2021. december 30., csütörtök

Bechtel Helga - Németh Eszter: Kaleidoszkóp


Részlet A félelem fokozataiból

Bechtel Helga Kaleidoszkóp című képére


13.

Én az arcod, te a félelmeim -
keretezünk, mint 
kaleidoszkópot a széle.
Melegkék fraktálok
az aranypilláktól
csillámporosan.
Giccsesszemű.

Megosztanám,
de csak félelmeim vannak.

Bár mostanában a takaróval együtt
a rémálmaim is lehúzod rólam,
ki tudja hogyan, eltűnnek
a kaleidoszkópkék súly alatt.
Akárhogy forgatom,
nem állnak újabbakká össze.

Keretbe foglalt álmodás
valóságszélekkel.

A takaró közös,
a félelem mulandó.

2021. december 29., szerda

Szőcs Margit: Tükörtárlat

Tükörtárlat

Gyere el egy vasárnapon,

nézd meg a tükörtárlatom:


az elsőben gyertyát gyújtok,

másodikban  nyelvet nyújtok,

harmadikban ógok-mógok,

negyedikben szeren lógok,

ötödikben szerepelek,

hatodikban tortát szelek,

hetedikben nevetgélek,

nyolcadikban éppen félek,

kilencedik sajnos törött,

tizedikben szöszmötölök...


Ha unod a tárlatozást,

süthetünk egy tükörtojást.


2021. december 28., kedd

Majoros Emma: Beszélgetés magammal -

(c) Varga Liliána


Beszélgetés magammal


Azon a szürke, keddi napon, lakásom nappalijában egészen váratlanul szembe találtam magam egy vén, öreg emberrel. Mély ráncok húzódtak az arcán, orra kampós volt, szemei szürkék, épp mint a borús égbolt. Az íróasztalom túloldaláról pont úgy festett, mint az egyik megkeseredett, elszegényedett ügyfelem. Hosszú percekig vizslattuk egymást, mire ráébredtem, hogy ő valójában a tükörképem! Az asztalomra hajoltam, közelebb a falon lógó fényes üvegfelülethez, és megtapogattam az arcom.

Ki ez az öregember? Egykor finom ujjbegyei mikor ráncosodtak el? Örökké mosolygó ajkai mikor sorvadtak el? Kék szemei, mik egykor a görögországi nyár fényes égboltját idézték, mikor kezdtek London téli délutánjaihoz hasonlítani?

Beszélni kezdtem hozzá:

2021. december 27., hétfő

Fodor Veronika: Mize, fehér nap

 

(c) Vadas Máté

Mize, fehér nap


A Zúzmara téren állt egy magas bérház. Ajtói már emberemlékezet óta bedeszkázva, padlásszobája öröksötét. Hiába volt ez a szoba a legközelebb a naphoz. Spalettái zárva, összeragadva a sokrétegnyi olajfestéktől. Napfény és meleg nem jutott be rajtuk.

A szoba belsejében egy óriási felhő nyelte el a parányi fénypontokat, amik néha a felszálló porszemcséken csillantak meg.

Mize szeme már hozzászokott a sötéthez:

– Szürke vagy – mondta a lány a felhőnek, csak hogy ne felejtse el a színeket.

– Nem tudhatod, nem látsz – válaszolt a felhő és gomolyogni kezdett a csukott spaletták előtt, mint egy óriási élőlény.

– Érzem – válaszolta Mize.

– Tévedsz – zúgott a felhő és egy szalagot köpött ki magából, egyenesen a lány lába elé. – Tudom, hogy csak a fényre tudsz gondolni. Látom az álmaidat – mondta Mizének és közelebb úszott hozzá. A szalag, mint egy köldökzsinór lógott ki a felhőből. Arra várt, hogy meghúzza valaki.

– Nem fogom meghúzni, ha esetleg arra gondoltál – mondta Mize és távolabb lépett.

– Hát persze – motyogott a felhő. – Sokkal biztonságosabbnak tűnik, ha az ember nem csinál semmit, ugye?

Mize összehúzta a szemöldökét.

– Úgy látom, elfelejtetted, mire is vágysz… – mondta a felhő másnap. Aztán harmadnap is. – Tudod, az első lépés a legnehezebb.

Mize nem akarta ugyanazt hallgatni újra és újra, így odament a felhőhöz. A szalag bársonyból lehetett. Ahogy a lány megszorította, az anyag kis szálai szúrták az ujjhegyeit. Kellemes volt hozzáérni. Lassan húzni kezdte a felhőt. Elhúzta az ablak elől, ahol eltakarta az utolsó kis fénysugarat is. Vékony fénycsík indult el a padlón, körülötte apró pontokként szikráztak a porszemek. Végül egy földön heverő tükörre vetült, ami ezerfelé szórta szét azt a kevés fényt, ami bejutott a spaletták között.

Mize a felhőre nézett, amit szürkének képzelt. De tényleg tévedett. A felhő ugyanis vörös volt, mint a naplemente és kéken lógott ki a hasából a szalag. Aztán tükörről visszaverődő fényben a lány meglátta a kijáratot.


2021. december 26., vasárnap

Kátai Letti: Tükör és nyúlleány & Szőnyi Gergely

Tükör és nyúlleány

(c) Szőnyi Gergely


Tükröcském, mondd csak meg nekem,

én vagyok-e a vidéken

a legfehérebb nyúlleány,

vagy akad vakítóbb netán?

Ezek a legújabb krémek,

Japánból való a készlet.

Trallala-tüll, kencefice.

Nincs itthon még senkinek se.

„Bundád csillogó porcelán,

szemed a Csendes-óceán.” –

így Tükör, s a nyúl felvidult,

mi ránca volt, mind kisimult,

mert hisz voltak a szőr alatt,

és ez egy fontos gondolat!

„De mi van, hogyha véletlen,

gyanútlanul egy reggelen

levedled mind, és szőrtelen

- rágondolni is förtelem -

elugrasz majd, hogy nyúlbálozz,

s ott mindenkire csak frászt hoz

ily ráncos, girhes nyúlnémber…

Nem győzöm súgni elégszer –

villog Tükör – a pipere

erre a bajra fityfene.

Jellem kell, nem bundaolaj,

az önimádat, elmebaj.

S mit magáról kegyed vetít,

engem csak elkedvetlenít.

Mert villantom Én a felszínt,

de a Való az, mit behint

mindenféle új kencével,

fehérítő pasztagéllel.

Ám ne vegye tragikusan,

van remény ó nyúlambulam.

Költözzön le a fészbukról,

unalmas már, mit kiposztol,

legyen csak simán nyúlleány,

az egyszerű az új vagány!”

Tükröcském, mondd csak meg nekem,

normális vagy te egészen?

A legfehérebb nyúlleány

vagyok, és ilyet nem kreál

többet az isteni végzet,

mostantól a hátam nézzed!

Trallala-tüll, kencefice.

Nincs itthon még senkinek se.

2021. december 25., szombat

Széchey Rita: A reményhez, aki lehet, hogy nincs is

(c) Icsu Renáta


A reményhez, aki lehet, hogy nincs is

(kamasznovella Messenger formában, a Pilinszky évfordulóra)



?

anya dühös

?

házi…

jóég, mindjárt tizenegy, és még nem írtad meg?! 

de. és épp az a baj, hogy meglátta…

és?

kiakadt.

?

azt mondta, hogy baromság. Hogy miért irat egy ilyen elavult témában dolgozatot egy tanár olyan gyerekekkel, akik az új évezredben születtek, és nincs idejük ilyen rokokó marhaságokra.


miért? Miről írtatok? Mi amúgy Csokonait vesszük.

Hát mi is, épp ez a baja.

hát az nem éppen rokokó…

jó, de olyan cirkalmas, meg udvariaskodós, meg minden.

na és. a desi cuccok is olyanok, és mégis iszonyat drágák.

cserébe legalább klasszak…

ja. Mondtam már, hogy mi úgy írtuk meg a Lillás verset, mintha egy kihívás lenne?

?

Én pl. úgy kezdtem, hogy „hogy lehettem ilyen cringe, hogy hagytam magam egy csajszitól ennyire ghostolni… A Zézsével írtuk kisteamben, és irtó jókat röhtttttxreseeeeexxxűűűűűű

ez mi?

á, csak Lili kivette a kezemből a telót.

Cukika. Szóval klassz lehetett...
És hogy jött be a tündér?

?

hát az a tündér, vagy ki, akihez a verset írta. 

eskü nem értem

Volt a költő, és írt egy verset a csajról, aki a szerelme volt, és közben egy tündérre haragudott.

Ja, persze, az egy megszemélyesítés. Védőangyal, nem tündér. A remény, tudod.

na, ezen a szón kattant be anya. Hogy kár a gőzért, olyan nincs.
Minek hülyítik ezzel a gyerekeket.

jó, az anyukád helyében én is ki lennék borulva.

én a magam helyében is ki vagyok… egyébként anya azt mondta, hogy szerinte egyetlen normális posztoló van az egész neten, az is egy olyan pasi, aki száz éve született, mert ő legalább kimondja az igazságot

ki az? 

valami híres költő. Reményes izé a neve, ha jól emlékszem. Van egy verse, az szerintem nagyon kúl, amúgy utálom az ementális dolgokat. De ez nem olyan. 

Mert? 

Hát valami olyanról szól, hogy minden nagyon gáz, semmi sem sikerül, te nagyon kepesztesz, hogy mégis, de akkor sem sikerül, aztán egyszer csak úgy magától megjön.

Ki jön meg?

Nem ki, hanem az, hogy sikerül.

Aha. 

És ennek valami neve is van. Kegyelem, asszem.

Itt vagy?

Itt, csak rákerestem. Jóég, Zorka, ne legyél már ilyen noob! Tökre összekavartál mindent! A jófej pasidnak most van a százéves szülinapja, persze nem tortás, mert rég meghalt. Tök öreg volt, majdnem hatvan.

Mi van?

Az, hogy Hajnal néni bevágna neked egy egyest, mert összekeverted a költőket, ő meg, ha jól tudom, mindegyikbe szerelmes.

Ja, van neki vagy húsz nagyŐje.

Megkérdezem majd, hogy kell ezt csinálni

Hehe. Szal kiket kevertem össze?

Szóval szerintem a Csokonai Reményhez c. verse miatt eszedbe jutott az, aki a kedvenc versedet írta, de neki csak a neve olyan reményes, mert úgy hívják, hogy Reményik, de a jófej az egy másik.

Minda2 jó fej…

Jó, persze, de ne zavarj össze lécci, most bogozom épp a szálakat neked. Szóval amit az anyukád mondott, az egy beszélgetés. idecopyzom:
„utállak titeket, pszi-vel kezdődő foglalkozásúakat, mert azt tanítjátok, hogy minden problémának van megoldása. Emiatt az emberek úgy gondolják, hogy csak ők olyan hülyék, hogy nem tudják megoldani az összetört, összezavarodott, tönkrement kapcsolataikat. Mert ti úgy gondolkoztok, hogy az életben problémák vannak, és megoldásokra van szükség. Én viszont úgy gondolkozom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség.”

nem fogom elolvasni egy versét sem, utálom a pesszimistákat.

szerintem nem pesszimista, csak reális.
Az élet tényleg elég sz@r.

Mondod te, aki tegnap tudta meg, hogy fölvették a gimibe, és otthon lakik az apád.

oké, de akkor is. Szóval azt mondta, hogy remény nincs, és az embereknek nem is az kell, hogy bekamuzzák nekik, hogy érdemes várni rá, hanem irgalom kell.

Az meg hogy?

nem tudom…

lehet, hogy ő tudta.

Ki? 

Hát a százéves költő.

Ja. 

Akkor megmutatnám anyának. Neki jól jönne most egy adag…

MI?!

nem joint, nyugi. Remény… 

ja

asszem, mégis megkeresem a verseit, hátha abban benne van valahol. Hogy is hívják? Várj, visszagugilzom, mert már nem vagyok az oldalon.

Várok.

Várok…

Mindjárt, most meg nem találom.

Írd be, hogy száz év, meg hogy irgalom.

Ja, megvan. Pilinszky.




2021. december 23., csütörtök

Várfalvy Emőke: Tükröm, tükröm... & Képíró Mónika

(c) Képíró Mónika (Mona)
 

    Miután az ajtóban kettőre fordította a kulcsot Encus lekuporodott a kád szélére. Ez volt az egyetlen hely, ahol egy kicsit maga lehetett. Persze tudta, hogy ez nem tart soká, mert Anci biztos hamarosan kopog, vagy éppen öcsire jön rá, hogy most azonnal pisilnie kell. De talán marad két perce. Vagy öt, esetleg tíz, hogy végre egy rendeset bőgjön. Vagy legalábbis üljön és olyan picire húzza össze magát, amekkorára csak tudja. Persze le is feküdhetett volna és a fejére is húzhatta volna a párnát, mint kicsi korában, amikor félt attól a sötétben közlekedő valamitől, aminek nem volt neve sem alakja, csak egyszerűen nem akart vele találkozni. De akkor Anci kérdezősködött volna, és magyarázatot várt volna, aztán dühös lett volna, hogy miért nem mondja el, mi van.

    Kuporgott és érezte, hogy fázik és a gyomra is olyan üres és még sincs kedve enni semmit, mert akinek ekkora üresség van a lelkében annak a gyomra sem lehet tele.

- Nem vagy csúnya.

Encus összerezzent.

- Buta sem vagy.

Felemelte a fejét.

- És béna sem...

2021. december 22., szerda

Németh Eszter: Tükörreflex & Laczházi Bálint

(c) Laczházi Bálint



Tükör vagyok. Víz vagyok.

Tudod, az a fajta, amit a fizikusok, meg a bűvészek használnak az üvegpálca eltüntetésére. Hiába merítesz bele bármit, hiába nézed, bámulod, csak magadat láthatod benne. Tükörreflexes.

Próbáld csak ki! Vágj rám majompofákat, csak a te majompofád fog tükröződni rajta, jó talán kicsit torzan, de csak annyira, hogy mosolyra fakadj. Mutasd meg a napot, s ragyogni, vakítani fogok. Mosolyogj bele a nyugodt, tiszta felszínembe, s visszaragyogom a mosolyod.

Bármilyen érzelmet visszatükrözök. Ha sírsz, eleinte még mutatom az arcodat, kissé talán elmosódnak, de meg is szépülnek a kontúrjaid, – csak a te szemed fizikai tulajdonságai változnak a saját könnyed által képezett módosult görbülettől –  de óvakodj a tükör fölé hajolni, mert ha rácsöppen a könny, ha belehull a tükörbe, már soha többé nem lesz semmi ugyanolyan.

Most jöhetnék a könny kémiai összetevőivel is, de maradjunk a megfeszített víztükörnél, amit hirtelen fizikai behatás ér. A tükörsége megtörik a belehulló könnycsepptől, nem lesz már feszített, vízként fog viselkedni. S innentől mindegy is mit hajigálsz bele, követ, botot – utána ugró kutyával – vagy könnycseppet. El fog merülni, s a vízfelszínen koncentrikus köröket indít útjára, amik egyre tágulnak. Ha elég nagy a felület, és a felülethez egyenesen arányos nagyságú a hajigálni, potyogatnivaló, hát, akár kisebb földrengést is generálható.

De ha kicsi is a víztükör és kicsik a hullámok, akkor is jobb óvatosnak lenni. Mert a belehulló könnycsepp után ugyan hamar kisimul a víztükör, de hidd el, valami mégis megváltozott. Az az egy csepp megváltoztatta a tükör alatti egészt. Nem látszik, mert hát a tükörreflex ugye, de attól a pillanattól már nemcsak a tükörben szemléled magad. Önmagadban is, hiszen abban az egy csepp könnyben, ami feloldódott és atomjaira szétesve megváltoztatott, immár te is benne vagy.
(2015.)

2021. december 21., kedd

Czeiner-Szücs Anita: Speckó

Speckó

(c) Szodoray-Parádi Abigél

 

Tükör előtt ágaskodik,
mosdókagylón csimpaszkodik,
nézi, nézi a kis képet,
mozog benne minden részlet.

Szeme pillog, rózsa szája
picit más, mint Zalán, látja.
De az ovi már csak ilyen,
Sári futkos, ő meg pihen…

 

Speckó bélyeg, küzd, satöbbi,
tengerben a csepp se csöppnyi.
Mégis van nap, mikor csügged.
Ide mégis minek küldted?

Aztán rád néz, megölelget.
Nála jobban ki szerethet?
Erőt merít, feláll, halad,
áttör ő majd sok-sok falat.

2021. december 20., hétfő

Miklya Zsolt: Üveg - Tükör & Porpáczy Zoltán

(c) Porpáczy Zoltán

 Üveg


A hallgatózó kert alól

egy ág az ablakhoz hajol.

Üveghez koccan, halkan int,

és lát. Magadra hagy megint.


A leskelődő ég alól

egy szárny az ablakhoz hajol.

Tükörbe mártja tollait,

és látja, nem maradhat itt.



Tükör


Előbb az arcot,

aztán a testet,

aztán a tárgyakat,

a jeleket, a szavakat,

letörlöd végül mind,

csak a tündöklő fal marad,

a leáldozó tekintet.


2021. december 18., szombat

Kiss Lehel: Pénteki történet -

 

(c) Zsarnóczky Reni

Pénteki történet


„Az ember valóságszomját a kihűlt tények sose elégítik ki. A tény a valóságnak küszöbe,

megmerevült fölszíne csupán. A valóság, ami felé vágyakozunk, épp e felszín mögé van

befalazva.” (Pilinszky: A valóságról)


Anyóka rendszerint virradat előtt kelt. Meggyújtotta a kicsi mécsest, s bevetette az

ágyat ügyesen. A macska lustán nyújtózkodva ásított egy hosszút, majd leszökött a

kemencepadkáról, hogy odadörgölőzzön anyóka lábához.

– Jól van, na! – nyugtatgatta anyóka. – Nesze, itt a koszt, neked nem kell tudni, hogy

péntek van!

2021. december 16., csütörtök

Tóth Ágnes - Gyólai Gabi: A fess nyest

A fess nyest

Leszállni készül már az est,

és útra kél a kicsi nyest.

Aprócska bajszát megfeni,

fehér mellényét felveszi.

Fessnek kell lenni nincs mese,

este várja nyest-kedvese.

De tegnap, hogy eső esett,

az út szélén egy tócsa lett.

Apró tükör az ég alatt,

a nyest is épp arra szalad,

s hogy megpillantja önmagát,

felhorkan: - Jaj, nahát, nahát,

ez szebb mint az én kedvesem! -

És lángra kap szerelmesen.

Ugrál a szív, megáll az ész,

útszéli nyest lány visszanéz.

Kell a fiúnak nincs mese,

Kéri legyen a kedvese.

Kis bók, kis csók kis szájcsücsör,

míg kiszárad a víztükör.

S mert eltűnt nyestlány kedvese,

véget ér e kis nyest mese.


2021. december 13., hétfő

Nagy Izabella: Ez hát az arcom - Klesitz Piroska


(c) Klesitz Piroska

(c) Klesitz Piroska



(Pilinszky Tükrei)

Így romlik el látásom

öreg arc így néz a tükörből kifelé

ki vagy te kérdi

merre jár mosolyod

szemed nevetése.

 

2021. december 11., szombat

Cseh Katalin: Tükröm, tükröm - Csankovszki Csilla

Tükröm  tükröm

(c) Csankovszki Csilla


Tükröm tükröm mondd meg nékem

áttetsző-e gyarló lényem


Tükröm  tükröm szólj ki vagyok

mikor konokul hallgatok


Tükröm tükröm felhős lélek

alján lötykölnek hűs fények


Tükröm  tükröm benned látom

a sok eltékozolt álmom


Tükröm tükröm magammal cipellek

teher vagy áldás vagy nem ismerlek


Tükröm  tükröm farkasszemet nézünk

szűk időtlenségben fészkelődünk…


2021. december 9., csütörtök

Demény Péter - Buzas Tünde: Éber tükör

 Éber tükör

(c) Buzas Tünde

(Pilinszkynek) 


Téged nézlek, te meg magamat,

kútból jön fel az egünkre a nap,

mindig nehezen találom,

törmelék alá rejtett éberálom.


Félek ugyan, meg ne vágja kezem,

de azért mégis, mindig érdekel,

hová nézzek, ha mindig visszanézek,

s ha engem, rossz kocsi, újra előzök?!


Robog a fény az éjszakámon át,

tükörcserepet eszik a világ,

az arcom szecessziós tükörterem:

saját pillantásomtól létezik.


2021. december 6., hétfő

Szőcs Margit: Foncsika és Foncsor - Bódi Kati

(c) Bódi Kati


Foncsika és Foncsor


Krisztián belépett az ajtón, és a földre dobta dagadt hátizsákját.  A nyitott zsákból kihulló áfonya–csomagok szanaszét szóródtak a majdnem üres helyiségben. A szobácska  bútorzata  mindössze a takarókból rögtönzött ágyból, néhány könyvből és egy aranyozott keretbe foglalt  óriástükörből állt, melyet az előző lakó hagyott ott.

Krisztián  utálta a tükröt, mert szembesítette elrútult ábrázatával. Legszívesebben ripityára törte volna. Képzeletben súlyos köveket vágot hozzá, kalapáccsal zúzta. De most mégis  előtte állt, kétségbeesetten  nézte vakondtúrásokként sorjázó pattanásait. A pörsenések néhány hónapja lepték el arcát, megkeserítve  minden percét. A szemrevaló fiúból egyik napról a másikra nevetség tárgya lett. Krisztián úgy vélte, hogy a lányok már nem ellenállhatatlan varázsa miatt felejtik rajta szemüket, hanem ragyás képe feletti szánalmukban. A gyerekek megbámulták, ismeretlen  jóakarók látták el tanácsokkal: tartózkodjék a tejtermékektől, csokoládétól,  egyék minél több áfonyát. Mindennek a tetejébe  barátnője is szakított vele.

2021. december 4., szombat

Németh Eszter - Bechtel Helga: Nyáridő

(c) Bechtel Helga

Nyáridő

 

Gyengéden vitte a karjában 

az öreg hölgyet.

A víz felhajtóereje 

és az archimédészi törvény segítette.

Nekem az államig ért a klórozott víztömeg. 

Számolgatni kezdtem, hogy a 

hölgy és az őt tartó bácsi mennyit vesztett

a súlyából, pontosabban mennyivel emelték

a vízmagasságot.

Öregek voltak, töpörödöttek.

Irreleváns súllyal.

A homlokomhoz emelt kézzel 

néztem a parton 

olvadozó közös életük súlyát.

Ott tették le, látszott 

szemükben a kacér vidámság,

gyerekkor, mintha féltett játék,

úgy tartották egymást.

 

Hirtelen feldöntöttek,

magasabb már nálam, hát ölbe kapott,

a még csak tucatévnyi.

Zavarba jöttem, mint a rajtakapott, 

hisz csecsemőként ringattam így.

Kapálództam és összezárult orvul 

fejem fölött a medencényi víz.

 

Archimédeszre gondoltam, 

ahogy fejszámol, pedig ez 

kémia.

 

Az öregekből vízbe oldódott

szeretet és béke.

Nyáridő.



2021. december 2., csütörtök

Tallián Mariann: Éjféli fürdés - Cserny Timi Pookah: Tükör

 

(c) Cserny Timi Pookah

                                                                        

                                                                        Éjféli fürdés

(Pilinszky János azonos című verse nyomán)


Egy csendes, szélmentes este kisétáltam a kedvenc tavam partjára. Amint ott andalogtam, és a hínárok táncát figyeltem, megláttam egy szöszke kislányt, aki a tó partján guggolt. A lobogva lélegző víz tükrében meg-megrebbentek a csillagok, és pislákolva kacsintgattak reánk. Áttetsző, tiszta vize hívogatóan mosolygott. A lányka csak bámult hosszan és puhán, a lámpatestek pislákoló fényei felvillantak kék ruhácskáján. A tó vize nyugodt volt, és a madarak nyitott szárnyú surranása úgy tükröződött vissza, mintha halak úsznának a vízben. Szürke, fényes testek csillantak meg a víz felszínén. Egyszerre fent és lent, ólmos mozgásban telítették meg a körbezárt időt. Megálltam a kislány mögött, és vele együtt lélegeztem. Csodálva néztük a teremtés szépségét, az eget és a vizet. Ugyan ki tudná eldönteni, hol húzódik a határ?