Oldalak

2022. június 24., péntek

Az alkotás öröméért – villáminterjú Nagy Izabellával

 

A fotót Székelyhidi Zsolt készítette


 

Hogyan lettél Cimbora?

Akkor jelent meg a Parakletos Kiadó gondozásában az első regényem, és a szerkesztőm, Miklya Zsolt hívott el egy Cimborás írótáborba. Nagyon jólesett, mert úgy kezelt, mintha igazi író lennék. Nagyon visszafogott voltam, nehogy lebukjak, hogy nem is...

Mi az a tíz szó, ami először eszedbe jut, ha meghallod a szót „Író Cimborák”?

Olvasó Cimborák, közösség, fejlődés, játék, újdonság, elfogadás, szöveg-szöszölés, illusztrátor-pajtások, barátság

Mi az, ami szerinted a legnagyobb érték a cimboraságban?

Hogy az alkotók nem honoráriumért alkotnak, hanem saját kedvükre.

Ezen túl, elképesztő, hogy írók és képzőművészek együtt hoznak létre valamit. Hogy egymásra számítva, egymást segítve, kiegészítve nyitnak ki világokat. Nemcsak szövegek vannak, és ez az egyik legfontosabb, hanem csodálatos illusztrációk is. Összhangban.

Mi az, amit nem szeretsz a cimboráskodásban, vagy ami megnehezíti a cimboraságot?

Ilyet nem tudok mondani.

Szerinted kik olvassák többen a Cimbi oldalt: gyerekek vagy felnőttek? Miért?

Reménykedem benne, hogy a fölnőttek elolvassák a gyerekeknek. De, amúgy, érdekes lenne egy felmérést csinálni ez ügyben.

Miért jó, hogy alapvetően online oldal vagyunk?

A rugalmasság. Van határidőnk, de szerintem, mivel amúgy is önkéntes alapon működik minden egyes eleme, az online megjelenés például rugalmasabb, mint a nyomtatott. A múltkor elfelejtettem posztolni egy mesét, és másnap egy kedves kolléga megtette helyettem. A nyomtatott kiadásba hogy csempésznénk bele a kimaradt szöveget?

Alakulhatnak-e ki (szakmai) barátságok egy online közösségen belül? Neked van-e ilyen tapasztalatod a Cimbikkel kapcsolatban?

Ó, persze. Ez a Cimbiség. Ajándék az a sok gyermeklelkű fölnőtt, akiket az évek alatt megismertem, megszerettem. Ragaszkodom is hozzájuk!

Segítette-e szakmai előrelépésedet és/vagy személyiséged fejlődését a Cimbi oldal?

Hogy a viharba ne’. Alkotóként – különben pedig csodálatos módon – komoly szakmai munka folyik a háttérben. Több helyen publikálok, ahol a szerkesztők nem igazán végeznek szerkesztési munkát, pedig minden szöveg fejleszthető. Sokat tanulok mind szerkesztőként, mind alkotóként.

Melyik projekt volt a kedvenced a tíz év alatt? Miért? Melyik projektet tartod a legeredményesebbnek? Miért?

Tyű, hát inkább úgy mondanám, hogy volt, amelyik hamar elindított bennem gondolatokat, volt, amelyik nem. 2018-ban volt egy csodás kis projekt, általános iskolások kérték, hogy írjunk nekik mindenféléről. Én a „Tibi, a beszélő ló” címet választottam, abban az időben olvastam épp Orcsik Roland kötetét, és megfogott az egyik vers szerkezete. Összekeverte a versszakokat. Szóval kitaláltam, hogy megpróbálom én is. Ráadásul Levente Dóra a Miaszösz játékot (a Tibit) is elkészítette. Mai napig beszélgetek Tibivel, aki az íróasztalomon álldigál.

Milyen projektet látnál szívesen a következő tíz évben?

Szerintem nagyon jó, ha be tudunk vonni iskolákat, diákokat, ahol oda-vissza folyamat zajlik. Volt már ilyen, azt is nagyon szerettem.

Ha négykezest kellene írnod egy Cimbitársaddal, kit választanál? Miért?

Van két csudajó Cimborám, Majoros Nóra és Várfalvy Emőke. Csodálom a gondolkodásukat, a meséiket – nagyon sokat tanulok tőlük. Hogy fölnőttként hogyan legyünk gyerekek, főleg. Szívesen játszanék, akár hatkezest is. Ha van olyan.

Ki a kedvenc grafikusod? Miért? Mely cimbis illusztrációját mutatnád meg másoknak? Miért?

Klesitz Piroska illusztrálta az egyik versemet még régen. Valóságosan „egymásba szerettünk”. Barátokká lettünk. Sőt, tervezünk egy közös kötetet is. De, ez titok!

Ez az illusztráció – Történet a három leányokról – annyira megmutatja Piroska lelkét számomra!

 

(c) Klesitz Piroska

 

Mi a legjobb emléked a cimborasággal kapcsolatban?

Természetesen elsőként a Cimbora tábor. Kinyílt egy ajtó, és a szerkesztőm, Miklya Zsolt áttolt rajta – valahogy érezte a lelkemet, és hogy azon a területen fog meg, ahol leginkább szükségem van segítségre. Amúgy, ezt azóta is csinálja. Sosem fogom tudni meghálálni neki. Hogy bárhol is tart az ember az alkotási fejlődésben, komolyan kell venni.

Mi az, ami változtatnál a Cimbi műhely működésében? Miért?

Tudom, hogy ez idillikus, de igazán szívet melengető lenne, ha néha mind összejönnénk, mondjuk ilyen szerkesztői, szakmai ülésre vagy valamire. Igazából egy jót ennénk, innánk, és végtelenig beszélgetnénk egymással.

Ha egy mondatban kellene megfogalmaznod az Író Cimborák lényegét, mit írnál?

Örömteli alkotás az alkotás öröméért.

Hogyan ajánlanád a Cimbiket egy most induló, ifjú alkotónak?

Hát bátorítanám, hogy bízzon a belső világának kincseiben, engedje el magát, és amikor kész a nagy mű, hagyja, hogy hűvös-okos szemmel és észérvekkel rend alakuljon a szövegben. Tehát alkosson, de a szövegek szerkesztése is hasonlóan legyen komoly feladat.

Küldetés vagy játék? Tettek mezeje vagy játszótér? Szerinted mi illik jobban a Cimbora műhelyhez: küldetésnyilatkozat, játékszabály vagy ars poetica?

Ó, hát ez is egy kevert dolog, és rendjén is van, játszunk is, persze, a szavakkal, a témákkal, de a dolog úgy van, hogy mindenképpen azt szeretnénk, hogy a fiatalok a játékosságon keresztül beleszeressenek a szavakba, és egyre többet és többet olvassanak. Amíg valaki olvas, nincs ideje hülyeségeket csinálni.

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése