Hogyan lettél Cimbora?
Az egyik alapító, Dávid Ádám hívott meg a Cimborák közé, még a kezdetekkor. Akkoriban kezdtem határozottabban kacsingatni a gyerekirodalom felé, és a cimboraság nagyon jó motiváló erő volt számomra, hogy rendszeresen írjak, elsősorban gyerekverseket.
Mi az a tíz szó, ami először eszedbe jut, ha meghallod a szót „Író Cimborák”?
Közösség, alkotás, szárnyalás, játékosság, gyerekek, barátság, harmónia, illusztráció, közvetlenség, humor.
Mi az, ami szerinted a legnagyobb érték a cimboraságban?
A kreativitás ereje. A Cimborák gyakorlatilag kifogyhatatlanok ötletekből. Ennek köszönhetően nagyon változatos témák kerülnek terítékre, a témák megközelítése pedig izgalmas, színes. Minden alkotó hozza a saját irodalmi egyéniségét, és mikor mindez összeadódik, akkor valóságos kreatív pezsgés jön létre.
Segítette-e szakmai előrelépésedet és/vagy személyiséged fejlődését a Cimbi oldal?
Igen, már az nagy előrelépés volt számomra, hogy elkezdtem rendszeresen írni. Így aztán az első gyerekverskötetem létrejöttének fontos előzménye volt a cimborás tevékenységem, mert sok olyan vers bekerült a kötetbe, amelyek először a Cimborák blogján jelentek meg. Ugyanakkor fontos szakmai barátságok alakultak ki a körnek köszönhetően.
Melyik projekt volt a kedvenced a tíz év alatt? Miért? Melyik projektet tartod a legeredményesebbnek? Miért?
2016-ban részt vettem a Mi lenne, ha... téma szerkesztésében. Egyik legkomplexebb projektünk volt eddig, azt hiszem. Többről volt szó, mint a klasszikus felállásban, amely szerint egy témára írtunk, aztán készültek illusztrációk a szövegekhez, és ezek az anyagok felkerültek a blogra. Itt megfordult a sorrend, előbb születtek meg a rajzok, utána a szövegek. Erre volt több példa a cimborák történetében, de itt az volt a nagyon különleges, hogy meghirdettünk egy rajzpályázatot gyerekeknek, és az ő munkáikból válogattuk ki a kedvenceinket, és írtunk a rajzokból kiindulva verset, mesét. Sőt, egy kiállítást is rendeztünk a munkákból, amelyek nem mellesleg hihetetlenül színvonalasak voltak. Egyúttal az egyik legeredményesebb projektnek tartom, mert rengeteg gyereket és pedagógust megmozgatott, méghozzá nagyon interaktív módon.
Milyen projektet látnál szívesen a következő tíz évben?
Nagyon sok lehetőséget látnék abban, hogy a zene segítségével bevonjuk a gyerekeket, fiatalokat, iskolai közösségeket a tevékenységünkbe. Konkrétabban arra gondolok, hogy meg lehetne hirdetni egy zenés játékot, amelynek az lenne a lényege, hogy a költőcimborák bizonyos verseiket felajánlanák megzenésítésre. A beérkezett megzenésítésekből aztán lehetne tovább építkezni, zenei albumban gondolkodni stb.
Ha négykezest kellene írnod egy Cimbitársaddal, kit választanál? Miért?
Nehéz lenne egy valakit választani, de például Hétvári Andreával nagyon szívesen írnék négykezes verset, mert szeretem finom, érzékeny, tiszta világát.
Ki a kedvenc grafikusod? Miért? Mely cimbis illusztrációját mutatnád meg másoknak? Miért?
Nehéz egyetlen grafikust említeni, de legyen most Kürti Andrea az, akit kiemelek. Ha csak egy illusztrációját mutatnám meg másoknak, ez lenne az: Szádeli dala Admatához
 |
| (c) Kürti Andrea |
Nagy élmény, mikor valaki rajzol egy-egy versemhez, Kürti Andi illusztrációja esetében ehhez hozzáadódik, hogy többször visszatérek a képhez, hogy megnézzem, megcsodáljam, ezért ez egy folyamatosan megújuló élmény.
Mi a legjobb emléked a cimborasággal kapcsolatban?
Amikor a Cimborák Meglepetés témáján belül ajándékba kaptam Enrique Quevedo spanyol illusztrátor rajzát és Simon Réka Zsuzsanna Jónás című meséjét, amelyet a rajzhoz írt (kattints a címre). Egyik legszebb ajándék volt, amit valaha kaptam. Szinte fel sem tudtam fogni, hogy valakik ennyire kedvesek voltak hozzám.
Ha egy mondatban kellene megfogalmaznod az Író Cimborák lényegét, mit írnál?
Írással,
rímeléssel
ókumláló,
Csodákkal,
irodalommal,
mesékkel
babráló,
oázisszerű,
remek,
ámulatba ejtő
kör. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése