2024. július 21., vasárnap

Lovranits Júlia Villő: Mályva utca – 5. rész

Berecz Kriszta illusztrációja

 Férfi klub

Keserédes úr vasárnap délutánonként jár a Férfi klubba. Hiába bosszankodik a Világszép Mályvarózsa, hogy dohányszagú lesz az új zakója, és egyáltalán, miért nem mennek kettecskén a parkba inkább, Keserédes úr meg ebben hajthatatlan. Vasárnap felveszi a kifogástalan zakóját, az apró mintás, kifogástalan nyakkendőjét, talán még a kifogástalan bajszát is megfésülteti a borbéllyal, pedig azon nemigen van fésülnivaló. És megy.

A Férfi klub egy nagy, cifra, ódon épület a Mályva utcában. Ott aztán Keserédes úr naphosszat elhallgatja a Költőt, a Tábornokot meg a többieket. Keserédes úr barátja, a Költő épp mintha szöges ellentéte volna a fagylaltosnak: haja zilált, bajusza kócos, és nevetséges kis pomponnyi szakállat hord. De azért van tekintélye: a Költőnek ugyanis folyton távolba révedő tekintete, csupa ráncos homloka van. Nyomasztja az ország gondja! – gondolják a férfiak. Új szerelmes versen töpreng! – gondolják a nők. És roppantul tisztelik. Bár egyesek tudni vélik, hogy őkelme tulajdonképpen rövidlátó, és azért hunyorog és azért ráncolja a homlokát, mert nincs pénze szemüvegre. De erről bölcsen hallgatnak.

– Háború! – mondja a Tábornok.

– Politika! – bólint rá komolyan Keserédes úr.

– Hon! – mondja a Költő.

– Proszit! – mondja a Bohém, és ebben megegyeznek. 

Jól megértik egymást! Így hát a férfiak vasárnap délutánonként együtt isszák a sört, szivaroznak, megváltják a világot háromszor keresztbe.

Kivéve a kis Ilyés Jánost. Ő nem régen nyert felvételt a Férfi klubba, ami pedig nagy tisztesség! Csak hát… a sört tulajdonképpen utálja, a szivartól fullad, a politika pedig nem érdekli. Őszintén szólva még Fátia kisasszony macskáját is kellemesebb társaságnak tartja, mint az urakat mind együttvéve. És Fátia kisasszony macskája nem is hagyja soká magában unatkozni! Mert Fátia kisasszony macskája jön! Bejáratos a Férfi klubba. Végigfekszik a piros plüss foteleken, fehér szálakkal összeszőrözi a Tábornok nadrágszárát, elfogad némi kávéhabot a Költőtől, majd elfészkeli magát a kis Ilyés János ölében. (Sőt, felnőttség ide, klub oda, János néha bizony még madzagra kötött zörgős papírszalvétát is húzkod a cica orra előtt, és együtt kergetőznek a klub folyosóin a süppedős szőnyegen). Az urak gyanakodva méregetik őket, mert hát csak van ebben a macskában valami gyanúsan nőies. És akkor mit keres a Férfi klubban? De végső soron csak egy macska, nem? 

– Proszit! – mondja a Bohém, s azzal nem foglalkoznak tovább a problémával.


Szerkesztette: Komjáthy Nessie

2024. július 20., szombat

Lovranits Júlia Villő: Mályva utca – 4. rész

Berecz Kriszta illusztrációja

 Édes kis túlzás

Világszép Mályvarózsa Fátia kisasszony asszonyhúga. Kicsi, kerek és világszép. Nyakán igazgyöngysor, fehér csipkegarbóján apró selyemrózsák. Határtalan bizalommal néz a világba. Ő a helyi fagylaltos, mert a macskaköves utcán az egyik bolthajtásos kapu alatt fagylaltos bódé rejtőzik. Világszép Mályvarózsa ott méri a fagylaltot, egy hatalmas kanállal. Nem is gombócokat tesz a tölcsérbe, inkább bumszlit. Árul puncsot, árul levendula fagyit, epret, málnát, ibolyát… A világon mindenféle fagylaltot, ami fehér, lila vagy rózsaszínű. De nem árul csokoládét! Hupikék törpikéset vagy Kindert meg aztán végképp hiába keresel nála. Hasztalan korholja a párja, Keserédes úr: 

– Drágám, ki kéne szolgálni a vevők igényeit! Mi lesz velünk, ha jön egy másik fagylaltkereskedő?!

De Világszép Mályvarózsa hajthatatlan. 

– A divatot vagy követed, vagy diktálod!

Ő pedig diktálni akarja, ez nem kérdés. Nincs apelláta.


Szerkesztette: Komjáthy Nessie

2024. július 19., péntek

Lovranits Júlia Villő: Mályva utca – 3. rész

Berecz Kriszta illusztrációja


Macskakő

A Mályva utca nem ám olyan akármilyen, poros vagy aszfaltos utcácska. A Mályva utca csupa-csupa macskakő. Az ablakokban bódító illatú petúnia nődögél, kótyagos szenderek röpködnek körülötte. Tavasszal meg nyáron, ha rájuk süt a nap, nevetnek a macskakövek. És leszedik az arra járó lányok és asszonyok cipősarkait. Nem is hordanak magassarkú cipőt a helyiek, csak a turisták, akik nem tudják, hogy a macskakő cipősarokra vadászik.


Szerkesztette: Komjáthy Nessie 

2024. július 18., csütörtök

Lovranits Júlia Villő: Mályva utca – 2. rész

Berecz Kriszta illusztrációja

 Álomcsipke

Fátia kisasszony egyébként horgolni is tud. Sőt, nagyon szépen horgol, amikor marad egy kis ideje vasalás után. Ő horgolja a szép álmokat. Igen, éles nyelvű szomszédasszonyainak is. Fátia kisasszony nem bosszúálló természet. Bár egy-egy álom néha kissé sziruposra sikeredik. Hiába, a kisasszony túl sok kosztümös meg romantikus filmet néz. De még soha senki nem reklamált emiatt.


Szerkesztette: Komjáthy Nessie

2024. július 17., szerda

Lovranits Júlia Villő: Mályva utca – 1. rész

Berecz Kriszta illusztrációja


Mályva utca

Fátia kisasszony a Mályva utca 7-ben lakik. Hosszú, bodros, koromfekete haja van, földig érő szoknyája, csepp, kockás kalap ül a fején, arról selyemvirág integet. A házikója mályvaszínű, körülötte apró, ámde gazos, bozontos kert. Amikor a szomszéd nénik kijönnek öntözni meg kapálni, szúrós szemmel méregetik a mályvaszín házikót meg a borzas kertet, és összesúgnak a kerítés fölött: 

– Fátia kisasszony már megint fényes délig alszik! 

– Állítólag hegyes füle van, mint a macskának, meg bizonyos rosszabb hírű tündéreknek! 

– No de ne szólj szám… 

Sokatmondó pillantásokat váltanak a kerítés fölött, és visszatérnek a kapáláshoz.

Fátia kisasszony valóban délben kel. Ásít egy nagyot, vele ásít tarka macskája. Majd esznek valami csekélységet: nem baj ha kevés, de édes legyen! Aztán Fátia kisasszony bekapcsolja öreg televízióját, romantikus filmeket néz, és közben vasal. Hogy mit vasal? Csillagokat! Földig érő szoknyája is csupa csillag, azt is ki kell vasalni, a sok-sok vasalt csillagocskát pedig egy karkosárkába gyűjt. Ezt csinálja egytől fél háromig. Fél háromtól négyig a haját bodorítja, négytől ötig pedig a körmeit lakkozza, mályvaszínűre. Meleg nyári délutánokon a lábkörmét is kifesti. 

Amikor besötétedik, felölti földig érő szoknyáját, csipkeblúzát, és a fejére biggyeszti a kockás kiskalapot. Felveszi magas szárú, fűzős cipőjét, a hóna alá csap egy vén, fekete esernyőt, karjára veszi a csillagokkal teli kosarat, és útnak indul. A tarka macska ott szalad mögötte. Fátia kisasszony barátságosan biccent a szomszéd néniknek, és kiballag a bozontos kertből, végig a Mályva utcán. A vasalt csillagokat szép sorban, óvatosan a helyükre teszi az égbolton, amelyik meg összegyűrődött, azt a kosárba teszi és hazaviszi. Így sétálnak ők egész éjjel, Fátia kisasszony és a tarka macska. A nap első sugarainál aztán visszatérnek a Mályva utca 7-be, összegömbölyödnek a takaró alatt, és fel se kelnek másnap délig. 

Te láttál már gyűrött csillagot? Nem? Na ugye, mert Fátia kisasszony mindet kivasalta. 


Szerkesztette: Komjáthy Nessie

2024. július 14., vasárnap

Sulyok Bernadett: Kis szél, nagy szél

 

Klesitz Piroska illusztrációja


Kis szél, nagy szél

Kis szél, nagy szél, fúj a szél.
Sereg faág összeér.
Jobbra hajlik, balra leng,
Összezörren, úgy mereng.

Messze száll sok falevél.
Tombol, süvít, zúg a szél.
Cibálja a faágat,
Le is törhet egypárat.

Kis fa, nagy fa meghajol,
Széllel, viharral dacol.
Gyökere, törzse tartja,
Ameddig csak akarja.

Szelek csendjét megvárja
Büszke lombkoronája.
Levelek se libbennek,
Gallyai elpihennek.


Szerkesztette: Miklya Zsolt

2024. július 12., péntek

Sugár Zsigmond: Így telt a nyaram

 

Szüdi János illusztrációja


Hogyan telt a nyaram?

Csak a baracklekvár ízű nagyanyámra emlékszem. Ha palacsintát sütött, a konyhaajtóba álltam. Vártam, hogy mondja: „elrontottam”. Az első szakadtat elfeleztük, én és hosszú szakállú nagyapám. A másodikat már egyedül tömtem be. Jóllaktam, mint a duda, mire elkészült a palacsintatorta. Nem is kértem belőle, hát a nagyapám a tetejébe ültetett, és az üres lekváros üvegek lettek a kerekek. Azzal gurultunk le a tóra. 

A nádas szélén a hátamra csapott, és elkurjantotta magát. 

– Horgászni fogunk, kiskomám!

Csak a víz mellett jutott az eszünkbe, hogy otthon felejtettük a horgászbotot. 

– Sebaj, te leszel az úszó, én meg a horog! – rikkantott.

Előre dobott, s azután ő is a hínárosba gázolt. Így fogtuk a naphalat, de kicsi volt még, hát feleresztettük az anyja mellé. Nézz fel az égre, ha hunyorogsz, megláthatod.

A nagyapám horgászott volna tovább, de a kikötőmester rákiabált, hogy itt nem lehet se napot, se csillagot fogni. Fekete csizmája cuppogott, rázta nagy, szőrös kezét. Nem jutott más hirtelen az eszembe, egy üveggolyót tömtem az orrom likába. Abba bújt bele a nagyapám, és húzott maga után. Amikor már csak a kisujjam lógott ki belőle, megpöcköltem. Végigpattogott a víz tetején, s ott kacagtunk benne a nagyapa meg én. Az a kis golyó meg sem állt, csak a tó túlpartján. 

Legörbült a szám, hogy nem látom már többet a baracklekvár ízű nagyanyám. Nagyot nevetett erre a nagyapám, aztán kihúzta magát. Ráfeküdt a vízre, és egy csónak lett belőle. A nyakába ugrottam, s lettem a vitorla. Nem hiányzott más csak a szél. Vártunk. A víz kisimult, mint egy hatalmas, kék palacsinta. Semmi sem mozdult, csak a békák kuruttyoltak. Vártunk. Szürkült már, s a szúnyogok majd megettek. Kínomban táncra perdültem, akkor súgta meg csónak-apám, hogy a nádbugák közé szorult a szél. Húztuk jobbról, taszajtottuk balról, de meg sem moccant a nádas. Leguggoltam a tövébe, és megcsiklandoztam. Abban a pillanatban hanyatt vágta magát a nád, és a szél üvöltve rohant végig a tó felszínén. A gallérja mögött lapultam a nagyapámmal, egy fityinget sem kért a fuvarért.  

Öreg este lett, mire hazaértünk. Éhesen, hal és palacsinta nélkül nyitottam be a konyhába, s a nagyanyám széttárta a kezét. 

– Üres a kamra – mondta.

Szerencsére a nagyapám egy zsák szúnyoggal lepett meg. Azt tűztük fel a nyársra, és ettük vacsorára.

Ilyenféleképpen telt a nyaram, amiből többre nem is emlékszem már.


Szerkesztette: Németh Eszter