Lackfi János: Zsernyákok, avagy bűnözők nélkül a rendőrélet

A nagyoknak, és persze a legnagyobbaknak szívből ajánlom a ZSERNYÁKOK című svád-dán filmet őrült humorával... Mi van, ha egy Isten háta mögötti svéd kisvárosban semmi bűnözés, s ezért a rendőrőrsöt meg bezárás fenyegeti? Jó rendőr nem esik kétségbe, csinál esetet ott, ahol a legkeményebb akció eddig a városháza előtti virágágyást legelő tehén kiterelgetése volt. 

 

 

Németh Eszter: Vili, a Bonca

Tulajdonképpen, ha filmet nézek, akkor rögtön ajánlom is tovább annak, akit szerintem érdekelhet a baráti körömből. Vagy épp csevegek róla. Szóval azt gondoltam, no ennél a filmajánlós cimbi hónapnál mi sem lesz könnyebb. És most itt ülök egy jó hosszú listával.

Végül úgy döntöttem, csalok, mert muszáj a gyerekkori kedvenc animációs filmem ajánlani, és hát a felnőttkoromban megismert és a saját gyerekeim egyik szeretett, élőszereplős filmjét sem szabad kihagyni ugyebár...

Szóval Vili a veréb. Vili egy teljesen normális, eleven, és elhanyagolt kisfiú, tulajdonképpen nem lepődnék meg, ha Fekete István Téli berekjéből pottyant volna ki.

Smelka Sándor: De szép lenne itt az élet (Hóvirágünnep)

"A világ mindig gyönyörű, nem azért, mintha valóban az volna, hanem azért, mert én úgy látom." (Bohumil Hrabal)

Hrabal az írás szabadságát jelképezi számomra. Ő sose előír, csak leír. Nem mondja meg, hogyan kell élni, mégis más – talán jobb – ember lesz, aki egy-egy regényét a kezébe veszi. Ha olvasta valaki a Sörgyári capricciót, aki találkozott ezzel a derűvel, életszeretettel, az egészen más szemmel nézi a világot.

Film.eső

Amikor
elhatároztuk, hogy a nyár második felében filmajánlókat írunk nektek, még nem
tudtuk, hogy idén bőven kijut nekünk az esős napokból. De ha már így esett,
talán lesz alkalmatok megnézni egyet-kettőt a kínálatunkból. Ajánlunk filmeket
kicsiknek, közepeseknek és nagyoknak, közös és magányos mozizáshoz, síráshoz és
nevetéshez.Az első ajánlót holnap olvashatjátok

Ha van
kedvetek (és reméljük, lesz!) csatlakozzatok hozzánk, és akár a blogon, akár
facebook-oldalunkon írjátok meg nekünk, melyek a ti kedvenc filmjeitek!
Örülünk, ha csak a címét osztjátok meg velünk, de annak még jobban, ha írtok
róla néhány mondatot is.

Az író
cimborák írásaiból pedig tervezünk egy szavazást, hogy megtudjuk, melyik
filmajánlat tetszett nektek a legjobban.

A jó
filmek mellé napsütést, kalandos, szép nyarat is kívánunk nektek!

Lilla és Izabella

a filmes
hónap szerkesztői

Film.eső

Amikor elhatároztuk, hogy a nyár második felében filmajánlókat írunk nektek, még nem tudtuk, hogy idén bőven kijut nekünk az esős napokból. De ha már így esett, talán lesz alkalmatok megnézni egyet-kettőt a kínálatunkból. Ajánlunk filmeket kicsiknek, közepeseknek és nagyoknak, közös és magányos mozizáshoz, síráshoz és nevetéshez.Az első ajánlót holnap olvashatjátok

Ha van kedvetek (és reméljük, lesz!) csatlakozzatok hozzánk, és akár a blogon, akár facebook-oldalunkon írjátok meg nekünk, melyek a ti kedvenc filmjeitek! Örülünk, ha csak a címét osztjátok meg velünk, de annak még jobban, ha írtok róla néhány mondatot is.

Az író cimborák írásaiból pedig tervezünk egy szavazást, hogy megtudjuk, melyik filmajánlat tetszett nektek a legjobban.

A jó filmek mellé napsütést, kalandos, szép nyarat is kívánunk nektek!

Lilla és Izabella

a filmes hónap szerkesztői

A következő téma közbelép... A hónapszerkesztő őszinte sajnálatára

Eltelt hát ez is. Feloldódott a vesztegzár a Grand Hotelben és az osztályteremben.
Benépesült a kastély, Gorcsev Iván hazatért Isztriáról meg a Balatonról...
De talán olvassátok el újra... meg újra... meg újra... meg újra...

...mi mindent gyújtöttünk össze egy hóna alatt Rejtő Jenő és Mándy Iván kapcsán.
Az élet és az írás azonban nem áll meg, itt a Cimborákon újabb izgalmas időszak következik, úgyhogy újraolvasás közben figyeljetek a jelenre is.

Búcsúzik tehát a hónap szerkesztője, kipróbálom van-e már elég hosszú hajam a copfokhoz és elutazom, hogy Gorcsevvel vagy Rejtővel találkozom-e útközben, arról majd máskor beszámolok.

A humor legyen veletek!
Eszter

Rejtő

Mándy

Tóth Ágnes Holnap indul az ezred!

Rejtő Jenő emlékére

Hahó, indul a Szaharába az ezred!
Harsan a kürt, és kókad a kedved.
Zsírozd a bakancsod, készítsd a kapcát,
Előbb a bal, aztán a jobb láb,
lendüljön előre, ameddig lehet.
Égető homokban halad a menet.
Érzed hogy leszakad tőből a lábad,
szárad a nyelved, izzad a hátad.
Dugul a tüdőd, lüktet a szíved,
lankad az erőd, fogytán a vized.
Ha eljön az este, tábort versz végre,
tuskóként dőlsz el, csak bámulsz az égre.
Csillagok szikráznak, a hideg ráz.

Várfalvy Emőke: Vesztegzár a 3/b-ben

Hét ágra sütött a nap. A Fő utcai Általános Iskola 3/b osztálya az udvaron múlatta az időt. Még egy
hét volt hátra a tanévből, ilyenkor a napköziben már nem sok tennivaló akad. Szabad a játék.
Fritz Tímea, a 3/b osztályfőnöke a hűvös osztályterembe húzódott. Szerencsére Petra, a fiatal tanító
gyakornok mindig elvállalta, hogy vigyáz a gyerekekre, ha szabad játékra került a sor.
Tímea néni ugyanis gyűlölte az ilyen délutánokat. A hangzavart, a hőséget és azt, hogy igazából
semmi dolga nincs, csak nézni, ahogy a diákjai önfeledten rohangálnak és élvezik, hogy végre nem
kell a padban ülve fonnyadniuk.
Tímea nem szerette, ha nincs mit csinálnia. Olyankor hajlamos volt elkalandozni a gondolataiba és
óhatatlanul is eszébe jutott, hogy ő nem így tervezte az életet. Hogy valami, vagyis inkább valaki,
nagyon hiányzik belőle.
Egyszer csak hatalmas robajjal berobbant az osztályterem ablaka.
Tímea néni riadtan ugrott fel a székből, lesodorva az előtte fekvő dolgozatkupacot. Egy darabig állt,
aztán az ablakhoz sietett, hogy megnézze, mi történt.
Az összetört üvegcserepeken kívül nem látszott semmi a szobában, így a tanítónő kihajolt az ablakon.
Tizenkét riadt szempár nézett rá vissza.
- Ki volt az? – kérdezte ijedtségtől kissé rekedt hangon Tímea néni.
A gyerekek hallgattak.
- Még egyszer kérdem, ki volt az – nézett végig a rémült gyerekeken a tanítónő, majd mikor
senkitől, beleértve az ügyeletes Petra nénit, sem érkezett válasz, kiadta a parancsot – Befelé.
A 3/b napközisei nyakukat behúzva loholtak a terembe. Tímea néni sokkal kisebb dolgokért is képes
volt az egész osztályt megbüntetni – vagy, ahogy a gyerekek egymás között mondták, átcsapni
vérzombiba. És most nagy volt a tét. Az év végi piknik, amire mindenki már hetek óta készült.
- Tutira letiltja – suttogta Beni Zalánnak, miután egyenes tartással beültek a padba.
- Szóval ki törte be az ablakot? – tette fel újra a kérdést Tímea néni és olyan szigorúan nézett
szét az osztályon, mintha valóban azt keresné, kibe harapjon bele.
- Amíg nem derítjük ki, hogy ki volt, nem mentek haza. Ami meg az év végi pikniket illeti, azt
kezdhetitek elfelejteni.
- Már habzik a szája – kuncogott Milán, aki még a legvadabb helyzetekben is képes volt lazának
lenni.

Csík Mónika: Kikötői csihi-puhi

(c) Móricz Ildikó

Kotlik az égen a nap,

se felhő, se árnyék,

vakít a fény és vakít

egy fogsor – Pityu,

a Piperkőc vigyorog,

akár, ha fényképeznék,

látszik mind az egy híján

húsz foga, a görbe is,

amit Simlis Jocó szinte

kiütött neki a nyáron,

de félig elvétette,

mármint a Jocó,

megbotlott bunyó közben,

és bezuhant a halászhálók közé,

a Pityu-fog pedig csak elgörbült,

mintha üvegkupakot próbált

volna kipattintani, éppen úgy,

azóta karistolja az almát a Pityu,

miként a nyulak, és hegyeset

köp a görbe és az egyenes

foga között, „überkirály”,

mondja Retkes Dzsim,

és tátott szájjal nézi, ahogy

Piperkőc Pityu egy köpésből

eltalálja a meggyet a fán,

és átsercint a kulcslukon,

„csont nélkül”, álmélkodik,

közben kicsit túrja az orrát,

szabad kezével meg

a Pityu vállát veregeti,

mit tesz egy görbe fog,

mit nem adna érte, ha neki

lenne egy ilyen, mondja,

és Pityuval elindulnak

felhajtani Simlis Jocót,

hogy kapja már szájba

Retkes Dzsimet, görbítse

el a szemfogát neki is,

de hiába, a Simlis

felszívódott, elhajózott

Tanganyikára vagy elnyelte a föld,

maradt hát egy székláb,

Smelka Sándor - A kinőtt kastély

Csend van. Üresen áll a királyi vár. Talán elköltöztek az ott lakók, találtak egy jobb
kastélyt, nagyobbat, tágasabbat, csillogóbbat. Sietve indulhattak el: otthagytak mindent.

A trónterem közepén dölyfösen unatkozik a trón. Most nem ül rajta senki. Akár
boldog is lehetne, élvezhetné a mámorító szabadságot, de ő a trón, ami végtére is egy szék. A
székeket pedig arra tervezték, hogy valaki üljön rajtuk. A király helyett most egy
madárfészket tart az ölében, a fészekben fiókák csivitelnek. Amikor a madárszülők
visszatérnek a napfényes mezőről, a trón meg sem érzi azt, hogy egy-egy szárnysuhogással
nehezebb lett.

A gyerekszobában agg hintaló áll. Mintha tudná magáról, hogy szürke, az árnyékban
áll, a legbelső sarokban, arccal a fal felé. Ki tudja, merre jár az a hercegecske, aki utoljára
lovagolt rajta. Már nem is tűnődik ezen. Vannak napok, mikor meghintáztatja egy-egy kóbor
szél. Ilyenkor álmodik: fehér paripa ő, hátán ül a királyfi. Űzik-űzik a sárkányt.

Németh Eszter - A copfos, a Gorcsev meg a Jenő, a Rejtő Jenő

Egy isztriai kisvendéglő nyári teraszán, kockás abroszon a fejfájós minőségű borospohár. Gorcsev Iván végül nem szólt semmit, Vanek úrra gondolt, aki biztosan megjegyezte volna a dolgot.

Vanek úrra, aki fejét csóválva közölte volna, hogy a szeretet bármilyen fajtája magányossá tesz és hogy az isztriai kisvendéglő kék-fehér kockás abrosza, a többi asztalnál ülő vendégek vélt társadalmi státusza igazán nem egy Gorcsev Ivánhoz való.

De Vanek úr nem volt jelen, csak Iván gondolataiban, ahonnan ki is ebrudalta rövid úton, bár ezúttal ez a gondolatmenet meglátszott az arcán is. De Gorcsev a vele szemben ülőt tanulmányozta inkább, aki viszont enyén félrebiccentett fejjel a másik kockás terítős asztalnál ülők beszélgetését hallgatta, és halkan fordított Gorcsevnek.

A lány a copfjaival és a tengerzöld szemeivel ugyanis értette és beszélte is a különös nyelvet, amit a másik asztalnál ülők. Így van ez kérem, ha az ember kimozdul a sivatagi komfortzónájából (nem, Gorcsevnek tulajdonképpen nem a sivatag volt a komfortzónája) és a megszokott párizsi környezet helyett egy isztriai kisvárosban találja magát. Még akkor is így van, ha a lány (a copfjaival és a tengerkék szemével) tulajdonképen sokkal jobban passzolt volna a párizsi környezetbe. Eltekitve attól az apróságtól, hogy Gorcsev Iván nem beszélt franciául, Vanek úr sem, de ez Vanek urat a legkevésbé sem zavarta volna.