2015. szeptember 29., kedd

Kisfiúk, figyelem!

Kedves kisfiús anyukák, akiket a csemeték folyton újabb és újabb autós mesékért nyaggatnak: itt a megoldás! Nagy Anikó Johanna megajándékozott bennünket Misivel, a sárga kisautóval. Az illusztrációt Molnár Olgi készítette.

Illusztráció: Molnár Olgi

Misi, a kisautó sárga volt, akár csak egy érett citrom. Kövér, fekete gumikerekeken gurult, ezüstszínű lökhárítói tükörként fénylettek, a lámpái két hatalmas, kíváncsi szemre hasonlítottak. Az ülései pedig olyan zöldek és selymesek voltak, mint a friss moha a patakparti köveken.
            Egy udvaron éldegélt, egy tekintélyes markoló, egy izgága villástargonca és egy rettentően erős traktor társaságában. Ott lakott még Briós, a rojtos bundájú komondor, és Kefir, a vörösbarna, hosszúbajszú macska is.
            Egy szép, kora őszi napon testes idegen férfi érkezett az udvarba. Misi gazdája, Egon nyájasan fogadta, és készségesen körbevezette. Közben büszkélkedett az erős traktorral, az ügyes markolóval, a pörgő-forgó targoncával, majd legvégül megállt Misi mellett és így szólt az idegenhez:          
            − Hát ez lenne az, kedves uram, ez a kis sárga itt. Megszabadulnék már tőle. Azt tervezem, veszek egy újat. Egy gyorsabbat, erősebbet, modernebbet. Tessék, próbálja csak ki nyugodtan, ennyi pénzért jobbat nem talál, nekem elhiheti –, azzal az idegen kezébe nyomta a kisautó slusszkulcsát, és előzékenyen kinyitotta neki az ajtót is. Kedves uram behuppant a mohazöld ülésbe és beindította a motort.

2015. szeptember 27., vasárnap

Vasárnapi áhitat

Csodaszép könyvnek ígérkezik Georg Bydlinski: Mindig a közeledben című könyve, amelyet magyarul a Bencés Kiadó jelentet meg idén ősszel. A könyvben versimák olvashatók Miklya-Luzsányi Eszter és Miklya Zsolt fordításában. Az illusztrációkat Carola Holland készítette.


Illusztráció: Carola Holland


Éjszaka, nyitott ablaknál

Nem láthatom, de sejtem, érzem:
őz álldogál az erdőszélen.
Ágak közt madarak pihennek,
a szentjánosok ünnepelnek
nyáréji rétemen.

Kövek lehűlnek, nehezülnek,
az éjszaka nem olyan fülledt.
A Hold az égi óceánból
világítótoronyként lángol.

Sok nyári éjszakám, szeretném,
hogy ilyen szép legyen.

2015. szeptember 22., kedd

Kell pár zsenisejt...

Mindig ez a Méhes Károly! Már megint készül valamire! Valami mesére. Eláruljuk a címét, és ez legyen is elég: Lézer és a csodazsenik. No és még egy kulisszatitok: a történet ötletadója nem más, mint Méhes Katalin. Az illusztrációt Horváth Ildi készítette. 

Illusztráció: Horváth Ildi

Szemölcs City olyan volt, mint akik benne éltek. A sötét, vedlett utcákon üres hamburgeres zacskókat és zörgő kólás dobozokat görgetett a szél. Egy-egy nyiszlett, mégis acsargó eb morgott az utcasarkokon az arra járókra. Hatalmas, rozsdás páncélozott járművek dübörögtek el néha a kietlen sugárutakon, irtóztató füstfelhőt eregetve.
Szemölcs Cityt igazság szerint kihalófélben volt. Két fontos épületben zajlott az élet: Lézerék főhadiszállásán, a Pokol Hotelban, és a Horrorlaborban, ahol Koponya vezérletével zajlottak a kísérletek a nap huszonnégy órájában.

2015. szeptember 20., vasárnap

Izgalom, furfang, Vizicsacsi

Mészöly Ágnes Hanga és Várkony sorozatának második kötete még az elsőnél is izgalmasabbnak ígérkezik, legalábbis ezt rebesgetik azok a szerencsések, akik a novemberi megjelenés előtt olvashatták. A címe: Tavaszi divatőrület. Az ártatlannak tűnő jelenet több, mint gyanús, Jósa Tamás illusztrációi pedig továbbra is vagányak.


Illusztráció: Jósa Tamás


A Különleges Holmik Boltjához hasonló helyet nem csak Várkony, Hanga sem látott még soha. Egy egyszerű, tornácos házban rendezték be, de a ház utcafrontján – ahol tegnap még csak egyetlen, homályos ablak volt – kétszárnyas, csillogó üvegajtót nyitottak. A helységben félhomály uralkodott, de az ajtón beszűrődő fényben mégis jól látszott a nem mindennapi árukészlet.
– Ez maga a paradicsom! – nézett körül Hanga. – Nézd csak ezt a skótkockás miniruhát! Sok évvel ezelőtt láttam egy ilyet valami újságban, és azóta vágyom hasonlóra…
– Aha… – válaszolt a rend kedvéért Várkony, de teljesen nyilvánvaló volt, hogy egyáltalán nem figyel a lányra. – Azta! Szerinted ezek mennyibe kerülhetnek?
Egy dobozból néhány feltűnő színű gumikarkötőt markolt ki, és szemével egy eladó után kutatott.
           − Engem meg ez a ruha érdekel… van egy ötezresem, egy turiban nem kerülhet ennél többe egy gönc.

2015. szeptember 17., csütörtök

Klasszikus csemege

Piros toll, alias Rét Viki cimboránk előbújik a rejtekéből! Egy különleges fordítást közlünk tőle:
egy részletet Lewis Carroll: Sylvie és Bruno című művének második részéből. Ez a második rész (még) nem jelent meg Viki fordításában, de szorítunk neki... Az illusztráció Szegedi Katalin ajándéka.



Illusztráció: Szegedi Katalin


Most pedig, Bruno, mondok neked egy mesét.
– Én is mondok neked egy mesét vágott közbe sietve Bruno, mert félt, hogy Sylvie megelőzi. Volt egyszer egy egér. Egy icipici egér. Egy induri-pinduri egér. Ilyen icike-picike egeret ti még nem is láttatok
– És soha semmi nem történt ezzel az egérrel, Bruno? kérdeztem. Nincs mit mondanod róla, csak annyit, hogy milyen icipici volt?
Soha semmi nem történt vele közölte ünnepélyesen Bruno.
Miért nem történt vele soha semmi? kérdezte Sylvie, aki Bruno vállára hajtotta a fejét, és türelmesen várta, hogy az ő meséjére kerüljön a sor.
Azért, mert túlságosan icipici volt magyarázta Bruno.
Ez még nem ok! tiltakoztam. Akármilyen icipici volt, attól még történhettek vele dolgok.
Bruno szánakozva pillantott rám, mintha rettentően ostobának találna.
Túlságosan icipici volt ismételte. Ha bármi történt volna vele, meghalt volna. Annyira indurka-pindurka volt!
Na, most már tényleg elég abból, hogy mennyire pici volt! mondta Sylvie. Semmi mást nem találtál ki?
Még semmi mást nem találtam ki.
Nahát, nahát! Addig nem szabad elkezdeni egy mesét, amíg ki nem találsz valami mást is! Most pedig légy jó fiú, maradj csöndben, és hallgasd meg az én mesémet.

2015. szeptember 14., hétfő

V, mint versek

Október végén jelenik meg a Várad kiadónál, és nagyon várjuk! Tóth Ágnes ABC parádé című könyvéről van szó, amit Kovács Klaudia illusztrációi díszítenek. Elárulunk belőle két betűt:




CS
C s u k a

Csöpp kukac csüng a horgomon,
csinos, csali csemege,
csusszan, csobban, bekapja majd
csuka, márna, kecsege.
Csak kecsegét fogtam estig,
karcsú, kecses mind a tíz,
sok kecsege csemegével
kecsegtet e csoda víz.



V
V á r a d

Valaki vár fenn,
vele megyek.
Vállamra veszek
két felleget.
Végtelen égen
vihart, ha látok,
viharos széllel
átvitorlázok
Várad felett.






2015. szeptember 13., vasárnap

[teaser]

A fogalomnak számtalan meghatározása létezik, de egyik sem fedi pontosan azt a jelentést, amit mi értünk alatta ebben a hónapban. Tehát a teaser [tízör], avagy hunglishul [tízer] olyan figyelemfelkeltő bejegyzés az Író Cimborák blogján, amely felvillant egy részletet valamely alkotónk formálódó, avagy épp megjelenés előtt álló művéből, figyelemfelkeltés céljából. Pont annyit, hogy kedves olvasóinkban felmerüljön: még... még... még...

További bejegyzések hamarosan...
 

2015. szeptember 11., péntek

Ecsetvilágok

Fényképes beszámoló

2015. szeptember 4-én összegyűltünk egy ünnepi estére: megnyitottuk a Budai Pagony könyvesboltban az Ecsetvilágok című kiállításunkat, amelyet az Illusztrátor Pajtásokkal és a Móra Kiadóval közösen szerveztünk. Sokan eljöttek az alkotók közül, de aki nem tudott jelen lenni, alkotásával mégis ott volt velünk, őket is ünnepeltük. És ünnepeltük Nemes Nagy Ágnest, és a közös alkotást, a közösséggé formálódó Író Cimborákat. Szavak helyett beszéljenek inkább a képek.

Fotó: Szabó Luca

A kiállítási anyagokat a szerkesztők, Bódi Kati és Miklya Zsolt, valamint Pap Kata készítették elő. A két megelevenedett, hatalmas ecset, amelyek ott lebegtek a fejünk fölött, szintén Bódi Kati munkái. Így utólag már bevallhatjuk, hogy készült az installáció: fogtuk az aranyecsetet meg az ezüstöt, és egyszerűen odafestettünk mindent a boltba. Képet, mesét, közönséget, zenét.

Fotó: Dávid Ádám
Fotó: Dávid Ádám

 A felolvasott részletek között Bene Bálint zenéje szőtte tovább a mesék hangulatát.

Fotó: Dávid Ádám

Fotó: Dávid Ádám
 
Fotó: Dávid Ádám

A megnyitó alatt minden úgy történt, ahogy annak történnie kell. Körülvettek minket a könyvek, az Aranyecset képei, fölöttünk lebegtek az ecsetek, az alkotók hangján és Bálint hangszerein megszólaltak a történetek, a falra pedig a gyerekek rajzoltak közben megelevenedő képeket.


Fotó: Dávid Ádám

Fotó: Hétvári Andrea


Fotó: Szabó Luca

Reméljük, még sokáig fog köztünk munkálkodni az aranyecset. Ha tehetitek, nézzétek meg a kiállítást, szeptember 25-ig még nyitva tart!




2015. szeptember 8., kedd

Kalas Zsuzsa és Turbuly Lilla szövegei



Az alábbi két szöveg hat megadott szó alapján született. Egy korábbi bejegyzésünkben olvasható történet kiindulópontjaként is ugyanez a hat szó szolgált.




Kalas Zsuzsa: Egy téren álltam 

Egy téren álltam.
Néztem, ahogy a kánikulában
rezegnek a macskakövek, a padka
s az útjelző tábla oszlopa.
Elered az eső s a most üres, piros padra kövéren hullnak a cseppek
s míg én egy kapualj alá rohantam
úgy láttam, a fölszálló párában
az utca most halványan rámkacsint.


Turbuly Lilla: Ecc, pecc, kimehetsz…

Az állomás előtti tér izzik a júliusi kánikulában. Mintha kifakult volna a világ: a szürkésfehér térkövek, a szalmasárgára aszott fű és a poros, leveleiket lógató hortenziabokrok éppen úgy várják az esőt, mint a homlokukat törölgető, izzadságban úszó emberek. Az épület árnyékába húzott padok tele vannak. Nincs is elég pad, csak az asszonyoknak, gyerekeknek jut hely. Körülöttük néhány szatyor, összegöngyölt hálózsák, száradni kiterített gyerekruha. A férfiak ide-oda lődörögnek vagy a falnak támaszkodva álldogálnak.  Egyetlen padon ülnek csak ketten, egy szőke, molett asszony a lányával.
– Mit mond? Hallod, anya? Mit mond? Nem értem! Anya, én mért nem értem?!
A négyéves forma kislány nem is néz az anyjára, teljes testével a szomszéd pad felé fordul, csak a hátranyúló kezével ad nyomatékot a kérdéseinek – hol az asszony szoknyáján, hol a karján ránt egyet.
Molnár Olga rajza
– Nem magyarok, azért. Nem magyarul beszélnek.
A padon, amit a kislány kitartóan bámul, egy, talán hároméves kisfiú játszik az anyjával. Valami mondókát kántálnak, néha a másikra, néha önmagukra mutatva. Ha úgy jön ki a mondat, és az anyja felé bök, a kisfiú felnevet, de nem csak a szájával, a fekete gombszemével is. Ha magára kell mutatnia, szomorú képet vág, de a gombszeme akkor is mosolyog. Az anyja nem nevet, nem vág szomorú arcot, csak a szája mozog, az arca szinte mozdulatlan a szürke fejkendő alatt.     
– Mint az eccpecckimehecc? Olyan? Anya, olyan? – kérdi a kislány, az anyja meg ráhagyja, hogy olyan.
A kisfiú közben elunja a játékot, lekéredzkedik az anyja öléből. Az asszony hosszú, fekete ruháján vizes folt marad utána. Odafut a kislányhoz, mond valamit, rámutat, aztán fölnevet. A kislány megrázza a fejét, majd négy évének minden fölényével kinyilatkoztat:
– Buta vagy, nem úgy kell! Ecc-pecc-ki-me-hetsz… – kezd el maga is mutogatni, majd jól megnyomja az utolsó szótagot, miközben határozottan a fiú mellkasa felé bök. – Fuss! Hallod? Azt kell mondani, hogy fuss!
– Hussz! – nevet fel a kisfiú. Hussz! 
A szőke asszony és a fejkendős egy pillanatra összenéznek.
– Mennünk kell, mindjárt jön a vonat – állítja fel a kislányt, aki éppen újrakezdte a mondókát.
– Ecc-pecc… Csak még egy kicsit, anyaaaa, amíg megtanítom…
– Mennünk kell, Orsika, nem hallod?
– Essz-pessz – mondja a kisfiú, és a kislányra mutat.
– Hallod, anya? Megtanítottam! Már tud magyarul.
– Hallom, hallom, csak gyere már! – kezdi rángatni az anyja.
– Essz-pessz – ismétli a kisfiú, és indulna utánuk, de erre már a fejkendős asszony is feláll a padról, kézen fogja és mond neki valamit.
– Ki-me-hetsz, hol-nap-u-tán be-jö-hetsz… – kiabálja a kislány, miközben kénytelen-kelletlen lépked az anyja után.
– Essz-pessz – válaszol a kisfiú, pösze hangocskája váratlan erővel visszhangzik az utcán, még akkor is hallják, amikor elnyeli őket az állomás öblös kapualja.
– Ők is nyaralni mennek? Nyaralni, ugye, anya?
– Ők is, csak gyere már!
– A nagymamához?
– Lehet.
– Szerintem a nagymamához. És majd elmondja neki, hogy eccpecckimehetsz. Csak az a baj, hogy nem tudtam mindet megtanítani. Cérnáracinegéreugorjcicaazegérre. Fuss!
– Majd megtanítja neki azt is valaki.
– Meg?

– Meg. Egész biztosan. 

2015. szeptember 7., hétfő

Mészöly Ágnes és Méhes Károly versei


Mészöly Ágnes és Méhes Károly kiválasztottak tíz szót, amikből külön-külön verset írtak.




Mészöly Ágnes: Szeptember elején

Szoboszlay Eszter illusztrációja
Úgy elszaladt megint, és csak ez maradt, 
Pár málnás szájjal csodálkozó emlék, 
Álmélkodni való, melyet nem tagad

Meg, irigyel csak a töprengő őszi nem-lét.

Sósan izzadt ólmos léptek, az utolsók, 
Mikor sántikálva felért a hegytetőre, 
Bár zivatar űzte és hőség volt, forró, 
Tudta, még nagyobbat mászik meg jövőre.

És a patak csacska habja, kelekótya halak
Tánca, öröm, amelyre nincsenek szavak, 
Mert az, hogy szabadság, ott semmit sem jelent.

Most ülni unottan napos, koraesti 
Semmiben, macskával ölben, és csak lesni, 
Az idő topogását, a börtön jelent.



Deák Panka illusztrációja
Méhes Károly: Így igaz

Fáradt már a nyári délután odakint
sötéten borong a lekopasztott málnás
a lassan sántikáló augusztus már más
sárguló leveleivel töprengve odaint

Marad mindig megmarad a szoba
lehet napos nap vagy szaladó zivatar
hisz egy kislány mindig tudja mit akar
kitalálja és képzeletben elsétál oda

Akármilyen kelekótya is az álma
simán meglehet mert motyogó szájjal
meséli magának és ettől lesz igaz

Mondjuk ölben cipelt rózsaszín bálna
vagy a világ dünnyögős megváltása
anélkül hogy tudná hogy amúgy mi az.

2015. szeptember 4., péntek

Egri Mónika és Hétvári Andrea versei


Újabb kettévágott verssel jelentkezünk. A játék áldozata" ezúttal Kovács András Ferenc Augusztusi sóhajtás című verse. Egri Mónika és Hétvári Andrea egészítették ki a két fél-verset, majd egymás szövegéhez készítettek illusztrációt.



Kovács András Ferenc: Augusztusi sóhajtás

Rövidülnek napok, órák, 
Csak az ég mély tüze kékebb, 
S a kezedben ki-kigyúl tán 
A pipacsláng, ha letépted. 

Fogy a nyár – szép lobogással 
Fut a fény, megtör az árnyon… 
Jön az éj, leng a tücsökhang – 
Hova tűntél, kicsi lányom?



Egri Mónika verse

Rövidülnek a boldog nappalok.
Csak az ég mély hangjára táncolok.
S a kezedben még egyszer meghajlok,
A pipacsláng megéget, meghalok.

Hétvári Andrea fotója

















Fogy a nyár – szép emlék... Sosevolt...
Fut a fény, megérint... Valahol...    
Jön az éj, leng a Hold... kifli most...
Hova tűntél, Üresség... Ugyanott...


Hétvári Andrea fotója













Hétvári Andrea verse

Egri Mónika rajza

Hova tűntek napok, órák,
hogy az égbolt tüze kékebb,
hogy a hajnal ki-kigyúl tán,
kivirul még, ha letépted.

Szakadatlan lobogással
ragyogón áttör az árnyon…
hova villan a tücsökhang –
miket álmodsz, kicsi lányom?

Miket álmodsz, ha az éjjel
kifehérednek a fények,
kicsi lányom, színeket szőj,
ma az álmot ha eléred!

2015. szeptember 1., kedd

Hunyady Borbála: Hangya

avagy:
Mindenkinek, aki szerint csak azok a filmek izgalmasak, amikben sok a cselekmény és a háború

A fiatalasszony – vörös kabátban, fekete nadrágban és magassarkúban – éppen nagy léptekkel szelte keresztül a termet. Sokféle ember lófrált ott: az állást kereső fiataloktól az elismerésre vágyó művészlelkekig. A hölgy nem tartozott egyik csoportba sem: azért írt, mert szerinte jól csinálta. És ha valamit egyszer jól csinál, akkor be fogja bizonyítani a világnak, hogy abban tényleg ő a legjobb. Egy deres hajú, öltönyös férfi várt rá az egyik ajtó félfájának támaszkodva, a kíméletlen kritikus szemével nézve végig a kezdő írón. Aztán betessékelte a terembe, és leültette makulátlan íróasztalához. A nő nem várta meg, amíg felszólítják, válltáskájából egy köteg papírt rángatott ki, és az asztalra csapta. Fintora jelezte az előtte fekvő irományról alkotott véleményét… pedig ő írta.
– Nos, Uram, ön azt mondta, a beadott kisregény túlontúl csöpögős, és unalmas, mert kevés benne a cselekmény és történés. Így hát – csak hogy a kedvében járjak – megírtam magának ezt a… förtelmet. Kérem, olvassa végig, és aztán értékelje újra a kisregényemet. Amelyiket jobbnak tartja, azt kívánom beadni a pályázatra. Miközben írtam, igyekeztem eleget tenni azon követelményeinek, melyeket a múltkor annyira hiányolt. Rövid, lényegre törő mondatok, (lényegesen) kevesebb érzelmi szál, több történés, megváltoztattam az elbeszélő személyt és az elbeszélés idejét is, ahogy kérte.
A férfi unott arccal vette át a papírokat, és kételkedő pillantást vetett a címre: „Hangya”. Savanyú ábrázattal kezdte olvasni a sorokat. Közben már azon gondolkodott, hogyan fogja udvariasan tudatni a nővel, hogy pocsékul ír, és nem támogatja a benevezését a pályázatra.

Kőszeghy Csilla illusztrációja


***

˝Hangya dolga szolgálni. Élelmet kell gyűjteni. A föld nedves. Valószínűleg lesz zsákmány. Előre menni. Valami van csáp előtt. Felnézni. A valami zöld. Magas. A tetején talán zsákmány. Fel kell mászni. Meredek út. A magas, zöld valami nem hajlik meg a súly alatt. Erős. Akkor sok zsákmány lehet rajta. Fel. Nagy lecsüngő izé. Ilyen van emlékekben. Teendő: megkerülni. Jobbra araszolni. Nincs vége az izének. Balra araszolni. Itt sincs. Teendő: felmászni az izére. Megvan. Elmenni az izé végéig. Izé gyenge. Talaj közelségének érzékelése. Nem leesni. Élelmet gyűjteni. Átmászni az izé másik oldalára. Megvan. Vissza a valamiig. Kész.
Fel a valamin. Következő izé. Teendő: ugyanaz. Rövid út: nincs. Elmenni a levél végéig. Másik oldalon vissza. Fel a valamin. Másmilyen izé. Megszagolni. Szag: zsákmány. Zsákmányt megszerezni. Zöld izé útban van. Megoldás: spriccelés. Spriccelés nem vált be. Megoldás: harapás. Csáp tapint. Zsákmány érzékelve. Megszerezni. Csáp nem mozdítja ki. Zsákmány túl nagy. Megoldás: bemászni. Zsákmány sárga. Zsákmány szaga ismerős. Emlék visszaidéz: zsákmány bőséges. Itt zsákmány fehér. Csáppal tapogatni. Szag: éretlenebb. Méret: kisebb. Első két lábbal és csáppal kimozdítani. Nem megy. Második két lábat is használni. Hátsó kettővel másik zsákmánynak támaszkodni. Eredmény: mozgás. Jó jel. Nagyobb erővel mozgatni. Zsákmány elszabadult. Zsákmányt kilökni. Kész.
Következő feladat: zsákmányt hazacipelni. Először is: lejutni. Valamin lemenni. Akadály. Akadály: izé. Megoldás: ugyanaz. Jobbra araszolni. Nincs rövid út. Balra araszolni. Nincs rövid út. Megoldás: izén végigmászni. Zsákmány bemérése: zsákmány alul. Izén végigmenni. Izé meghajlik. Gyenge. Vége az útnak. Föld közel. Veszély. Megpróbálni átmászni a másik oldalra. Sikertelen. Eredmény: talaj közeledik. Rossz előjel. Mozgás megállt. Helyzetfelmérés: lábak az ég felé néznek. Hát a földön. Zsákmány bemérése: nem látni. Veszély. Zsákmányt megkeresni. Azonnal. Először is: másik oldalra fordulni. Módszer: lábak mozgatása. Eredmény: sikertelen.
Árnyék az égen. Jelentése: veszély. Árnyék nő. Fényes dolog: sehol sem látható. Nagy lábak közelednek. Veszély: madár. Mértéke: életveszély. Feladatok újraértékelése. Zsákmány: nem fontos. Első feladat: menekülés. Talaj nincs a láthatáron. Nagy, idegenszagú dolog közeledik. Nyomás érzékelése oldalirányból. Megoldás: kalimpálás. Eredmény: nincs. Megoldás: spriccelés. Eredmény: nincs. Talajtól való távolodás érzékelése. Gyors látványváltozás. Alátámasztás érzékelése. Alátámasztó tárgy: láthatatlan. Csáp használata. Tárgy alattam talaj. Fent: fény csökken. Veszély. Helyzet ismeretlen. Megoldás: menekülés. Futás előre. Eredmény: csáp érzékel valamit. Megkerülni. Eredmény: nincs kiút. Megoldás: fel. Előttem három fény. Egyébként: sötét. Fény = kiút. Fényen kimenni. Eredmény: siker. Lemászni. Talaj: túl messze. Megoldás: le utat keresni.
Látvány: furcsa színű dolog: összeér a talajjal. Kiút megtalálva. Elindulni egyenesen előre. Távolság: nagy. Meredek. Megoldás: ágaskodni. Eredmény: sikeres. Menni előre. Sötét hely közeledik. Megoldás: ágaskodni. Eredmény: más út nem elérhető. Megoldás: sötét helyen menni. Sötét helyen remegések. Tehát: veszély. Megoldás: sietni. Közben: fröcskölni. Út: hosszú. Akadály előttem. Megoldás: megkerülni. Eredmény: nincs kiút. Megoldás: ágaskodni. Eredmény: siker. Mászni tovább előre. Rezgések nagyobbak. Rezgések erősebbek. Veszély: nagyobb. Megoldás: tempó fokozása. Talaj közel. Rezgés. Talaj közeledik. Lábak a földön. Fény eltakarva. Nagy nyomás a hát felől. Nyomás megszűnik. Sajnos potroh leszakadt. Következtetés: élet vége. Zsákmányszerzés: sikertelen.˝

***

A férfi unott arccal nézett fel a papírokból.
– Rendben. Elfogadom a korábban beküldött kisregényét, mint pályaművet. (Legfeljebb nem nyer vele.) Csak a Hangya ne kerüljön többé a szemem elé!
– Ahogy akarja. Köszönöm, uram.
– Hogyan találhatott ki ilyen lelketlen és érzelemmentes szereplőt?
– Khm. Volt kiről mintáznom. Khm.
– Tessék?
– Ó, semmi. Köszönöm, hogy megváltoztatta a véleményét. – Felelte a nő, és kifordult az ajtón. Hát igen. Ő mindig megszerzi, amit akar.