Oldalak

2022. augusztus 19., péntek

Hétmérföldes család – villáminterjú Szabó Imola Juliannával

 

 

Hogyan lettél Cimbora?

Nem emlékszem a konkrét pillanatra, de ha az emlékezetem nem csal, akkor Mészöly Áginak köszönhetem, hogy Cimbora lettem.

Mi az a tíz szó, ami először eszedbe jut, ha meghallod a szót „Író Cimborák”?

Család, játék, ötletek, szakmai, emberi, barátság, inspiráció, szabadság, alkotás, őszinteség.

Mi az, ami szerinted a legnagyobb érték a cimboraságban?

Az önzetlen szakmaisága, az őszinteség, amiért amúgy hétmérföldet kéne járni. A játéktér, ami új ajtókat nyílt a belső kastélyban. Az elfogadó nyitottság, a közös iránytű, ami segít, hogy sose tévedjek el, ha szerencsét próbálok a sötét erdőben.

Mi az, amit nem szeretsz a cimboráskodásban, vagy ami megnehezíti a cimboraságot?

A hétköznapi élet. Ha lenne időcsavarhúzóm, akkor sokkal aktívabban tudnék mélyre fúródni a projektekben. Többet szeretnék segíteni szervezni és szerkeszteni, szerveződni. Kevés hasznos jelenléttel tudok hozzátenni a cimborasághoz, emiatt sokszor van lelkiismeret-furdalásom.

Szerinted kik olvassák többen a Cimbi oldalt: gyerekek vagy felnőttek? Miért?

Vegyesen, egyszerre. Szerintem a felnőttek olvassák fel a gyerekeknek.

Miért jó, hogy alapvetően online oldal vagyunk?

Nincs nyomdai költség, nagyobb a szabadság a rendhagyó művekre. Impulzívabb és színesebb tud így maradni az oldal, érdekesebb is. Visszakereshető, idézhető, nem foglal fizikai helyet, “csak szellemit”.

Alakulhatnak-e ki (szakmai) barátságok egy online közösségen belül? Neked van-e ilyen tapasztalatod a Cimbikkel kapcsolatban?

Igazi BARÁTSÁGokra leltem nagybetűvel. Szívszövetségekre és alkotó-testvérekre. A második családom lett a cimborák, a család szó legtöltöttebb formájában. Nagyon tudok örülni a többiek örömének, könyveinek és sikereinek. Sok jó ember gyűlt össze a cimborákban, ami nagy kincs, sok erőt és reményt szokott adni a nehezebb napokon. Nagyon hálás vagyok ezekért a kötődésekért, kapcsolatokért.

Segítette-e szakmai előrelépésedet és/vagy személyiséged fejlődését a Cimbi oldal?

Rengeteget tanultam a cimboráktól. Sok építő kritikát kaptam, amely nagyban segített a fejlődésemben. Van olyan antológia, ahova a Cimborás szövegemmel válogattak be, és volt számos felkérés, amely az Író Cimborákon keresztül talált meg. A kamaszkori Bárka Hajónapló után végre találtam felnőtt fejjel egy olyan műhely-közeget, ahol egyszerre lehetek gyerek és író is. Második gyerekkornak élem meg.

Mi a legjobb emléked a cimborasággal kapcsolatban?

Holló Anna rajzolt egy csodálatosan lendületes grafikát az egyik szövegemre, amiben a kislányom volt a főszereplő. Akkoriban közel laktunk egymáshoz. Miután megrajzolta a képet pont szembesétáltam vele, a “főszereplővel”, aki mintha a rajzról ugrott volna le gumicsizmában. Nagyot nevettünk. Azóta is a kedvenc illusztrációm az említett kép. Holló Anna intellektuális humora és bátor dinamizmusa lenyűgöző számomra. A Könyvheteket azóta szeretem, amióta Író Cimbora vagyok, azóta nem érzem magam magányosnak a forgatagban sem. 

 

Holló Anna illusztrációja

 

Hogyan ajánlanád a Cimbiket egy most induló, ifjú alkotónak?

Kiégés elleni receptnek írnám fel. Ha szeretne egy megtartó és inspiráló családot, akkor mindenképpen ugorjon fejest a cimbora-létbe.

Küldetés vagy játék? Tettek mezeje vagy játszótér? Szerinted mi illik jobban a Cimbora műhelyhez: küldetésnyilatkozat, játékszabály vagy ars poetica?

Mind egyszerre. Mint egy tökéletes alkímiai elegy: stabilan változó, dolgos varázslat.

  


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése