– Hm?
– Anya, te tudtad, hogy a cserépkályhánknak
az ajtója igazából nem is az, aminek látszik?
– Ühüm…
– Ott igazából van egy titkos út! Amolyan
átjáróféleség, vagy hogy is mondjam.
– Aha…
– És lehet, hogy egyszer majd értem is
eljön. Ha majd újra megtörténik. Hogy nem történik semmi.
Anya letette a krumplihámozót, és fürkészőn nézett a kisfiára.
– Ki jön el érted, szívem?
– Hát Közbenjáró!
Anya furán nézett.
– Közbenjáró?
– Aha! És akkor én is lehetek megmentő.
Mert tudod az úgy volt, hogy Másvárosban egyszer csak az történt, hogy semmi
sem történt. Érted ezt? És lassan mindenkinek valami fura betegsége lett.
Elkezdtek a voltban beszélni. Meg nekifogtak csinálni valamit, de közben
elfelejtették, mit is akartak, aztán a végén annyira elaludtak, hogy nem is
tudtak egyáltalán felébredni.
– És hogy jön ez a mi kályhaajtónkhoz? – értetlenkedett
anya.
– Jaj, anya, mondtam, hogy ott van az
átjáró. Ha oda bebújsz Közbenjáróval, akkor eljutsz Másvárosba, ahol minden
háznak másféle a színe, és találkozhatsz Cerkával, aki mindennap befesti az
eget, és attól függ, hogy milyen lesz az idő. És néha tortaalakú felhőket
pingál. Meg ott lakik Don Zon Góra is, aki a hangokért felelős. Érted, milyen
vicces a neve, ugye? Mindenkit behangol, vagy ilyesmi. És Szkriptum, aki
furaságokat ír egy hatalmas könyvbe, és annyira titkos az egész, hogy az írás egyáltalán
nem látszik, sőt ő maga sem emlékszik rá, hogy mit írt bele. De valahogyan
mégis minden tőle függ. Hogy milyen lesz ott az élet.
– Tulajdonképpen honnan veszed ezeket a
dolgokat? – kérdezte anya kicsit aggódva.
– Hát Kázmértól. Ő a főszereplő. Meg
Kamilla, a barátja. Őértük jön el Közbenjáró, átviszi őket a kályhaajtón, és
egy teljesen másik világban lesznek. És már majdnem katasztrófa lesz, és ott
ragadnak, de aztán szerencséjük lesz, és mégis haza tudnak jönni.
– Kázmér és Kamilla?
– Igen! A könyvből.
– Milyen könyvből?
– Hát abból, amit apával olvastunk
esténként. Átjáró Másvárosba a címe.
Tök jó! Csak sajnos tegnap vége lett.
Anya megkönnyebbülten sóhajtott fel.
– Aha, a könyv – mondta mosolyogva, és
kézbe vette a krumplihámozó kést. – És mi van még abban a könyvben, szívem?
– Ó, egy csomó nagyon vicces rész van
benne. Még Ludas Matyiról is van szó benne, meg egy rendmániás nagymamáról.
Szerinted a nagyi is rendmániás?
Anya elgondolkodott.
– Azt hiszem, egy kicsit rendmániás –
szögezte le aztán.
– Szerintem is az. A múltkor is rendet
rakott a könyveim között. Csak az volt a furcsa, hogy utána semmit nem találtam
meg. A rendnek nem az a lényege, hogy könnyebb legyen a dolgokat megtalálni?
– Olyasmi – hümmögött anya.
– És van a könyvben még az Ihlet is, aki
nem akarja megszállni Szkriptumot, és az egész teljesen izgalmas, mert Kázmér
és Kamilla folyton kalandokba keverednek, meg veszélyekbe sodródnak. És még egy
szerelmes mese is van benne, de az engem nem annyira érdekelt. És a végén
születik is valaki, és valamiért attól gyógyulnak meg a Másvárosiak, de azt nem
teljesen értettem. Viszont isznak rózsaszörpöt, amit én még sosem ittam. Nem
lehetne, hogy egyszer te is csinálj olyat?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése