Csányi Szilvia: Ízek városa

Mayer Szilvia rajza (Bátaszéki Kanizsai Dorottya Ált. Isk. és AMI)

 
Az Ízek Városa mindenki valóra vált álma volt. A színpompás házikókban volt minden mi szem-szájnak ingere, sőt még az utcák is csábító cukormázzal voltak burkolva. A város lakói azonban már megszokták, hogy munkába vagy iskolába menet édességek, sütik és más finomságok jöttek velük szembe. Pont ezért szerettek itt lakni, hiszen nap mint nap új ízeket kóstolhattak meg és a levegőben télen-nyáron isteni illatok terjengtek.
Hétvégenként az utcákra özönlöttek, a finomságokat pedig a házikók elé felállított standokon kínálták kóstolásra. Ilyenkor más városok lakosai is idelátogattak.
Az egyik ilyen hétvégén egy Hugó nevű kisfiú is az Ízek Városába érkezett a szüleivel. Míg a felnőttek egy almára hasonlító ház előtt lelkes eszmecserébe merültek az új gyümölcsfajtákról, addig az unatkozó Hugó, aki semmilyen gyümölcsöt nem szeretett, felkerekedett megnézni a többi standot is. Ahogy kedvetlenül nézelődött, megszólította egy tölcsér fagyi:
– Szia! Kérsz kóstolót az új fagyi ízeimből? Három is van! Az elmúlt hetekben rengeteget kísérleteztem, mire megtaláltam ezeket a tökéletes kombinációkat.
– Kaphatok inkább egy gombóc vaníliát? – kérdezte Hugó.

Iza kedvencei a sziszegő szavak

Várfalvy Emőke: Sziszegő szavak

Illusztráció: Konyicska Kinga

Szunnyadozó szarkalábon

Szürke szúnyog sziesztázik,

Szomjas szamár szalmaszálon

Szilvaszörpöt szipókázik,

Szén-szín szarkánk

Szépen szálldos,

Szomorú szemű,

Szélhámos,

Szivárványba szerelmes,

Szellőszárnyú szélkakas,

Szaténszállal szerteszét szőtt,

Szappanhabos szemmagas.

Szabadnapos szombat,

Szikkadt száraz szikla,

Szellemesen szókimondó,

Szagos szivarszipka.

Eredeti megjelenés: Sziszegő szavak

Iza kedvence az Oviba menet

 

Nagy Izabella: Oviba menet

 

anyuval
Anyuval kézen fogva sétáltunk az oviba,
lóbáztuk előre és aztán hátra,
hintázott kezünk önmagától,
szél fújt át fonott ujjainkon,
bár fogtuk szorosan, hiába.

Mintha a szél elválasztani akarna,
úgy, mint az oviba, ha érkezem,
anyu elköszön, szemével simogat,
kezével kezemre kulcsol,
nem lóbázzuk, mert menni kell.

apuval
Apukám égig érő sudár jegenyefa.
Én pedig, ha kinyújtom az ujjaimat,
meg tudom fogni a felhők lábát.
Ez titok,
senki se tudja, csak apu meg én!
Amikor az oviba értem jön négykor,
rám kacsint és apusan mosolyog.
Nyakába ültet,
és én tudom,
hogy ma is kinyújtom az ujjaimat,
megfogom majd a felhők lábát,
mert apukám égig érő sudár jegenyefa.

 

Az alkotás öröméért – villáminterjú Nagy Izabellával

 

A fotót Székelyhidi Zsolt készítette

 

Hogyan lettél Cimbora?

Akkor jelent meg a Parakletos Kiadó gondozásában az első regényem, és a szerkesztőm, Miklya Zsolt hívott el egy Cimborás írótáborba. Nagyon jólesett, mert úgy kezelt, mintha igazi író lennék. Nagyon visszafogott voltam, nehogy lebukjak, hogy nem is...

Mi az a tíz szó, ami először eszedbe jut, ha meghallod a szót „Író Cimborák”?

Olvasó Cimborák, közösség, fejlődés, játék, újdonság, elfogadás, szöveg-szöszölés, illusztrátor-pajtások, barátság

Mi az, ami szerinted a legnagyobb érték a cimboraságban?

Hogy az alkotók nem honoráriumért alkotnak, hanem saját kedvükre.

Ezen túl, elképesztő, hogy írók és képzőművészek együtt hoznak létre valamit. Hogy egymásra számítva, egymást segítve, kiegészítve nyitnak ki világokat. Nemcsak szövegek vannak, és ez az egyik legfontosabb, hanem csodálatos illusztrációk is. Összhangban.

Mi az, amit nem szeretsz a cimboráskodásban, vagy ami megnehezíti a cimboraságot?

Ilyet nem tudok mondani.

Szerinted kik olvassák többen a Cimbi oldalt: gyerekek vagy felnőttek? Miért?

Reménykedem benne, hogy a fölnőttek elolvassák a gyerekeknek. De, amúgy, érdekes lenne egy felmérést csinálni ez ügyben.

Miért jó, hogy alapvetően online oldal vagyunk?

A rugalmasság. Van határidőnk, de szerintem, mivel amúgy is önkéntes alapon működik minden egyes eleme, az online megjelenés például rugalmasabb, mint a nyomtatott. A múltkor elfelejtettem posztolni egy mesét, és másnap egy kedves kolléga megtette helyettem. A nyomtatott kiadásba hogy csempésznénk bele a kimaradt szöveget?

Alakulhatnak-e ki (szakmai) barátságok egy online közösségen belül? Neked van-e ilyen tapasztalatod a Cimbikkel kapcsolatban?

Ó, persze. Ez a Cimbiség. Ajándék az a sok gyermeklelkű fölnőtt, akiket az évek alatt megismertem, megszerettem. Ragaszkodom is hozzájuk!

Segítette-e szakmai előrelépésedet és/vagy személyiséged fejlődését a Cimbi oldal?

Hogy a viharba ne’. Alkotóként – különben pedig csodálatos módon – komoly szakmai munka folyik a háttérben. Több helyen publikálok, ahol a szerkesztők nem igazán végeznek szerkesztési munkát, pedig minden szöveg fejleszthető. Sokat tanulok mind szerkesztőként, mind alkotóként.

Melyik projekt volt a kedvenced a tíz év alatt? Miért? Melyik projektet tartod a legeredményesebbnek? Miért?

Tyű, hát inkább úgy mondanám, hogy volt, amelyik hamar elindított bennem gondolatokat, volt, amelyik nem. 2018-ban volt egy csodás kis projekt, általános iskolások kérték, hogy írjunk nekik mindenféléről. Én a „Tibi, a beszélő ló” címet választottam, abban az időben olvastam épp Orcsik Roland kötetét, és megfogott az egyik vers szerkezete. Összekeverte a versszakokat. Szóval kitaláltam, hogy megpróbálom én is. Ráadásul Levente Dóra a Miaszösz játékot (a Tibit) is elkészítette. Mai napig beszélgetek Tibivel, aki az íróasztalomon álldigál.

Bertóti Johanna – Miklya Zsolt: Cicaóriás / RÍMDÚDOLÓ 4

Bertóti Johanna Rímdúdoló nevű dalsorozatának negyedik részével jelentkezünk. A sorozat a tíz éves Író Cimborák tíz versének zenés feldolgozásából épül fel. Ezúttal Miklya Zsolt Cicaóriás c versének megzenésítését hallgathatjátok meg. A vers 2016-ban született az akkor 5 éves Pásztor Lili rajzához.

Köszönet Fehér Csabának a felvételért és hangkeverésért, illetve Bertóti Attilának a videó elkészítéséért.

Előző részek:

1. Hétvári Andrea: Kifordított mese

2. Czeiner-Szücs Anita: Bezsergő

3. Békés Márta: Káprázat

Örülünk, ha hallgatjátok a dalokat. Bátran osszátok meg másokkal is őket, illetve figyeljétek Bertóti Johanna YouTube-csatornáját és az Író Cimborák blogját, havonta egy-egy új Rímdúdoló-videóval jelentkezünk.

Czeiner-Szücs Anita: Ikrek

 

Rajzolta: Hanganu Judit (Igazgyöngy Alapfokű Művészeti Iskola)

Mikor megszülettem,

elment egy csöppnyi lélek!

Fogtam a húgom kezét,

sírtam a fénybe: élek.

Nem tudtam, hogy elveszett,

s bolyong az égi létrán,

mégis hozzá vágytam én,

hiányzol, hívtam némán.

Egy hajnali álomban

végül megjelent nekem,

együtt úsztunk a légen,

végre kacagott velem.

Megsúgta nekem, szeret,

azt is, hogy nem haragszik,

nem tehetek róla, hogy

az én dalom hallatszik.

Álmunkban találkozunk,

elszállunk éjjelente,

ahová mi repülünk,

nem sír a végtelen se.

Szerkesztette: Turbuly Lilla

Takács Viktória: Miló és a vadkacsák

 

Erdei Zsülien rajza (Igazgyöngy Alapfokú Művészeti Iskola)

Odakint lassan besötétedett. Már minden gyereket hazavittek az óvodából, kivéve Milót, aki egyedül várt az ügyeleti szobában. Ilyen sokáig még sosem felejtették itt a kisfiút, pedig mostanában, mióta az anyukája betegeskedett, előfordult, hogy az utolsók között jöttek érte. Apa nehezen boldogult a sok feladattal, folyton rohant, mindenhonnan elkésett. Biztosan mindjárt befut és azt hajtogatja majd lihegve, hogy bocsánat, nagyon siettem. Miló nem lesz rá dühös, csak megöleli, ahogy mindig. Aztán megkérdezi, hogy mehetnek-e vadkacsákat etetni a parkba. Persze előre tudja, hogy most sem lesz rá idő.

Apa még mindig nem jött. Miló a padló rajzolatát nézte. Magas házakat és vicces lényeket látott bele, az egyik épp rákacsintott. Aztán hirtelen felfedezte a vadkacsákat, amiket már legalább két hete nem látogathatott meg.
– Sziasztok vadkacsák! – suttogta – Hamarosan újra megyünk majd hozzátok, csak anyának meg kell gyógyulnia.
Az óvónéni hosszú percekig telefonált a folyosón, aztán gondterhelt arccal guggolt le a kisfiú elé.
– Miló, sajnos a szüleidnek be kellett menni a kórházba. Ne aggódj, minden rendben van, csak tovább tart a vizsgálat, mint tervezték. Hamarosan érted jön a nagynénéd. Egy ideig most náluk leszel, addig nem is kell óvodába jönnöd, rendben?
Aztán az óvónéni mosolyogva megsimogatta Milót, de közben a szeme olyan lett, mint a tó tükre. Megtelt vízzel, de nem gördült ki belőle könnycsepp. A kisfiú érezte, ahogy zsibbadnak a karjai, amíg az óvónéni rásegítette a kabátot és a sálat, amit Anya kötött. Nem mert kérdezni semmit, félt, hogy nem is jönne ki hang a torkán.
Az óvónéni kézen fogta és kivezette az utcára, ott várták meg Vera nénit, Apa nővérét.

Bertóti Johanna: Fonat

Rajzolta: Bíró Zsanett (Igazgyöngy Alapfokú Művészeti Iskola)

Édesanyám, a Nap, robotol naphosszat,
közben meg bejárja az egész világot.
Hoz nekem, amit csak egy fényes nap hozhat,
mindig hoz, bármilyen bágyadt, elcsigázott.

Repülő szívecskét, madárdalt, fényeket,
zümmögést, virágot: sárgát, halványlilát.
Én meg e ragyogó kincseket, ékeket
dús, hosszú hajamba fonom, mint pántlikát.

 

Emőke kedvence Fülighegyi Jimmy és Frodó

 

(c) Bódi Kati

 

Smelka Sándor:
Fülighegyi Jimmy és Frodó

 

– Jó napot! A baltámért jöttem.
– Hol hagyta?
– Valami orkban.
– Milyen volt a baltája?
– Törpbalta, egyvasból kovácsolt, gyűrűrajzzal a nyelén.
– Akkor tudom, hol van.
– Hol?
– A hátamban. Samu mesélte, milyen szép balta áll ki belőlem. Egyébként nem vagyok ork, hanem hobbit.
– Magamhoz venném.
– Ohó, nem úgy van az! Ha most kiveszi, elvérzek. Ehhez szakember kell, csak Völgyzugolyban szedhetik ki a tündék. Jöjjön velünk, ott megkaphatja a baltáját.
– Magának nincs joga Völgyzugolyba kényszeríteni engem. Most voltam ott pár hete, és miután sürgős naplopási munkám akadt itt, hát most idejöttem. Völgyzugolyban végeztem a semmittevéssel.
– Akkor nálam marad a balta.
– Maga baltákat gyűjt. Hobbit, válasszon valami más hobbit!
– Egyébként is velünk kell jönnie, mert leütötte két hobbittársamat, nélkülük nem tudnánk teljesíteni a feladatot, be kell szállnia kettejük helyett.
– A két hobbitról nem tehetek. Nem őket akartam, hanem azt a sötét csuklyás alakot a sarokban. Épp eldobtam a söröskupát, amikor azok ketten balról beléptek. Pedig jobbkéz-szabály van.
– Hiába, nem állíthatunk minden repülő söröskorsó mellé rendőrt!
– Jó, hagyjuk ezt. Mi a tervük?
– Hát, csak mennénk, mennénk, mennénk, mennénk, mindezt három köteten keresztül.
– Ígéretes. Ez az én profilom, de figyelmeztetem, néhány országból ki vagyok tiltva. A fák pásztoraihoz például nem mehetünk.
– Miért nem?
– Régi történet, nem érdekes. Amikor ott voltam köztük, felvetettem, hogy süssünk szalonnát. Jó ötletnek tűnt, de nagy égés lett a vége. Kicsit begyulladtak.
– Jó, őket kikerüljük. Mihez ért még?
– Remekül tudok ürgét önteni.
– Középföldén nincs ürge.
– Hátha átmegyünk olyan világba, ahol van.
– Nem, nem, a Gyűrűk ura nem egy portál fantasy, mi nem fogunk kimozdulni Középföldéről.
– Micsoda elavult irodalmi irányzatok vannak! Egyébként magukkal tartok, de akkor tüstént induljunk!
– Mi ez a nagy sietség?
– Az ablakon keresztül láttam néhány fekete lovast őgyelegni az udvaron. Nem szívesen találkoznék velük.
– Már meg se kérdezem, hogy miért...
– Régi történet, nem érdekes. Tíz évvel ezelőtt addig vertem az egyiket egy lóvakaróval, míg azt nem hitte, lepkék vannak a fejében. Úgyhogy menjünk. Ugye Völgyzugolyban megkapom a baltám?
– Tolkien engem úgy segéljen!

 

 Eredeti megjelenés: Fülighegyi Jimmy és Frodó

 

Emőke kedvence a Csillaggyöngy üzenet

 

(c) Maul Ági

 

Várfalvy Emőke: Csillaggyöngy üzenet

Gréti nagymamája pitét süt. Almásat. Olyan puhát és kevés tésztásat, amilyet semelyik cukrászda sem árul. Ilyet csak a nagymamák sütnek. Alexa nagyija meg horgol. Olyan Barbie ruhái vannak, hogy bármelyikért odaadnám az én Barbie-m összes cuccát. Sőt, a Barbie-t is.
Nelli mamája meg minden délután ott van hajszálpontosan a napközi végén, egy perccel sem később. Mindig a Nelli mehet először haza, és a mamája mindig a kedvencét hozza. Azt a szivárványszínű savanyú gumicukrot, ami csigába van tekerve.
Az én nagyim… nos, ő nem süt pitét. A horgolótűvel is maximum a szusit tudná felcsipegetni, főleg, ha kettő lenne belőle neki (egy sincs), és soha sehova nem ér oda időben. Vagyis a napközibe soha, de a Perseidák nevű meteorraj érkezést szinte percre pontosan be tudja saccolni. Olyankor mindig ott vagyunk a dombtetőn, és fekszünk a barna pöttyös pléden egymás mellett. Mentás limonádét szürcsölünk, közben egész mogyorós csokikockákat szopogatunk, amitől persze anya teljesen ki van borulva, mert este kilenc után édességet enni, pláne fogmosás után! Borzalom!

Ezeket a droidokat keresed! – villáminterjú Várfalvy Emőkével

 

 

 

Mi az a tíz szó, ami először eszedbe jut, ha meghallod a szót „Író Cimborák”?

Játék, együtt, közösség, történetek, szeretem, szeretnek, gyerekek, szabadság, szárnyalás, milliószín

Mi az, ami szerinted a legnagyobb érték a cimboraságban?

A közösség és a közönség határtalanul. Mivel a virtuális térben vagyunk, bárkihez eljuthatunk, bárkivel dolgozhatunk együtt történeteken szinte bármikor. Ez már kicsit maga Meseország, az Óperenciás neten innen, az üvegszálas kábelen túl, ott, ahol a kurtafurcsa térerő túr.

Szerinted kik olvassák többen a Cimbi oldalt: gyerekek vagy felnőttek? Miért?

Szerintem olyan felnőttek, akik kicsit gyerekek, vagy akiknek kis gyerekeik vannak.

Alakulhatnak-e ki (szakmai) barátságok egy online közösségen belül? Neked van-e ilyen tapasztalatod a Cimbikkel kapcsolatban?

Otthonra találtam és családra. Olyan emberekre, akikben megbízom, akikkel jó együtt lenni csendben és zajban, akikkel képesek vagyunk folytatni egymás gondolatait, pedig vannak, akiket még sosem láttam élőben. Abból lesz cimbi, akinek ott lóg a kis lélekfonala valahol a szabadban, és várja, hogy összefonhassa az övéivel. Jó itt, jó együtt, jó nekem.

Németh Eszter: A suszter fia

Kiss Szilvia Lilla (Igazgyöngy Alapfokú Művészeti Iskola)

Az eperszájúnak sose volt talpalatlan vagy lyukas cipője. Ronda cipője, amit semmiképpen sem akart felhúzni, persze akadt, de szakadt szandálban csak addig lézenghetett az árokparton, a ház előtt, amíg Laci bácsi meg nem látta. Mamóca vagy Papus már ballaghatott is át a kislány cipőivel. De most nem volt menekvés, az eperszájúnak kellett menni. Ment is, féloldalas vicsorral a szembeház mögé.
Nyugodtan kellett volna ott ülnie, mert mezítláb semmilyen műhelyben nincs ugrálás, ezt Apus és Papus gondosan megtanította neki. A suszterszerszámok azonban hívogatóan mosolyogtak rá. A suszter meg nem bánta, hogy ott kotnyeleskedik az eperszáj, a mamlasz fia úgyis ritkán dugta be hozzá az orrát.
Az eperszájú nem szeretett a szembeszomszédban lenni, a szakadt szandál sem érdekelte különösebben, a legnagyobb baj mégis az volt, hogy kissé félt a suszter fiától. Aki egyébként a légynek sem ártott, csak lényegesen lassabb volt az átlagnál, hát még az eleven eszű, cserfes eperszájúnál. No meg fura tartással járt-kelt az utcán a Lacigyerek, mivel púpos volt.

Nagy Izabella: Házam

 

Fekete Lili (Igazgyöngy Alapfokú Művészeti Iskola)

Valahol, valamikor

a meggyfa ágán virraszt

virraszt egy valami.

Nem mondom, hogy ismerem, hogy ismerős

kicsit félelmes is talán

rezeg a szív és a fa ágáról

lemászni készül a magány.

Egészen hihető.

Mintha Isten járna itt

velem

mintha ő fogná a kezem s a tied

hogy összekulcsolja végre

sebzett emlékeinket.

A ház csendes, a tied s az enyém

éjjel és nappal fon vásznat köré

alá s felé, hogy beburkoljon csendesen.

Hogy a szivárvány hol ér utol

nem igazán tudom

csak hogy felhők felett az ég

szinte ragyog, mint sose még

csak hogy eső és szél és zivatar

szeretne lesodorni az ég alól

de az a kis fény, pislákoló

megtart a fa erős tövén.

És velem ti mind, barátaim

éjjeli és nappali állatok

velem nyargaltok

a felhők közepén.

Szerkesztette: Miklya Zsolt

Miklya Zsolt: A lehunyt szemű lány meséje

délszláv népdal nyomán* 

Orvos Orsolya (Gyula, Implom József Általános Iskola)

Tengernél van-e szélesebb?

Mennyboltnál van-e magasabb?

Ugye nem leszel beteg?

A szívverésem titka vagy.

Hallom az apró szuszogást.

Érzem a puha lépteket.

De hallgatózni nem szabad.

És leskelődni sem lehet.

Utánad osontam, igen.

Az éjjel sötét volt nagyon.

De bátor lettem hirtelen.

És kinéztem az ablakon.

Láttam, hogy nyílik a sötét.

Egy út a tengerig vezet.

De fent a tenger? Bolt az ég?

Csillagmintás a kövezet?

Futottam az udvarra, mert

csillagra várt a sok virág.

És nagyot sóhajtott a kert,

meghajoltak a pálmafák.

Az út a tengerig vezet.

Megmozdult minden csillag és

fényükkel nyújtottak kezet,

hogy ne legyen eltévedés.

Mennyboltnál van-e magasabb?

Csak a bolton túli vizek.

Onnan a tenger boltosabb.

Egy cseppet magammal viszek.

A bal szemembe rejtem el.

Sietek, már itt se vagyok.

Mindjárt a rigó énekel.

Gyorsan jönnek a hajnalok.

Már várt az udvar, várt a kert,

izgultak mind a pálmafák.

Egy pálmarigó énekelt.

Illattal köszönt sok virág.

De láttam, távol éj hasad,

messzi szívből csurog a vér.

A kéken túl egy vérpatak.

És mindjárt elönt, partot ér.

Futottam, mint az eszement.

Nem néztem lábaim elé.

Hullám tartott, egy regiment,

így futottam a vér felé.

Egy csöppet, csak egy csöppet adj,

nem kérek többet, tengerúr!

Egy csöpp a vérből, és szaladj!

A többi kék, kobalt, azúr.

A jobb szemembe rejtem el.

Hazáig csukva tartom és

anya majd újra énekel.

Nem lesz több éjjel-ébredés.

Anya, nézd, mit hoztam neked.

Mennyboltnál van-e magasabb?

Tengernél van-e szélesebb?

A szívverésem titka vagy.

 

*A lány és a hal – délszláv népdal, Nagy László fordítása