2013. május 26., vasárnap

Miklya Zsolt: Nagy Kapor, a Kaporszakállú

 
Bors Luca illusztrációja

 Énekek a Kaprok Könyvéből (részletek)



1.
Kaporszakállú Nagy Kapor,
kaprok között a legnagyobb
szakállú bölcs kaporkirály
tudósait hívatta egyszer.
– Mondjátok meg nekem, miért
tüsszent nagyot, ki napba néz?
Tizenkét bölcs csak hallgatott,
nem tudtak semmit válaszolni.
Nem így a tizenharmadik.
Ő elfordult, s a napba nézett.
Tüsszentett is egy jó nagyot,
s a könnyeit törölve így szólt:
– Ó, bölcs Kaporszakállú Nagy,
miért nő arcodon szakáll,
miért kel minden nap a nap,
az éj miért sötét palást,
s akire álommal terül,
miért boldogabb nálad is?
– Nem tudom – mondta Nagy Kapor.
– Én sem tudom – mondta a bölcs –,
miért tüsszent a napba néző.


3.
Kaporszakállú Nagy Kapor,
kaprok között a legnagyobb
szakállát egyre tépkedi,
ha elmereng vagy eltűnődik.
Kaporszakácsa azt lesi
a konyhaajtórésen át,
a tűnődő kaporkirály
mikor megy ki a trónteremből.
S ha megtörténik, rendre meg,
a trón körül a hű szakács
szakálikákat söpröget,
magában csak így nevezi
a kaporszakáll szálait,
melyeknél nincsen ízesebb
és kedveltebb királyi fűszer.
Csak néhány szál, egy kis csipet,
s a kapros-túrós kaprosabb,
az uborka kovászosabb,
a tökfőzelék gusztusos,
s a mártásról ne is beszéljünk.
A kaporkonyha titka meg
a hű szakács titka marad,
ki sok kaporszakálikát
szedett már össze szorgalommal.


Bors Luca illusztrációja

6.
Kaporszakállú Nagy Kapor,
kaproknál is ragaszkodóbb
barátjával beszélgetett
Kaporvárárok partjain,
mikor egy szúrós kis bogáncs,
bogács, bogocska ráakadt,
mit, akadt, ráakaszkodott
kaporpalástja bársonyára.
Felment a pumpa: – Ó, a vén
kaporszakállú mindenit,
hát hogy jön ahhoz egy bogáncs,
hogy bársonyomat meggyalázza!
És rázta fejét Nagy Kapor,
a meggyalázott bársonyán,
hisz mondanom sem kell, ugye,
paláston ültek mind a ketten,
Kaporszakállú Nagy Kapor,
s barátja, Cickafarka doktor.
Jól tudja azt egy cicfarok
bársonyos levélkéivel,
hogyan gyógyítson bársonyával.
– Bogáncs, bogocska, mennyi bog
lehetne bársonyon szegély,
nézz palástodra Nagy Kapor,
milyen szép, hogyha dísze van,
mint barikák a réteden,
ha legelésznek szerteszét,
aztán patakhoz gyűlve isznak.
És felcsillant a jó kapor-
király szeme, hisz látta már,
palástján, mint a csillagok,
szerte legelnek, legelésznek
a kis bogáncsok, kis bogok,
ragaszkodó apró baricskák.
„Bogáncsok nyílnak partomon,
baricskák járnak rétemen,
csillagok ülnek vállamon,
a bársonyom legyen tiétek” –
gondolta akkor Nagy Kapor,
s titokban Cickafarka úr
levélkéit megsimította.

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése