Zsolt 32,4; Ézs 25,4–5
Apa azt mondja, megint
hőgutát kap az ember,
anya sóhajt, jó lenne
a szomszédban itt egy tenger,
nagyapa szerint elég
lenne egy kiadós zápor,
nagymama borsót fejt, nyugi,
mondja, majd kinyit az ég,
és pattog a jég, mint a borsó,
és lehűl a föld, szinte magától.
 |
| Korbuly Ágnes illusztrációja |
Vizes
Zsolt 69,2–3.35
Nyakamig ér a víz,
gyerekmedence, langyos.
Pezseg alattam a víz,
buborékpárna indul.
Sodor a forgó ár,
sodrómedence, örvény.
Hullám csap rajtam át,
ring a medencehullám.
Nyakamig ér a víz,
fejemen túl az ég is
buborékokkal vár,
szakad az eső mindjárt.
Sodor a buzgó ár
ágat, levelet, szirmot,
holnapra sártenger,
óriáscsúszda vár rám.
Pálma és platán
Zsolt 92,13–14
Van egy pálma az udvaron,
az égig mégse nő fel.
Hideg neki a tél nagyon,
alig bírja erővel.
Apa szerint az is csoda,
hogy nem fázik meg mégsem.
Mert messze van az otthona,
ahol meleg van, délen.
Voltunk egyszer az Adrián,
ott jó magasra nőnek,
napsütésben sosincs hiány,
élnek a jó időnek.
Nálunk a platánfa virul,
ágai közt az égen
felhőraj úszik és vidul,
lubickolva a kéken.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése