Oldalak

2020. december 31., csütörtök

Játékos kedvűek és korgó gyomrúak / Ойынпаздар мен ашқарақтар

 

Bódi Kati: Edény / Кати Боди: ыдыс

Bizony, ezt a sok vendéget illik megvendégelni. Hét nap, hét éjszaka sütöttünk, főztünk, hogy mindenki teletömhesse a hasát. Szépen megterítettük az asztalt.
Hohó, te gézengúz, mit művelsz azzal a kaláccsal? Nem mondta az anyukád, hogy ne játssz az étellel?!
Nos, megnyugodhattok, mi ilyet nem fogunk mondani senkinek. Sőt, éppen arra kérünk most, hogy játssz az étellel!

Képzeld el, vajon milyen bolondos ételek lehetnek az asztalon? Képzelj el tarka-barka, csúszó-mászó, girbe-gurba ételeket, és rajzold le őket! A rajzodat négyzet alakú keretben készítsd el, és használd fel az alábbi szavak legalább egyikét:

alma, árpa, asztalterítő, barna, bor, boróka, csipkebogyó, csokoládé, csont, görögdinnye, edény, fagylalt, galagonya, gyökér, ital, játék, kalap, kanál, kaviár, kenyér, kés, kifli, kocka, koldus, korsó, krumpli, kürtős kalács, lángos, lepény, leves, limonádé, óriás, piskóta, pogácsa, som, sült, szék, szőlő, tea, tej, tejföl, teknő, torta, ünnep, vendég, zsemle

A játékra életkortól és lakóhelytől függetlenül bárki jelentkezhet, de egy jelentkező egy pályamunkát adhat be.

A leadott pályamunka formátuma: jpg vagy pdf
Leadási határidő: 2021. január 11. 20:00
A pályamunkát ide küldd: iro.cimborak@gmail.com
A levélben írd meg a neved, a lakóhelyed és az életkorod.

Біз келетін қонақтарды жақсы қарсы алу үшін жеті күн, жеті түн бел шешпей түрлі-түрлі дәмді ас пісірдік. Әркім қалағанынан дәм тата алады. Дастархан аста-төк болып әзірленді.
"Балақай, сен андағы тортты не істейін деп отырсың? Тамақпен ойнауға болмайды" - деп үйде аналарың үйреткен жоқ па еді?"

Қысылып қалдың ба? Мазаланба! Жай айтып тұрмыз. Қалауыңша ойна. Көз алдыңа кемпірқосаққа ұқсайтын түрлі-түсті, тісі ақсиған динозаврды елестететін, кірпіге ұқсап домаланған тағамдар елестеп тұр ма? Онда сол суретті салып, бізге жолда. Суреттің пішіні төртбұрышты болсын және төмендегі сөздердің біреуін қолдан!


алма, арпа, асжаулық, қоңыр, торы, боза, арша, итмұрын, шоколад, сүйек, қарбыз, ыдыс, балмұздақ, долана, тамыр, сусын, ішімдік, ойын, ойыншық, қалпақ, қасық, уылдырық, нан, пышақ, собалақ/рогалик, куб –текше, қайыршы, құмыра, картоп, бұралған қалаш, майға піскен шелпек, жеті нан, сорпа, лимонад, алып, бисквит, бауырсаққа ұқсас нан, қызыл тал, қуырылған, орындық, жүзім, шай, сүт, қаймақ, астау, торт, мереке, той, қонақ, жай тоқаш

Кез-келген адам жасына және тұрғылықты жеріне қарамастан ойынға сурет жібере алады, бірақ ойынға тек қана бір каллиграмманы ұсына алады.

Сурет форматы jpg немесе pdf болуы керек.
Мерзімі: 2020 жыл 11 қаңтар, сағат 24:00 дейін
Өз суретіңізді осында жіберіңіз: kemenger.sandyq@gmail.com
Хатта өз атыңызды, тұрғылықты мекеніңізді және жасыңызды жазуды ұмытпаңыз.



2020. december 29., kedd

Csillagkalligram / Жұлдыз калиграммасы


Bertóti Johanna: Kulcs / Йоханна Бертоти: кілт


Ha kedvet kaptál a játékhoz, de az előző feladatokról lemaradtál, itt találod őket:
A következő játék kiírását a napokban tesszük közzé, de a korábbi játékokhoz is küldhetsz be munkát január 11-ig.

Егер ойын сізге ұнаса, бірақ алдыңғы тапсырмаларды көрмей қалсаңыз, онда осы сілтемелер бойынша өтіңіз:
Келесі ойынды жуық арада жариялайтын боламыз, бірақ алдыңғы ойындарға қатысамын десеңіз, онда 11 қаңтарға дейін өз жұмысыңызды бізге жолдаңыз.

2020. december 27., vasárnap

Tasi Katalin: Árvák éneke

Illusztráció: Klesitz Piroska

Kulcsszavak: boróka, csecsemő, fűzfa (арша, нәресте, тал)

Csöndes őszi estén,
boróka tövében
csecsemő rídogál
hamuszín holdfényben.

Arra megy a leány,
keblére emeli,
karjában ringatja,
dúdolgat is neki.

Keblére emeli,
elringatja szépen,
csöndes őszi estén,
boróka tövében.

Hazaviszi féltőn,
dúdolgat is neki.
’kinek mondja: másé,
bizony, el nem hiszi.

-

Nyári nap hajnalán
juhar hűs tövében
nevetgél a gyermek
mezítláb a réten. 

Mezítláb a réten
a lány dalol neki,
harmatos fű selymén
játszadozni viszi.

"Emitt karvaly fészkel,
Lásd, ott ménes szalad,
Som terem és platán.
Arra fut a patak.

Lásd, ott ménes szalad,
csikó nyargal, szökell.”
Dalol neki a lány:
„Soha nem hagylak el."

-

Szomorú fűz. Felleg.
Sírdogál a gyermek.
Fenyőt dönt egy férfi
kék hold fénye mellett.

Kék hold fénye mellett
galagonya fázik.
Sírdogál a gyermek.
Gyertya fénye játszik.

Letérdel a hold is
a nagy magas égből,
kicsi kereszt áll ki
a fűzfa tövéből.

"Elhagytál hát mégis,
árva leány, anyám,
A nagy magas égből
nézz le néha reám.

-

Kebledre emeltél,
szíveden ringattál
patakra, ménesre,
dalra tanítgattál.

Hazavittél féltőn,
dúdolgattál nekem.
Hogy nem anyám voltál,
bizony, el nem hiszem.

Mezítláb a réten,
ahányszor majd járok,
csöndes, őszi estén
mindig rád találok.

Dalod elringatom
szívem közepében,
mint te, engem, egyszer,
boróka tövében."

Szerkesztette: Turbuly Lilla

A verset angolul, Joe Váradi fordításában az alábbi linken éred el: LINK


Tasi Kata versét meghallgathatod az alábbi felvételen, Buza Tímea előadásában:



Aigerim Karibayeva: Anya (ана)

Kneipp Virág: Fűzfa (тал)

Klesitz Piroska: Életfa (өмір ағашы)

Nurlan Abishev: Álom (түс)

Каталин Таши: Жетімдер балладасы

Суретші: Пирошка Клешиц

Негізгі сөздер: арша, нәресте, тал (boróka, csecsemő, fűzfa)

Күздің тымық кеші еді,
Салқын самал еседі.
Айлы түнде бойжеткен,
Бой сергітсем деп еді.

Кенет балғын сәбидің 
Үні келді құлаққа.
Жұмбағы көп пәнидің,
Алары аз ба сынаққа?!

Арша талдың түбінде,
Күздің салқын күнінде.
Айдың күлгін сәулесі,
Түсіп балғын бетіне.

Сәби жатыр шырылдап,
Қалай кері бұрылмақ.
Келді жетіп жанына,
Қалай мұны ұғынбақ?

Бауырына басады,
Қалай одан қашады.
Ет жүрегі елжіреп,
Көңілі толқып-тасады.

Әлдилейді жұбатып,
Кетті қызды қуантып.
Әннің тыңдап әуенін,
Жатқан сынды ұнатып.

Ойламай күн бағысты,
Алдағы асау ағысты. 
Тал ағаштың түбінде,
Қос мұңлық солай табысты.

Көтеріп ап сәбиді,
Үйіне ару қайтады.
Шақалақты тербетіп,
Әлди жырын айтады.

Имене қарап жан-жаққа,
Үйіне алып келеді.
Өзгенікі деп бұл сәби,
Айтқанға кім сенеді.

-

Жаздың шуақ күнінде,
Үйеңкінің түбінде.
Жарқылдап күлген жас сәби,
Жалаң аяқ шапқылап,
Жүгіріп жүр бүгінде.

Бойжеткеннің алдында,
Жалаң аяқ шалғында.
Оған ән-жыр айтады,
Саялы салқын тал мұнда.

Шық көмкерген жібектей,
Көк шалғында ойнайды.
Мейірленіп сәбидің,
Қызығына тоймайды.

«Қаршыға ұя салыпты,
Қараңдар анда жылқыны.
Қызылтал мен шынарға
Ағады бұлақ бұлқынып.

Қараңдар, онда үйір жүр,
Құлдыраңдап құлын жүр.
Сені әсте бермен ешкімге» -
деп қыз оған арнар жыр.

-

«Жазмыштан озмыш жоқ» деген,
Өмірге деген өкпеден:   
Ойнақтап жүрген сәбидің,
Қалмады жасы төкпеген.

Тал мұңға батқан, боз аспан.
Өксиді бала адасқан. 
Балқарағайды біреу жаңқалап,
Ай сәулесінен өзін қалқалап.

Көкшулан айдың астында,
Долана дәні қалтырап,
Жеткіншек бала зарлайды,
Он саққа ойы шарқ ұрад.

Тапжылмай ай да қалғандай,
Зеңгір көктің астында,
Жылайды сәби сормаңдай.
Айрылды жалғыз жақыннан,
Тұрады қалай толғанбай.

Кішкентай крест қойыпты,
Сәмбітал ағашы астында.
Жаңадан ғана үйілген,
Томпайған мүрде басында.

«Шынымен тастап кеттің бе?!
Жүремін қалай сен жоқта?!
Зеңгір биік аспаннан,
Көз салшы мендей бейбаққа.

-

«Кеудеңе басып сен мені,
Жүрегіңмен тербеттің. 
Бұлақ пен үйірге апарып,
Ән-жырға мені үйреттің.

Үреймен үйге апарып,
Әлдилеп мені тербедің.
Өгей ана дегенге,
Ант етем, еш сенбедім.

Шабындықта жүгіріп,
Әлі талай жүрермін.
Күздің тымық кешінде,
Жоқтығыңды білермін.

Сен сияқты мәпелеп,
Қиялымда тербермін.
Өзіңді іздеп қыз-ана, 
Өмір бойы өтермін.

Аудармашылар: Джо Варади, Алтыншаш Жақиянова. Редактор: Бабақұмар Хинаят

Төмендегі сілтеме бойынша өтіп, Джо Варади жасаған өлеңнің ағылшын тіліндегі аудармасын оқи аласыздар: СІЛТЕМЕ

2020. december 23., szerda

Алтыншаш Жақиянова: Талпыну

Суретші: Имола Юлианна Сабо

Негізгі сөздер: сурет, сөз, сан (kép, szó, szám)

Хабарсыз ешбір нәрседен,
Өмірге келген жас сәби.
Даналар сүрген өмірде,
Күнәсіз таза пәк сәби.

Тұманды көзі мұнартып,
Көреді әрең бір сұлба.
Суреттерді ашық қабылдап,
Қарайды кейін жылтырға.

Әпіл-тәпіл басқанда,
Епсіз сәби құлардай.
Шығарып дыбыс әртүрлі,
Кемсеңдеп кейде жылардай.

Жасырынбақ ойнайды,
Санамағын санайды.
Сурет салып, сөз сөйлеп,
Дүниеге қарайды.

Адам Давидтің “Сурет, сөз, сан” өлеңінің желісімен жазылған өлең

Аудармашылар: Эрика Xисем, Алтыншаш Жақиянова. Редакторлар: Бабақұмар Хинаят

Балаш Лазар орындаған Адам Давидтің өлеңін Мажар тілінде келесі
аудио жазбадан тыңдай аласыздар.



Габриелла Гийолай: отбасы (család)

Габриелла Гийолай: періште (angyal)

Dávid Ádám: Kép, szó, szám

Illusztráció: Szabó Imola Julianna

Kulcsszavak: kép, szó, szám (cурет, сөз, сан)

Analfabéta minden újszülött,
habár az ős-tudás világra jött
velünk, de alig látunk még, hiszen
hangyafocit jatszik a bébiszem.
Utána már felfogunk képeket,
s mikor lábunk sutácskán lépeget,
szánk szavakat formálva sír, nevet,
hunyó számol, és a búvóhelyed
kép, szó, szám.

(Weöres Sándor Fű, fa, füst c. versének parafrázisa)

Szerkesztette: Turbuly Lilla


2020. december 20., vasárnap

Majoros Nóra: Apukám sátrat épít

Illusztráció: Varga Zsófi

Kulcsszavak: apa, sátor, szél (әке, шатыр, жел)

Alig kelt fel a nap, alig nyújtózkodott meg a reggeli szél, az apukám megkérdezte, vele tartok-e. Az ölébe ültem, kuckóztam ott egy kicsit. Kidörgöltem a szememből az álmot, megcirógattam a karját. Mintha fű nőtt volna rajta. Szerettem azt játszani, hogy az ujjaimmal lépkedek, és közben azt képzelem, sétálok a mezőn.
– Hova mész?
– Sátrat építeni.
Kimentünk együtt a mezőre. Ott leült a földre, de nem keresztbe tett lábbal, ahogy az anyukám vagy a nagybátyám vagy a barátom vagy én, hanem két lábát két oldalra hajtotta, mint a duplavét. Én pillangókat kergettem, szöcskét fogtam, virágot szedtem, ő nézegetett, fülelt, dudorászott. Aztán hazamentünk.


Másnap felkelt a nap, megnyújtózkodott a reggeli szél, és az apukám megkérdezte, vele tartok-e. Az ölébe ültem, kuckóztam ott egy kicsit.
– Olyan a karod, mint a mező.
– Úgy birizgálod, ahogy a szél.
Kimentünk együtt a mezőre. Leült a földre, mint a duplavé. Megkérdeztem, hol lesz a sátor. Megkérdezte, én hova tenném.
– Oda, ahol az a szép fa nő.
– Nem lesz jó. Nézd csak, az az egyetlen fa a mezőn. A tetejéről figyelik a rétet a sasok. Ha túl közel építed a sátrat, elijeszted őket.
– Akkor oda, ahol a domb alján az a kis tó csillog.
– Nem lesz jó. Az a tó egy tükör. Az ég nézegeti magát benne. Ha túl közel építenéd a sátrad, az ég elszégyellné magát, és felhővel takarózna.
– Te hova tennéd?
– Fel a domb tetejére, ahol kedvére játszhat vele a szél.
Aztán hazamentünk.

Másnap felkelt a nap, megnyújtózkodott a reggeli szél, és mi kimentünk a mezőre. Az apukám leült a földre, mint a duplavé. Ahogy gondolkodott, tervezgetett, az ujjával úgy rajzolt a levegőbe, mint egy szélidéző varázsló. Megkérdeztem, milyen lesz a sátor. Megkérdezte, milyenre építeném.
– Tágasra.
– Milyen tágasra?
– Hogy elférjen benne az egész család.
– Nem félnél egy nagy sátorban éjjel?
– Csak ha egyedül lennék, és játszana vele a szél.
– Látod azokat a hegyeket a távolban? Csúcsaik a felhőket birizgálják, mint te a karomat. A mélyük tágas, elférne bennük összehajtogatva az egész mező. Legyen olyan a sátor, mint egy hegycsúcs.
Az ölébe ültem, kuckóztam ott egy kicsit. Néztük a hegyeket, aztán hazamentünk.

Másnap felkelt a nap, megnyújtózkodott a reggeli szél, és mi az erdőbe mentünk. Vittünk fejszét. Az apukám rámutatott egy szép, sudár törzsre. Megkérdeztem, miért azt választotta. Megkérdezte, milyennek látom.
– Magasnak és egyenesnek.
– Mozgatja-e a szél?
– Mozgatja, mégsem dől ki.
– Elég tágas-e a lombja?
– Elférne alatta az egész család.
– Akkor ezt vágjuk ki, ez lesz a sátoroszlop.
Emeltem a kicsi fejszét, amikor az apukám figyelmeztetett:
– Nézd, itt van a törzs mellett ez a kétéves kis csemete. Úgy lépj, hogy ezt el ne törd. Ha kidöntjük az öreg fát, ez a kicsi majd jól megnyújtózkodik az ég felé.
Bólintottam, aztán nekiálltunk ketten. Én kicsiket csapkodtam a fejszémmel, az apukám nagyokat. Amikor kidőlt a fa, lepihentünk mellette. Aztán levágtuk az ágait, és a szép, sudár törzset felvonszoltuk a dombra. Szaladt utánunk a szél, tolt bennünket hátulról. Beesteledett, mire végeztünk. Néztük egy kicsit a csillagokat, aztán hazamentünk.

Másnap felkelt a nap, és esőt hozott a szél. Otthon maradtunk. Amit az apukám a levegőbe rajzolt korábban a mezőn, most papírra vetette. Sátrat rajzolt, ami lombos fa is volt, meg felhőbirizgáló hegy is. Én pillangókat rajzoltam, szöcskét meg virágot.
Az anyukám vásznat hozott, a nagymamám a szabóollóját. Az apukám leült a földre, mint a duplavé. Hosszú csíkokat szabott a vászonból, és közben csücsörített. Mintha szelet fütyülne. Aztán az anyukám összevarrta a csíkokat, a nagymamám meg morgott, amiért az apukám tönkretette a szabóollót. Este belefeküdtem a vászongöngyölegbe, mint egy puha fészekbe, kuckóztam egy kicsit, aztán elaludtam.

Másnap felkeltünk, korábban, mint a nap. Nagy zsákba csomagoltuk a vásznat, egy másikba kötelet, szíjakat, cölöpöket és csavarokat. Kivonszoltuk a zsákokat a mezőre. Felébredt közben a szél, megnyújtózkodott, aztán jól megtolt bennünket hátulról, fel egészen a domb tetejére, ahol várt ránk a sátoroszlop. Leheveredtem mellé, és birizgáltam a domb borzas hátát, ahogy az apukám karját szoktam. Amíg ott kuckóztam, az apukám gödröt ásott, a gödörbe beleállította az oszlopot, és feszes kötelekkel kipányvázta. Olyan biztosan állt, mint az erdei fák, hiába próbálta eldönteni a szél.
Aztán az apukám cölöpöket fogott, és a sátoroszlop körül szép nagy körben beleverte őket a földbe. Amikor elkészült, kiterítette a csíkokból összevarrt vásznat. Olyan volt, mint az anyukám pörgős szoknyája. Az apukám integetett, mintha rajzolna a levegőbe, és megidézte a szelet. A szél belekapott a vászonba, felemelte, dagasztotta, mint egy nagy vitorlát, de el nem vitte. Amíg a szél megemelte, az apukám megkötözte. Először a sátoroszlop csúcsához, hogy birizgálja az eget, aztán a cölöpökhöz, hogy birizgálja a füveket. Kifeszült szépen a vászon, én meg doboltam rajta, hogy meghallják még a messzi hegyek is, hogy elkészült a sátor.

Éjjel lett, és nem mentünk haza. Bekuckóztunk az apukámmal a sátorba. Leterítettünk egy pokrócot, és leheveredtünk. Behunytam a szemem. Alattam a pokróc, fölöttem a vászon. Pokróc alatt a domb, vászon fölött az ég. Idebent az álom birizgálta a szemem, odakint a szél birizgálta a sátrat, mintha szavakat mormolna. Megkérdeztem tőle, miről mesél. Megkérdezte, miről szeretnék mesét hallani.
– Az apukámról, ahogy sátrat épít.
– Hová építse a sátrat?
– A dombtetőre, ahonnan látszanak a távoli hegyek.
– Milyen legyen a sátor?
– Tágas, hogy elférjen benne az egész család.
– Miből legyen? Fából és vászonból?
– Legyen inkább a dombból, a tóból, az erdőből. Legyen a szélből, és hogy örökre biztosan álljon, ahogy a hegyek a távolban, legyen meséből.

Szerkesztette: Rét Viktória

A mese angol nyelven itt olvasható.

 Ansagan Mustafa: Balta (балта)

Miklya Zsolt: Fa (ағаш)





Нора Майорош: Ертегілерден жасалған шатыр

 

Суретші: Жофия Варга  

Негізгі сөздер: әке, шатыр, жел (apa, sátor, szél)

Таң әлі атқан жоқ, таңертеңгі самал жел баяу соғып тұрды. Әкем менімен бірге жүресің бе деп сұрады. Мен оның тізесіне жайғасып алдым да, көзімді уқалап, ұйқыдан әрең ояндым. Әкемнің қолын сипадым. Оның қолындағы шаш жұмсақ шөп тәрізді. Мен саусақтарыммен оның қолында жүріп, өзім құдды бір көғалда жүргендей қиялдатынмын.
– Сен қайда барасың?
– Шатыр тігуге барамын.
Біз алқапқа бірге келдік. Ол жерге отыра кетті, бірақ менің анам, ағам, досым немесе мен сияқты малдас құрып отырмады, ол аяқтарын екі жағына "У" әрпі тәрізді жайып қойды. Мен көбелектердің артынан жүгірдім, шегірткелерді аулап, гүл жинадым. Ол жан-жағына қарап, бірдеңені тыңдағандай болды да, ыңылдап өлеңдетті. Содан кейін біз үйге қайттық.

2020. december 18., péntek

Алтыншаш Жақиянова: Сағындым, әже

 

Суретші: Ихсан Жақиянов

Негізгі сөздер: қаймақ, айран, әже (tejföl, kefír, nagymama)

Күттің бе екен балапаныңды,
Сағындым, әже, алақаныңды.

Өзің – қуат беретін,
Сезім-шуақ төгетін,
Сені сағындым, әже!

Кетпейді естен күлімдегенің,
Басымнан сипап «күнім» дегенің.

Ертек, жұмбақтарыңды,
Күле тіл қатқаныңды,
Жүрмін сағынып, әже!

Ірімшік, айран, таба наныңды,
Сағындым қаймақ жалағанымды.

Тәтті балқаймағыңды,
Тосқан балдай дәміңді,
Аңсап сағынам, әже!

Мейірім төккен шуағың – нұрың,
Әжетай, сені сағынып жүрмін.

Мәңгі сағынышымсың,
Менің бағым үшін шын,
Өмір сүргенсің, әже!

P.S
Нұр берген өзің өміріме, әже,
Сағынып келдім қабіріңе, әже.

Бетін мамық қар жапқан,
Көріп орныңды жатқан,
Аңсап, қамығам, әже!


Дина Майлина орындаған Алтыншаш Жақиянованың өлеңін Қазақ тілінде келесі аудио жазбадан тыңдай аласыздар.


Цецилия Шимони: әже (nagymama)



Altynshash Zhakiyanova: Hiányzol, nagyi!

 

Illusztráció: Ikhsan Zhakiyanov

Kulcsszavak: tejföl, kefír, nagymama (қаймақ, айран, әже)

Hogy vártad a te unokádat!
Nélküled, nagyi, nagyobb a bánat.
Veled erősebb voltam,
szeretni tőled tanultam,
úgy hiányzol, nagyi!

Mosolyodat sose felejtem,
simogattál és mondtad: „lelkem”.
Találósaid, regéid,
rám mosolygó meséid,
hiányoznak, nagyi!

Kenyered, kefíred és sajtod,
tejfölöd, ahogy elém tartod
–  édes és nyalogatom –,
ételeid az asztalon
úgy hiányoznak, nagyi!

Napfényem volt gondoskodásod,
nélküled borúsabban látok,
homályosabb a lelkem.
Sugarad hogy érdemeltem?
Bár élnél még, nagyi!

P.S.
Te voltál mosolygó napom, nagyi,
sírodhoz hoztam bánatom, nagyi.
Hófödte sírod mellett
látom sugárzó lelked –
vágyom rá, nagymama!

Fordította: Babakumar Khinayat, Miklya Zsolt. Szerkesztette: Majoros Nóra

2020. december 14., hétfő

Várfalvy Emőke: Csillaggyöngy üzenet

 

Illusztráció: Maul Ági

Kulcsszavak: csillag, este, gyöngy (жұлдыз, кешке, інжу)

Gréti nagymamája pitét süt. Almásat. Olyan puhát és kevés tésztásat, amilyet semelyik cukrászda sem árul. Ilyet csak a nagymamák sütnek. Alexa nagyija meg horgol. Olyan Barbie ruhái vannak, hogy bármelyikért odaadnám az én Barbie-m összes cuccát. Sőt, a Barbie-t is.
Nelli mamája meg minden délután ott van hajszálpontosan a napközi végén, egy perccel sem később. Mindig a Nelli mehet először haza, és a mamája mindig a kedvencét hozza. Azt a szivárványszínű savanyú gumicukrot, ami csigába van tekerve.
Az én nagyim… nos, ő nem süt pitét. A horgolótűvel is maximum a szusit tudná felcsipegetni, főleg, ha kettő lenne belőle neki (egy sincs), és soha sehova nem ér oda időben. Vagyis a napközibe soha, de a Perseidák nevű meteorraj érkezést szinte percre pontosan be tudja saccolni. Olyankor mindig ott vagyunk a dombtetőn, és fekszünk a barna pöttyös pléden egymás mellett. Mentás limonádét szürcsölünk, közben egész mogyorós csokikockákat szopogatunk, amitől persze anya teljesen ki van borulva, mert este kilenc után édességet enni, pláne fogmosás után! Borzalom!

Szerintem igazából csak irigykedik, mert mióta nagy vagyok, a nagyi engem visz a hullócsillaglesre, és nem őt, ő mehet isten hírével – meg persze apával –, ahova akar, míg mi a nagyival számolgatjuk, hogy idén hány üzenet jön a papától.
Merthogy a papa ilyenkor üzen. Csillagokkal. Ledobálja őket. Mindegyiken egy üzenet van, amit a nagyi gondosan lefordít nekem. Már nagyon régóta üzengetnek így a papával. Még jóval az előtt kezdték, mielőtt megszülettem. Nem csoda, hogy a nagyi olyan jól érti: a papa most az üzeni, hiányzunk. Most meg azt, hogy ne aggódjunk, egy percig sem unatkozik, mert az elmúlt évben végre megtalálta a B-612-es kisbolygót, rajta a bárányt és a rózsát, sőt egy repülőgépet és egy elefántot is, ami óriáskígyót viselt sálként meg kemény kalapot, hogy jól öltözött legyen.
Volt év, amikor hiába mentünk ki este, a papa alig küldött csillagot.
Szűkszavú, mondta nagyi. Talán haragszik kicsit, mert már egy hónapja nem törölgettem át szarvasbőrrel a távcsövét.
Ilyenkor a nagyi sokat szorongatja a gyöngyöket a nyakában. Mint én a Lócit, akivel babakorom óta együtt alszom. Nagyitól kaptam. Kicsit már rongyos, és tavaly az egyik karja is leszakadt, de nem mondtuk el a nagyinak. Anya mindig megvarrja, a nagyi meg mosolyog és örül, hogy szeretem a Lócit.
Ahogy ő a gyöngyöket. Nagyon szépek. Sosem veszi le őket. A papától vannak.
Az mondta a papa, hogy ha a nagyi kéri, lehozza neki a csillagokat az égből.
A nagyi meg mondta, hogy nosza, rajta, mire a papa tapsolt egyet, és a következő percben ott voltak a gyöngyök a tenyerében.
Ezek a mi csillagaink. Ezt szokta mondani a nagyi, és tudom, hogy minden gyöngy egy év, amit a papával töltöttek, mielőtt a papa elutazott, hogy végre ne a távcsövön keresztül, hanem a saját szemével nézhesse meg a csillagokat.
– Nemsokára utánamegyek, és akkor majd együtt üzenünk neked. Ugye figyelni fogsz? – kérdezte tavaly nyáron nagyi, és én nagyon rosszul aludtam azon az éjszakán.
Azt álmodtam, hogy a nagyi gyöngyei egyszer csak csillagokká változnak, emelkedni kezdenek, viszik magukkal a nagyit, és meg sem állnak az égig, ahol papa átöleli a nagyi derekát, ahogy apa szokta anyát, ha sétálni megyünk, és se szó, se beszéd elsétálnak a csillagok között.
Másnap elmeséltem az álmomat nagyinak, aki megsimogatta az arcomat, és azt mondta, hogy nyugodjak meg, ezek a gyöngyök, bármennyire is hasonlítanak a csillagokhoz, nem repülnek. Ahogy ezt kimondta, a nyaklánc elpattant, a gyöngyök pedig pattogva, szikrázva hullottak le a padlóra.
Majd holnap felfűzzük, mondta mosolyogva, miután az utolsó elgurult gyöngyszemet is megtaláltuk az ágyam alatt.
Nem fűztük.
Másnap a nagyi elment a papa után. A gyöngyök pedig eltűntek a kis kulcsos dobozból, ahova betettük őket. Nem értettem. Anya sem.
Egy hónappal később, környezet órán Csilla néni elmesélte, hogy a tudósok egy különös, új csillagképet fedeztek fel a frissen megjavított űrteleszkóppal. Mivel egy nyakláncra hasonlít, Csillaggyöngysornak nevezték el.
Gréta, Alexa és Nelli nem értették, miért mosolygok azóta újra olyan sokat. Nem mondtam el nekik, mert nem akarom őket elkeseríteni. Az én nagyim a legszuperebb mind közül.

Szerkesztette: Dávid Ádám


Maros Krisztina: Éjszaka (түн)





Эмөке Варфалви: Інжутізбек

 

Суретші: Аги Маул

Негізгі сөздер: жұлдыз, кешке, інжу (csillag, este, gyöngy)

Гретидің әжесі ішіне алма салып қаусырма нан пісіреді. Ешбір дәмхананың  аспаздары оны дәл осылай қытырлақ әрі жұмсақ етіп пісіре алмайды. Мұндай дәмді қаусырма нанды пісіру тек Гретидің әжесінің ғана қолынан келеді.
Алексаның әжесі ілмек бізбен тоқыма тоқиды. Оның Барби қуыршағына арнап тіккен киімдері өте әдемі. Мен өзімнің қуыршақтарымның барлық заттарын сол киімдерге ойланбастан айырбастар едім. Керек десе Барбидің өзін де бере саламын.
Ал, Неллидің әжесі балабақшадан оны алып кетуге түс қайта кешікпей, дәл кесімді уақытында келеді. Ол тіпті бір минутқа да кешікпейді. Сондықтан Нелли үйіне бәрімізден бұрын қайтады. Сонымен бірге әжесі оның сүйікті кәмпитін ала келуді де ұмытпайды. Кәмпит – кемпірқосақ түсті, ұлу секілді  ширатылған, дәмі қышқылтым мармелад.

2020. december 12., szombat

Зита Мураньи: Кемпірқосақ – Жарқын Утешова: Бала арманы

Суретші: Андреа Демени

Негізгі сөздер: есік, мең, жетім (ajtó, anyajegy, árva)

Анашым, кофе дағы да
қататын есік бетіне
ұқсай ма менің меңіме?
Ашылатын бір тынбай,
анасы бар ма есіктің,
жетім боп әлде қалдыма-ай?
Ұйқысын қиып анашым
таңертең ерте ол тұрар.
Ілесіп оның артынан
тынымсыз есік сықырлар.
Анамнан қалмай мен -дағы
таңертең ерте тұрамын
есіктің мына шиқылын
жеп қоймайды неге мына күн?
Анашым, күн көрінсе
бар емес пе оның аяғы?
Терезеден төгіліп
аймаласа жақтауын
көремін неге тек нұрын,
сеземін тек жылуын?
Сонау көкте бұлттар да
жүзетін жалғыз қалықтап
біздің есік сияқты
өзі жетім, өзі аппақ.
Көз талдырып қарасам
секілді көктің секпілі,
ұқсайды кейде меңіме
қап-қара нөсер төктірді.
Сіркіреп жаңбыр жауғанда
қалады күн де тығылып
Естимсіз, анашым
жауын жауып өткенде
кемпірқосақ шығады
бөлмемізден жүгіріп. 

Аудармашылар: Изабелла Надь, Мира Сембайқызы. Редакторы: Бабақұмар Хинаят

Ольга Цай: есік (ajtó)


Жарқын Утешова: Бала арманы
Зита Мураньидің өлеңінің желісімен жазылған өлең

Анашым, менің есімде.
Тұратын ол, тым ерте.
Сықырлаған есік оятар,
Болсамдағы мен ерке.
Сықырлап ajtó жылайды,
Жетімдей боп, мұң шерте.
Анасы бар ма, әлде оның?
Árva бе екен, ол, қу шеке?
Аппақ есік сықырлап,
Анамды салар есіме!
Есіктегі кофе дақтары 
Ұқсайды менің anyajegy.
Аяғы бардай, күнде Күн
Келеді қызарап, бөрте.
Терезеден төгілген,
Шуағын көрем, нұрлы - ерке.
Сеземін оның жылуын
Бұлттан биік жүрсе де.
Бетіндегі секпілі,
Ұқсайды менің меңіме.
Күн тығылып бұлттарға
Өткінші жаңбыр жауады.
Көресің бе, сен, Анашым,
Кемпірқосақты аспандағы?
Жауыннан соң, асылып
Кемпірқосақ қалды әні!
Көк аспанның құшағында
Жарасып тұр, бар сәні...

Ағылшыннан аударған: Мира Сембай. Редактор: Бабақұмар Хинаят


Тимеа Буза орындаған Зита Мураньидің өлеңін Мажар тілінде келесі аудио жазбадан тыңдай аласыздар.







Murányi Zita: Szivárvány

Illusztráció: Demény Andrea

Kulcsszavak: ajtó, anyajegy, árva (есік, мең, жетім)

Anya, az ajtón a kávéfolt olyan,
mint az arcomon az anyajegy?
Anya, az ajtónak is van anyukája,
vagy az ajtó árva? Anya, te miért
kelsz korán, én meg utánad a nyikorgásra?
Anya, a nyikorgást miért nem есік мең
a reggelek, miért hallom mindig,
ha belépsz a szobába? Anya, a napocskának
is van lába, de csak a fényét látom,
és érzem a meleget, ha megsimogatja az
ablakkeretet. És a felhő olyan, mint a жетім,
olyan fehér, mint az ajtó,
mintha az ég szeplője lenne,
vagy az ég anyajegye, és hogyha elered az eső,
a napot se látom. Anya, hallod amikor
kimegy a szobából szivárványlábon?

Szerkesztette: Turbuly Lilla

2020. december 11., péntek

Ifjak és vének / Жастар мен Қарттар

 

Miklós Rita: Ajtó / Рита Миклош: Есік

Beengedtünk a szósátorba ifjat és vénet, kisbabát és nagymamát. Játszunk a szőnyegen, este mesét mondanak az öregek, és tea illata lengi be a sátrat. Amikor besötétedik, pokrócokat terítünk a sátor elé a mezőre, és a gőzölgő bögrékkel a kezünkben kiülünk a szabadba. Csillagok ragyoknak az égen, a szemekben, az álmokban. Te látod a mesélő csillagképeket?

2020. december 9., szerda

Olvasói munkák / Оқырман шығармашылығы

 

Aziza Zhusupova: Kecske (17 éves, Nur-Szultan)
 Азиза Жүсіпова: ешкі (17 жас, Нұр-Сұлтан қаласы)

Zarina Myrzakhanova: Állatok (18 éves, Turkesztán) 
Зарина Мырзаханова: жануарлар (18 жас, Түркістан қаласы)


Mátis Milán: Ürge (11 éves, Budapest)
Милан Матиш: сарышұнақ (11 жас, Будапешт)






2020. december 8., kedd

Négylábúak / Төрт аяқтылар

Kairat Zhairbek: Bika / Қайрат Жәйірбек: бұқа


Majoros Nóra: Ürge / Нора Майорош: сарышұнақ 

 
Szüdi János: Barom / Янош Сүди: мал

Holló Anna: Medve / Анна Холло: аю

Суреттегі мәтін мағынасы: Біз аюмыз, бірақ қоңыр аю боламыз ба, 
полярлық аю боламыз ба, әлде шоқжұлдыз боламыз ба, оны әлі шешпедік

Fricska Dorka: Görény / Дорка Фричка: күзен






2020. december 6., vasárnap

Abdraim Tolymbek: A barna bárány

 

Illusztráció: Aidarbek Gazizuly


Kulcsszavak: ég, fű, bárány (aспан, шөп, қозы)

Makrancos volt a hároméves csikó, tépte, rágta a zablát. Teljes erejéből húzta a kantárt a pisze, napcserzette arcú fiú, de a csikó csak nem engedelmeskedett.
Nyugodt volt a vidék, csak néhány veréb röpdösött a kék égen, mozgásnak más jelét nem lehetett látni. Csendes volt az árvalányhajas, seprőfüves sztyeppe. Észrevétlenül bújtak meg a távolban az aul jurtái.
A fiú, Aitkazi először indult ilyen nagy útra. Amikor felnyergelte a csikót, bátyja, Amirgazi többször is figyelmeztette, hogy a ló nyakas, forróvérű és kiszámíthatatlan. Aitgazi óvatosan ügetett hát egy darabig, aztán kíváncsiságból a ló oldalába nyomta a sarkát. Nekiiramodott a csikó, mint a szélvész.
A fiú engedte egy kicsit szaladni, aztán megrántotta a kantárt.
– Eleget szaladtál? Állj meg, te bolond! – kiáltotta neki.

Birkanyáj legelt a hegyoldalban. A fű közt, törökülésben ült Szeilhan apó. Válla széles, mint a birkózóké, feje kopaszra nyírva. Csillagos, pej lova mellette legelészett.
– Adjon Isten jó napot! – köszöntötte a fiú.
– Isten hozott tégedet is! Nagyszerű, hogy itt vagy, immár pásztorként. Nem először vagy állatok között, ismered őket, kiskorod óta. Látod, dús legelők vannak erre, a Zöld-fennsík földje kiváló. Magas és sűrű a növényzet, hajladozik a szára, az állatok alig látszanak ki belőle. Figyeld csak meg, hogy a juhok mennyire nagy területen legelnek! Majd később össze kell őket terelni. Figyelj majd oda, van egy barna bárány, amelyik gyakran lefekszik a magas fű közé. Tartsd rajta a szemed, nehogy elmaradjon a nyájtól!
Azzal az öreg pásztor visszalovagolt a faluba. Aitkazi pedig ottmaradt, hogy vigyázzon a nyájra. A mobiltelefonjára nézett, öt órát mutatott. Este nyolcig jó sok idő van még – gondolta. Felidézte Szeilhan apó elismerő szavait. Kinek kell sok pénz – gondolta. – Amikor a figyelem, meg a tisztelet, ahogy az apó bánt velem, sokkal többet ér. Pedig csak egy gyerek vagyok. 
Aitkazi felnézett a tiszta égre. A szél lágyan borzolta a füvet. A fiú béklyót vetett a ló elülső lábára, aztán elengedte. Tudta, hogy nem távolodik el messzire. Leheveredett a zöld gyepen, bámulta az eget, és ábrándozott. Aztán elszundított, és amikor felébredt, fogalma sem volt, mennyi idő telhetett el így. Riadtan felugrott. A pej csikó izgatottan tekergette a fülét. A hegy oldalán, mint a díszek, csüngtek a birkák. A távolban elmosódó pontok jelezték a nyáj szélét.
A napkorong már a látóhatárra ért. Aitkazi gyorsan felült a lovára, összeterelte a szétszóródott nyájat, és az aul felé hajtotta őket. Egyszer csak elgyötört bégetést hallott. Megfordult, és látta, hogy egy anyajuh fordult vissza a hegy felé.
– Vajon mi történt? Itt valami nincs rendben! – kiáltott fel a fiú.
Megrántotta a zablát, megfordult, és követte az anyajuhot. A magas fűben egy barna bárány feküdt. Fel akart állni, lépni próbált, de megbicsaklott a lába, és összecsuklott. A hátsó lába sánta volt szegénynek. A fiú megszánta, felvette. Ahogy vitte, belesajdult a karja. Kicsi volt a bárány, mégis nehéz.
Az anyajuh féltette a kicsinyét, idegesen ugrált Aitkazi körül. Nekiment a fiúnak, öklelte is. Nem sok híja volt, hogy fellökje.
A lebukó nap vörösre festette a végtelen síkságot. Aitkazi mégsem hagyhatta ott a bárányt, hiszen éjjel a farkasok széttépnék! De mi lesz, ha szétszéled a nyáj, amíg a báránnyal vesződik?
A fiú megijedt. Ám abban a pillanatban egy lovas jelent meg a távolban. Gyorsan közeledett. Lehetséges lenne, hogy éppen őt keresi? Ahogy a közelbe ért, Aitkazi felismerte: a bátyja volt az, Amirgazi.

Fordította: Babakumar Khinayat, Majoros Nóra. Szerkesztette: Nagy Izabella 



Klesitz Piroska: Ló (aт)

Assol Sas: Bárány (қой)

Kneipp Virág: Mező (көгал)

Miklós Rita: Juh (қой)


Толымбек Әбдірайым: Қоңыр қозы

Суретші: Айдарбек Ғазизұлы

Негізгі сөздер: aспан, шөп, қозы (ég, fű, bárány)

Ауыздықпен алысқан асау құнан кішкентай иесіне ырық берер емес. Тәмпіш танау қара бала шаужайлап-ақ келеді. Төңірек тым-тырыс, зеңгір көкте әуелеп ұшқан бозторғайдан өзге тіршілік белгісі білінбейді. Ақселеу мен изені аралас маң дала тоң-торыс. Ауыл үйлері көз ұшында әзер-әзер бұлдырап көрінеді.
Айтқазының құнанға алғаш мінуі. Ағасы Әмірғазы атты ерттеп аттандырар алдында, ұзақ шаппа, құнанның басы қатты және қызбалығы бар деген қайта-қайта тапсырып. Шоқырақтай  желіп келе жатты да, әуестік билеп  тебініп қалғаны сол еді, келесі сәтте екпіндей шауып, зулай түсті кер құнан.  Біраз уақыт басын жіберіп алды да, тізгін тартты.
– Осы да жетер? Тоқтай ғой тентегім!..

2020. december 4., péntek

Изабелла Надь: Шаһар сыртында

Суретші: Кристина Марош

Негізгі сөздер: aт, биік, көгал (ló, magas, mező)


Сыртында шаһар жүрміз біз.
Бозбала бойшаң қасымда
Көктем келді , көк түлеп,
Салқындықтан қалмады із.

Бұртиған бүршік бұтақта
Бозбаладай сүйкімді.
Ару көктемім келді деп,
Бозбала отыр күлімдеп...

Күн шапағы аймалап,
Шаттық  нұрын төгеді.
Ат жалын тарап, бозбала,
Алма беріп еркелетеді.

Жануарда сүйсініп,
Жақындайды сүйкене.
Қолынан ұстап, бозбала
Айналамыз бір денеге.

Ауа толы шіркейлер,
Қоңыз да ән салады.
Әлде неге таласып,
Торғайлар шоқысып қалуда.

Жан-жануар оянып,
Көктемді қарсы алуда...
Жанымда биік бозбала,
Жүрегіме көктем қонуда...

Аудармашылар: Изабелла Надь, Нұржан Түменов, Жарқын Утешова


Марианна Таллиан орындаған Изабелла Надьтің өлеңін Мажар тілінде келесі аудио жазбадан тыңдай аласыздар:



Чилла Көсеги: үйір жылқы (ménes)

Чилла Көсеги: салт атты (lovas)

Чилла Көсеги: қымыз (lótej)


Nagy Izabella: Városon túl

Illusztráció: Maros Krisztina

Kulcsszavak: ló, magas, mező (aт, биік, көгал)

A magas fiú meg én
tavasszal nekiindulunk
amikor kisarjad a fű
és a bokrok ághegyein
világoszöld levelek buggyannak.

Egymásra nevetünk
tavasszal ezt is szabad
ahogy a hajnal felébred csicseregve
és ránk szakad a vidámság
kint a mező szélén.

A magas fiú nézi a lovat
almacsutkát ad neki és megsimítja
amint közeljön hozzánk kiváncsian
és a távolság megszűnik közöttünk
kézenfogva tovább indulunk.

A levegőben bogárhangok
a bokrokban verebek harca
amerre nézünk állat-zajok
és a magas fiú meg én
a pillanatra ide tartozunk.

Szerkesztette: Németh Eszter

2020. december 2., szerda

Egri Mónika: Fényküldötte

Illusztráció: Kőszeghy Csilla


Kulcsszavak: kutya, fekete, vadász (ит, қара, аңшы)


A fényből küldtek
időszámítás előtt nemtudomhányban.
De ki számolja?
Ez csak itt fontos,
ahol fekete vagyok.
Lehetnék fehér is,
de én akartam így.
Nem azért, hogy féljenek.
Csak úgy.
Mert nem számít.
Azt mondták, kellek ide.
Meg azt is mondták, lehetek bármilyen.
Bolondos, bölcs, vagy bölcsen bolondos.
Lehetek sötét, vagy akár sánta,
Vágtázó vadász vagy világvándor.
Úgy döntöttem, ha már
ennyi munkát rakok bele,
akkor leszek mindegyik.
Azt mondták,
legyen a neved kutya,
nem tiltakoztam,
mert jól hangzott.
És most itt vagyok.  

De ember
nem akartam már lenni.

Szerkesztette: Németh Eszter


Egri Mónika versét meghallgathatod az alábbi felvételen, Buza Tímea előadásában:



Miklós Rita: Csont (сүйек)

Miklós Rita: Hajnal (таң)

Duisebuy Nuraiym: Kutya (ит)







Моника Эгри: Сәуле едім

Суретші: Чилла Көсеги

Негізгі сөздер: ит, қара, аңшы (kutya, fekete, vadász)
 

Мені осында жіберді,
Әу бастағы сәуле едім.
Кім санапты ол шақты,
Дәл уақытын білмедім.
Қарасы ма түсімнің,
Маңызды емес ол аса,
Аппақ түс те бойыма,
Кетер еді жараса.
Үрей емес, үлгі үшін,
Мен қаладым қараны,
Қара болды таңдаған,
Көңілімнің қалауы.
Шақырды олар осында,
Қажетсің деп қоймады.
Орындауға келісті,
Таңдауымды ойдағы.
Күрең, тіпті кеміс те,
Ақылды да, аңғал да.
Жүйрік мініп жүйткіп,
Шабар едім заңғарға.
Саят құрған аңшы да,
Жолкезбе де болар ем.
Бұла күштің бойдағы,
Барлығын да салар ем.
Ит бол деді сонда олар,
Аты ұнады, құптадым.
Ұсынысты қабыл ап,
Осында кеп тоқтадым.

Ал адам ше,
Келмейді адам болғым,
ұққаным.

Аудармашылар: Нора Майорош, Нұржан Түменов, Серікбол Хасан