 |
| Illusztráció: Bódi Kati |
Kiss Lehel: Kitárulnak a szárnyak
Áldassék
az Isten!
Áldassék az Isten!
Alatta trónus, szentséggel övezve, igazsággal rakva,
trónusa alatt a végtelen ég,
az égen nagy kerék forog: a fényes Nap,
a Nap alatt néma felhőnyájak
isznak, legelésznek,
alattuk muzsikál a szél,
a szélben, mint
szikla, áll a jurtánk,
alatta temető
mindenütt, temető
– állatoké, embereké, álmoké, lerágott csontoké –
jajszókkal övezve, könnyekkel rakva,
a csontokon puszta föld,
a földön négy patkó,
a patkókon szilaj, szürke ló,
a lovon rongyos szőnyeg,
a szőnyegen
apám,
apámon kesztyű,
a kesztyűn
komor sas,
a sas szemén bőrsapka,
ami ha lekerül, kitárulnak a szárnyak,
mintha a végtelen égbe, az Isten elébe…
De jaj, kisnyúllal fog
visszaszállni!
Jaj, kisnyúllal fog visszaszállni!
Kiss Lehel versét meghallgathatod az alábbi felvételen, Lázár Balázs előadásában:
Első megjelenés: Kitárulnak a szárnyak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése