2021. december 2., csütörtök

Tallián Mariann: Éjféli fürdés - Cserny Timi Pookah: Tükör

 

(c) Cserny Timi Pookah

                                                                        

                                                                        Éjféli fürdés

(Pilinszky János azonos című verse nyomán)


Egy csendes, szélmentes este kisétáltam a kedvenc tavam partjára. Amint ott andalogtam, és a hínárok táncát figyeltem, megláttam egy szöszke kislányt, aki a tó partján guggolt. A lobogva lélegző víz tükrében meg-megrebbentek a csillagok, és pislákolva kacsintgattak reánk. Áttetsző, tiszta vize hívogatóan mosolygott. A lányka csak bámult hosszan és puhán, a lámpatestek pislákoló fényei felvillantak kék ruhácskáján. A tó vize nyugodt volt, és a madarak nyitott szárnyú surranása úgy tükröződött vissza, mintha halak úsznának a vízben. Szürke, fényes testek csillantak meg a víz felszínén. Egyszerre fent és lent, ólmos mozgásban telítették meg a körbezárt időt. Megálltam a kislány mögött, és vele együtt lélegeztem. Csodálva néztük a teremtés szépségét, az eget és a vizet. Ugyan ki tudná eldönteni, hol húzódik a határ? 

2021. november 29., hétfő

Wéber Anikó - Zsadányi Péter: Tükörkalandok

(c) Zsadányi Péter

Kisfiú a tükörhelyekről


Ma is rájöttem valamire:

mindennek megvan a helye a világon.

A fa helye egy másik fa mellett van,

hogy közöttük a levegő kifeszüljön,

és így tartsák meg egymást.

A kezem helye anya kezében van,

mindig megfogom, ha egyedül érzi magát,

így vigyázok rá éjjel-nappal.

A plüsskrokodilom helye az ágyamon van.

Ott őrködik, hogy sose legyen rossz álmom.

Az építőkockám helye a dobozban van.

Ezt nem érzem, csak onnan tudom,

hogy ha máshol hagyom, anya mérges lesz rám.

Az ajtó helye a házon van.

Ki-be nyitjuk, így tudunk közlekedni

a világok között.

A tükör helye az ajtóval szemben van,

hogy megcsillanjon rajta a napfény,

amikor valaki megérkezik hozzám.

De minek a helye van a tükörben?

Ha belenézek, túl sok idegen helyet látok,

és ettől annyira megrémülök,

hogy szeretném összetörni.


2021. november 27., szombat

Pilinszky100 - Beköszönő

(c) Dézsi Sada
   

 Pilinszky János születésének 100-ik évfordulója (1921. november 27) alkalmából különleges kalandozásra hívunk Titeket.

    Nem is hívunk, inkább küldünk, hiszen ezen az úton mindenkinek egyedül kell járnia. Jobban mondva nem is egészen egyedül, hanem egy jó darabig Pilinszky vezetésére hagyatkozva, mint Vergiliuséra Dante. Aztán mégiscsak összetalálkozunk mi mindannyian, valahol a tükör mélyén, mert oda van nekünk utunk, ott van nekünk dolgunk, onnan kell nekünk kincseket át- vagy felhoznunk. De vannak kincsek, amiket csak megcsodálnunk lehet, s örökre megváltozott ábrázattal adni bizonyságát az átélt élménynek.

    A türelmes és elszánt utazó előtt előbb-utóbb megnyílik a hófehér Tükörország (Kalandozás a tükörben), melyből az előbb még kő – saját arca – repült felé. (Pilinszky: Utószó) Aki veszi az akadályokat, a próbákat kiállja, és egyre beljebb jut, még királlyá is lehet, ha akarja.

    Induljunk hát külön-külön utakon, s találkozzunk abban a világban, mely felé Pilinszky szövegei terelgetnek! Tartsunk egymás elé vers-tükröket, próza-tükröket, így számolva be kalandozásainkról!



    Az Író Cimborák vették a bátorságot és belenéztek, beleléptek, megkerülték a tükröt, gyerekszemmel, felnőttként, csodálkozva, mérgesen, figyelemmel, felületesen és mélyen. Néha a tükör visszanézett ránk. Néha torzított, néha szépített, néha fricskát mutatott.

    Társaink voltak a kalandban a Hetirajzosok és az Illusztrátor Pajtások.

    A téma januárig kerül közlésre, elkíséri az adventi várakozást és az ünnepet, elbúcsúztatja az óévet, hiszen a Szilveszter előtti időszak amúgy is a számvetések és a tükörbe nézések ideje.

Tartsatok velünk!



A szerkesztők:

Kiss Lehel, Németh Eszter és Széchey Rita





P.S. A hófehér Tükörország miközben ezt írom, nagy pelyhekben borítja be kegyelmével a várost. Az írnok talán nem élt hiába. 
Lejegyezte és közzétette az Úr 2021. esztendejében N.E.

2021. november 23., kedd

Békés Márta: Dávid labdája

 

Dávid labdája elveszett,
kutattunk rétet, kerteket,
pagony mélyét, bokor alját,
sehol sem leltük a labdát.
– Csak játszottam volna vele,
nem is rúgtam nagyot bele.
De most már igen hiányzik,
főleg, hogy mondják, hiánycikk.
Piros volt és tele pöttyel,
én hű voltam, ő hagyott el.

Hova lett a pöttyöslabda?
Épp egy egér surrant arra.
– Cin-cin, ily szép kerek sajtot
még nem láttam – így sóhajtott.
Ham-ham – gondolta magában,
s ette is volna javában.
Pöttyöslabdánk sejti a bajt,
– Én nem lenni nagy, kerek sajt,
de játszani-való labda.
Dobj fel gyorsan a magasba!

Pöttyöslabda repült, repült,
épp egy kiscicához került.
– Ilyen piros gombolyagot
dédanyám se’ gombolygatott.
Karmát kéjesen mereszti,
ezt bizony el sem ereszti.
Érzi labdánk, hogy ez csapda,
– Vagyok piros pöttyöslabda,
nem afféle pamut-gurtni.
Tessék belém nagyot rúgni!

Pöttyöslabda nagyot lendül,
épp egy kutyalábnál landol.
– Vau, édes húsgombócom,
pompás illat, úgy orrontom.
Az a gondolatom támadt,
megleltem a vacsorámat.
– Megkímélném csalódástól,
nem lesz jó, ha belém kóstol.
Ehetetlen labda vagyok,
gurítson, ha lehet, nagyot!

Gurul, gurul pöttyöslabda,
most egy béka kapott rajta.
– Ez a légyölő galóca,
brekeke, már évek óta
szívem melengetett vágya,
napernyőmnek nem lesz párja.
– Milyen érvet hozzak föl, hogy
békaésszel végre fölfogd,
mérges vagyok, de nem gomba!
Lökj meg, nem leszek goromba!

Száll a labda, fán akadva
tán örökre ottmaradna,
de egy madár rája lelve
régi álmát látja benne.
– Csip-csip, piros kerek alma,
kis begyem csemegét fal ma!
– Ó, megannyi félreértés,
megbocsáss, de ne vedd sértés-
nek! – de míg ezt magyarázza,
szél támad, s a fát megrázza.

Fa tövén, hol puha pázsit,
bánatosan gubbaszt Dávid.
Pöttyöslabda hogy lepottyan,
épp a feje búbján pattan.
– De hisz ez az eltűnt labdám!
El se veszett, megkerült, lám.
– Ó a világ újra kerek;
Rám ismert bennem a gyerek!
Versnek ilyen véget kértem,
visszahozni szaladj értem!

 


2021. november 19., péntek

Békés Márta: Az óriás törpe


 

Iddogált a törpe

a baráti körbe’

fejét azon törte,

bort igyon, vagy sört-e?

 

Akik körülvették,

egytől egyig törpék

voltak, el is hitték;

óriások a törpék.

2021. november 15., hétfő

Németh Eszter: Az életgyűjtő

 


Beleolvasott a mesekönyvekbe a polcon, de azokban benne maradtak a betűk, csak a történetek vándoroltak át a fejébe. Öreg volt, dauerolt hajú, az álla hegyes és csontos. A szája szigorú.

Félrerakta a babákat, az unokái játékait. Ott ültek az egyre dohosabb szagú kisszoba egyre dohosabb szagú ágyán. A szomszédok, mint a klasszikus teleregényben kihaltak már, új emberek költöztek a lépcsőházba. Gyerek sehol sem akadt.

A babák unottan ültek, üveges szemükkel a semmibe bámulva a dohos kisszoba ágyán. Már le sem porolta őket. Néha azért elmormolta maga elé, melyik kinek a kedvenc játéka volt az óvodában, ahol a nyugdíjig dolgozott és ahonnét származtak.

A lányai látogatták. Az unokák szerteszóródtak a világban, nagy ritkán nyitották rá csak az ajtót. Ahogy egy napon a kisszoba ajtaja sem nyílt többé. A túlvilági óvodában új dadusra volt szükség.

A szekrényben hatalmas halom gyerekrajz maradt. Amikor szétválogatták, minden unoka boldogan fedezte fel a saját gyerekkori rajzait és az ismerős neveket a többin.

Csak egyvalaki ült közöttük üres kézzel. Az, akihez naponta lépett oda egy-két ovis: nézd, neked rajzoltam. A girbegurba pálcikaemberek, nyulak és kastélyok csendes surranással ömlöttek aztán az óvoda szemétgyűjtő autójába.

2021. november 12., péntek

Kátai Letti: Bikiniszezon

 


Tündöklő fényárban,

Balaton vizében:

halszagú dunnában

lubickol békésen

egy-két-há’

szép kislány

sellőbukfencet hány.

Napozik, lebarnul,

cseverész, s huncutul

fennhordja kis orrát,

mint kényes

vitorlát.

 

Türkizkék habokból,

mennyei éterből,

csillanó homokból

negyven fok meleg dől.

Kék-zöld-rőt

bikini

jól passzol, mind csini.

Ki legény, az csak les,

mint egy ugrifüles

pattan és bókol hát

negédes

poémát.

 

Bűbájos hölgyekről,

tündéri csajszikról,

mosolygós nőcskékről

megannyi dallam szól.

Lágy szellő

mozog már,

reszket a homokvár.

Vatta lesz a cukor,

eljöhetsz bármikor

csobbanni a strandra.

Elbájol,

szavamra.

 

Friss kukoricából,

roppanós virsliből,

fűszeres kolbászból

ezernyi darab fől.

Felröppen

a labda,

ki kapja, az marja,

s eldobja jó messze:

loccsan a víz szerte.

Sikkant, kit eltalál,

prüszkölve

kandikál.