Oldalak

2024. augusztus 20., kedd

Miklya Zsolt: Vacskamati pólója

 

(c) Klesitz Piroska


Csak – mondta a virág.

Hiszi a piszi – mondta még,

és boldog volt, amilyen zöld a fű,

arany a kalász, türkiz a tenger, kék az ég.

Egyik sem ígér semmit, nem vagyok ember,

mondaná a fű, a kalász, a tenger, az ég,

ha nem lenne a zöld, az arany, a türkiz, 

a kék elég.


Virágmintás a pólóm, nézd, de szép.

Csak hümmögött a virág, de elpirult,

épp csak annyit, hogy melegebb 

árnyalattal sugározzon a kép.

Hullámot vetett a fű, a tenger, 

felsóhajtott a kalász, az ég, 

pirult a virág – pedig nem ember –,

ó de szép.



Macskapóló


Egy macskapóló csíkos is lehet.

Nem szőrmegallér, bár kicsit kopott.

Ágak bogán talál élőhelyet,

a cirmok között vadászni szokott.

Nem rigóra, azt unja, túl zajos,

az egér ritka, desszertnek való.

A vándorpatkány néha másnapos,

és sóhaja, a cisssssz…. oly elhaló.

Cirmok között csak árnyékot keres,

hogy csíkjait feldobja egy kicsit,

árnyékból van hosszú és közepes,

amorf és béna, csupa deficit.

Elnyúlik inkább, póló és a macs,

kicsit kopott cirom- és árnypamacs.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése