sándor vagy Endrődi István. A forgatókönyv a legtöbb esetben Cs. Horváth Tibor munkáját dicséri. 

2018. június 15., péntek

Ami a szíveden... az a szádon, szemedben, arcodon


Egyszer minden véget ér, a legjobb dolog is. Ilyenkor, a búcsúzás pillanatában egyszerre van jelen az érzés, hogy milyen jó volt együtt lenni és alkotni, s már érzékelhető a hiány, amit maga mögött hagy mindez. Ám vigasztaló, hogy lesz folytatás, és marad nyoma annak, amit csináltunk. Írásokban és rajzokban is, amit akár itt, akár a suli-blogon bármikor meg lehet nyitni, és böngészni tovább, mint egy antológiát, bővebben lásd tartalomjegyzékkel együtt a suli-blogon.







Július 12-én a kiskunfélegyházi Dózsa suliban lelkes és nyitott szívű gyerek- és tanárközösség várt minket, egy gyönyörű kiállítással és kiállításmegnyitóval. Az iskola aulájában a falakon körben ott volt minden rajz és írás, ami a projekt során született, s amit a gyerekek már napok óta böngésztek, hogy ki tudják választani a szívüknek legkedvesebbet. Merthogy közönségszavazás zárta az iskolában a projektet, így érezhették még inkább magukénak a gyerekek az alkotó folyamatot, aminek a mű élvezete, befogadása is része.

A közönségszavazás eredményérő bővebb információt találsz a suli-galérián.
Itt most a legeslegeslegcimborásabb illusztrátor alkotását mutatjuk be, ami nem kapott felnőtt írót, ezért blogunk Mesefolyamán még nem szerepelt:

Varga István (6.a) illusztrációja


A kiállításmegnyitó után a projekt alkotófolyamatában részt vevő gyerekek (írók és illusztrátorok), valamint hatfős Cimbora-delegációnk találkozott egy közös, egymásnak felelgető felolvasás keretében. A hangulat a kacagástól a kuncogáson és mosolyokon keresztül a figyelem együttérző, néha torokszorító csendjéig, majd a felszabadult együtt éneklésig széles skálán mozgott. Ennek a nyomát is visszük tovább magunkban. Bővebben lásd a suli-galériát.


Köszönet érte minden alkotó és szervező résztvevőnek, s a műveket befogadó olvasóinknak.
Kívánjuk, hogy ne szűnjön meg a igény továbbra sem az Ami a szíveden típusú találkozásokra.

Búcsúznak a projektszerkesztők:
Dr. Luchmann Zsuzsanna és Miklya Zsolt

2018. június 11., hétfő

Vándor és Németh Eszter: Vándornak


Ami a szívemen…

Tökéletes döntés nem létezik. De ezt persze én nem tudhatom. Sohasem tudtam. Csak azt tudom, hogy az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy reménykedünk, hogy nem bánjuk meg a döntéseink következményeit. Döntés következmények nélkül pedig nem létezik.

Vándor 8.b

Szekeres Zsófia (8.b) illusztrációja



Németh Eszter
Vándornak

Tudod, Vándor, ezek a kijelentések egyszerre tűnnek magabiztos kinyilatkoztatásnak és bizonytalan keresgélésnek, ami a korod sajátja. Tudod, Vándor, még emlékszem a saját bizonytalan és nagy szavaimra, amiket akkor írtam/mondtam, amikor annyi idős voltam, mint most te.

2018. június 8., péntek

Talárcsik Réka és Nattán-Angeli Nóra: CIDRI


Ami a szívemen…

                Miért nincs mindig nyár?
                A tél olyan rossz. Túl hideg van. Mindig arra gondolok, hogy legyen már nyár.
                Nyáron nem kell sok ruhát felvenni. Elég egy nadrág és egy felső. Nem kell iskolába menni, ami azért jó, mert rengeteg szabadidőnk van. Tudunk barátnőkkel találkozni, medencézni, nyaralni, vásárolni, és még rengeteg dolgot. Sok szabadidőnk van.
                A táj is szép! Télen kopár, a hó sem esik, hideg van. Viszont nyáron a kert nagyon szép. Ott a medence, a sok szép virág, a napfény besüti az egész világot. Többet ki tudunk menni, mert meleg van, és játszhatunk a kutyával. Biztos vagyok benne, hogy ő is jobban szereti a nyarat, mint a telet.
Bárcsak becsuknám a szemem, és mire kinyitnám, nyár lenne!

Talárcsik Réka 5.b
 
Talárcsik Réka (5.b) illusztrációja


Nattán-Angeli Nóra
CIDRI

Volt egyszer egy kisfiú. Nem volt különös gyerek. Olyan erős volt, mint a többiek, olyan magas volt, mint a többiek, tudott biciklizni, a játszótéren kincset gyűjteni. Reggelire tejet ivott, nem zavarta, ha a körte leve végigcsurog az állán, nyári estéken pedig ámultan nézte a sok csillagot az égen. Elképzelte, milyen lehet a csillagok között repülni, leszállni egyikre, továbbmenni másikra, az elkóborolt Napot megkeresni, aztán reggelre hazaérni. Ez a cseppet sem különleges gyerek azonban egyvalamiben mégis mindenki mástól különbözött. Ő ugyanis folyton fázott, cidrizett. Összekulcsolta karjait, s közben össze-összekoccantak fogai. Cdrrr, cdrrr – hallatszott körülötte reggeltől estig. A hideg folyton mögötte osont. Derekához dörgölőzött, hátára kúszott, vállára kapaszkodott, karjára oldalgott, markába csúszott. Összevissza göndörödő hajába bújt. Akárhova állt, a hideg mögötte volt, akármilyen gyorsan futott, a hideg a nyomában loholt.

2018. június 7., csütörtök

Fodor Lili, Fodor Zita és Széchey Rita: Muffin és Senorita



Ami a szívemen…

            A nevem Lili, és van egy tesóm. Mindig bajom volt vele, mert elvette a legjobb barátomat. Mindig, mikor megyünk a suliba, a volt barátommal, a tesóm barátjával és a tesómmal megyek. A volt barátom mindig vett valamit, és velem nem is foglalkozott, meg se kínált, és sose tartott be semmit. Ők együtt mind piszkálnak, hogy milyen ducdagi vagyok. Meg hogy olyan kolond vagyok. Az is fáj nekik, ha megkérdezem, hogy hánykor megyünk haza, és elkezdenek nyavalyogni, hogy úr isten, ott mondták el előtted, te annyira fúúú… mindegy. És ha ő csinál valamit, vagy kap, akkor azt mondja, „így jártál”, ami úgy felidegesít, és sose mondja azt, hogy légy szíves. A barátaimat is bántja az egész banda. Ha én csinálok kakaót, akkor mindig valami baja van vele, de bezzeg én 5 másodperc alatt (de tényleg, komolyan) felszippantom. És mindenre azt mondja, úr isten! És mindig kér tőlem valamit, mert emeletes ágyunk van, és én vagyok lent.
Lili

Fodor Zita (5.b) illusztrációja
Fodor Lili (5.b) illusztrációja



Ami a szívemen…

Miért kell állandóan mindent megosztanom a testvéremmel? Mindig jön utánam, soha nem hagy békén, aztán órán meg csak csodálkozik, ha nem tud valamit, és azt mondja, hogy ez is az én hibám. Ha megyek a barátnőmhöz, ő is jön utánam, mindig csak követ, mert alig vannak barátai. Már unom az egészet. Aztán még neki áll feljebb, hogy bántom, vagy ha csúnyát mondok rá. Vagy ha bosszant.
Zita  


Csenki Ágnes (8.a) illusztrációja


Széchey Rita
Muffin és Senorita

– Prrrrrrrrr!!! – prüszkölt Senorita, a gyönyörű lipicai kanca, és nagyokat kapált a patájával a porban.
– Hrrrrrrr!!!! – tette hozzá, és dühösen nézett oldalra, a nagy szemekkel bámészkodó gyerekek mellett unottan beszélgető felnőttekre.
– Hű, de mérges egy jószág – mondta egy sétapálcára támaszkodó bajszos úr.
– Pedig milyen szép sörénye van – tette hozzá egy megennivaló virágokkal díszített kalapot viselő hölgy.
– Prrr – válaszolt halkan Senorita, és megvetően elfordult tőlük. A szőke, csillogó szemű kisfiú miatt sajnálta ugyan, hogy odébb kell mennie, de úgy érezte, nem képes tovább hallgatni ezeket a butaságokat.

2018. június 6., szerda

Pizza és Várfalvy Emőke: Barátbeszerző


Ami a szívemen…

Az elmúlt hónapokban a legjobb barátnőm már nem nagyon foglalkozik velem. Talált mást… Megértem. De mégis hiányzik. Én őszintén… féltékeny vagyok. Az a másik lány szebb is, meg akkor jobb barátnő is… Szomorú. De ez van. Én próbáltam mindent megtenni, de ő akkor is utál. Pedig nincs miért. Igaz, hogy pár éve bunkó voltam mindenkivel, de megváltoztam… és ez senkinek se tűnt fel. Megbántam a hibáim, és a nagy részüket ki is javítottam. De többre én se vagyok képes. Aki ezt értékeli, az igaz barátnő… Aki nem, azzal nem tudok mit csinálni… Aki szeret, elfogad. Én meg akartam felelni neki, és ő ezt nem értékelte. Mindegy, most találtam egy nála sokkal jobb barátnőt. Aki szeret, értékel és megbecsül. Ez a lényeg.
Jelige: Pizza 7. o.

Mészáros Vivien (7.b) illusztrációja


Várfalvy Emőke
Barátbeszerző

Letöltöttem egy haver-appot,
a telóm meg azóta kattog,
     kell több memória,
     vagy ez csak teória?
Ha van wifi, úgy minden kircsi,
bár app-haver túl gyorsan avul.