Tündöklő
fényárban,
Balaton
vizében:
halszagú
dunnában
lubickol
békésen
egy-két-há’
szép kislány
sellőbukfencet
hány.
Napozik,
lebarnul,
cseverész, s
huncutul
fennhordja
kis orrát,
mint kényes
vitorlát.
Türkizkék
habokból,
mennyei
éterből,
csillanó
homokból
negyven fok
meleg dől.
Kék-zöld-rőt
bikini
jól passzol,
mind csini.
Ki legény,
az csak les,
mint egy
ugrifüles
pattan és
bókol hát
negédes
poémát.
Bűbájos hölgyekről,
tündéri
csajszikról,
mosolygós
nőcskékről
megannyi
dallam szól.
Lágy szellő
mozog már,
reszket a
homokvár.
Vatta lesz a
cukor,
eljöhetsz
bármikor
csobbanni a
strandra.
Elbájol,
szavamra.
Friss
kukoricából,
roppanós
virsliből,
fűszeres kolbászból
ezernyi
darab fől.
Felröppen
a labda,
ki kapja, az
marja,
s eldobja jó
messze:
loccsan a
víz szerte.
Sikkant, kit
eltalál,
prüszkölve
kandikál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése