Ha
máshol élnék, például egy széles mező meg egy oszlopos erdő szélén, ahol sűrű
indájú szedersövény a határ, és ahol kanyargós erdei utak hátát csiklandozza a
lombokon átszűrődő napsugár…
…vagy
ha az emberek nem kapnának sikítófrászt, ha besétálok a városba, és a
félelmükön az sem segít, hogy szívesen viselek nadrágot, és szeretem a kötött
pulcsikat, csak a cipőt rühellem, mert szorítja a lábam…
…vagy
ha nem lennék ilyen vén és molyrágta, hanem ugyanolyan selymes lenne a bundám,
ahogy bocs koromban, és minden gyerek a fülem tövét akarná vakargatni, és erős
lennék, és képes lennék végtelen kilométereket gyalogolni…
…és
gazdag is lennék, mert addig járnám az erdőt, amíg meg nem találnám a palackba
zárt szellem kincsét egy ősi tölgy tövében,
akkor
vennék egy motorkerékpárt, és körbefurikáznám vele az egész világot…
meglátogatnám
a jegesmedvéket, a pandákat, a koalákat, a grizzlyket és az örvös medvéket is,
és a nyakam köré kötnék egy égszínkék selyemsálat, hogy szépen lobogjon a
menetszélben…
…és
amikor kimotoroztam magam, jelentkeznék űrhajósnak, és én lennék az első medve
a világ történetében, aki megpillanthatná közelről a Holdat, és messziről a
Földet, ami állítólag pont olyan színű, mint a sálam, amit csak azért hordanék,
hogy lobogjon…
De
én egy házban lakom, az emberek sikítófrászt kapnak tőlem, ha begyalogolok a
városba, öreg vagyok és fáradt, és pénzem sincs motorra, de még egy égszínkék
sálra sem.
Ezért
inkább elücsörgök ezen a kényelmes kanapén, régi játékokkal játszom, és álmodozom
a Földről, mint kicsi, kék üveggolyóról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése