(c) Klesitz Piroska |
Csak – mondta a virág.
Hiszi a piszi – mondta még,
és boldog volt, amilyen zöld a fű,
arany a kalász, türkiz a tenger, kék az ég.
Egyik sem ígér semmit, nem vagyok ember,
mondaná a fű, a kalász, a tenger, az ég,
ha nem lenne a zöld, az arany, a türkiz,
a kék elég.
Virágmintás a pólóm, nézd, de szép.
Csak hümmögött a virág, de elpirult,
épp csak annyit, hogy melegebb
árnyalattal sugározzon a kép.
Hullámot vetett a fű, a tenger,
felsóhajtott a kalász, az ég,
pirult a virág – pedig nem ember –,
ó de szép.
Macskapóló
Egy macskapóló csíkos is lehet.
Nem szőrmegallér, bár kicsit kopott.
Ágak bogán talál élőhelyet,
a cirmok között vadászni szokott.
Nem rigóra, azt unja, túl zajos,
az egér ritka, desszertnek való.
A vándorpatkány néha másnapos,
és sóhaja, a cisssssz…. oly elhaló.
Cirmok között csak árnyékot keres,
hogy csíkjait feldobja egy kicsit,
árnyékból van hosszú és közepes,
amorf és béna, csupa deficit.
Elnyúlik inkább, póló és a macs,
kicsit kopott cirom- és árnypamacs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése