Oldalak

2022. május 13., péntek

Csipkeszövetből álló erezet – villáminterjú Németh Eszterrel

 


Mi az, amit nem szeretsz a cimboráskodásban, vagy ami megnehezíti a cimboraságot?

Amit szeretek és ami nehéz, az ugyanaz: az idő és a távolság. Jó lenne néha átmenni valamelyikünkhöz, esetleg valaki csak úgy beállítana egy szöveggel. Vagy csak úgy. Az online térben nehezebb értőn, figyelemmel hallgatni egymást, és egyúttal sokkal könnyebb célzottan kommunikálni. Nekem szerkesztéskor sokat segít, ha látom a szöveg mögött az embert, aki írta. Még akkor is, ha korábban elképzelhetetlennek tűnt, hogy leírom ezt a mondatot.

Szerinted kik olvassák többen a Cimbi oldalt: gyerekek vagy felnőttek? Miért?

A felnőttek, mert a célközönségünk jelentős része még nem tud olvasni. Viszont remélem, hogy hallgatni inkább a gyerekek hallgatják, lehet, hogy csinálni kellene egy meseolvasós csatornát.

Alakulhatnak-e ki (szakmai) barátságok egy online közösségen belül? Neked van-e ilyen tapasztalatod a Cimbikkel kapcsolatban?

Sokat gondolkodtam már a barátság definícióján, persze, ahogy várható volt, újabb és újabb kérdésekbe ütköztem. Most is vagy tíz perce bámultam a monitort, mire sikerült fókuszálnom, és a Szántói Krisztiántól kapott figura ugrott a szemembe, amiről rögtön eszembe jutott Bechtel Helga.

Amiről meg az pókhálófinomságú csipkeszövetből álló erezet, ami a cimborákat összeköti, ami sose hagy egyedül, csak néha békén.

És hogy történet is legyen hozzá, tavaly ősszel Helga elhívott Szekszárdra, hogy ismerkedjünk meg személyesen is végre. Rögtön elcipelt borozni a szőlőhegyre, soha nem fogom elfelejteni azt a boldog, szép naplementét. Krisztián (Helga férje) persze kissé zokon vette, hogy nem egészen akkor értünk haza, amikorra ígértük (és teljesen igaza volt). Csak azzal nem számolt, hogy a szőlőhegyi varázslat ránk ragadt, mint valami különleges csipkéjű pókháló, és magunkkal vittük. Úgyhogy az egész este – számomra legalábbis – valami különleges csiribiriben telt. Másnap aztán búcsúzóul választhattam egyet a druszámmal, azaz Eszter lányukkal a féltett figurák közül. Szerényen ácsorog a polcomon, beleolvad a könyvek közé, de mindig emlékeztet arra, hogy miféle rejtett kincsek vannak mindenkiben.

A barátság az apróságokból él, nem a nagy gesztusokból.

 


Ugyanilyen apróság (bár jelentős része az én csipkehálós cimbi-érrendszeremnek) Miklya Zsolt néhány levele, ahogy az egyik ember szól a másikhoz, meg mert Zsolttal jókat lehet nevetni is.

És Bódi Katit sem szabad kihagyni a bicskás, meglepetés diótortával.

Segítette-e szakmai előrelépésedet és/vagy személyiséged fejlődését a Cimbi oldal?

Ez is egy olyan kérdés, amin rengeteget töprengek, mármint azon, hogy a fejlődés mikor milyen irányú, és vajon az jó vagy rossz. És ki dönti el, mi a jó és a rossz? Van-e valami túl a jón és rosszon?

Egyetemistaként ugyanis verseket írtam (bár ezt kevesen tudják), aztán jó ideig semmit, és prózával lettem cimbora, hogy most megint versekkel próbálkozzam. Szóval, ha akarom fejlődés, ha akarom retardáció.

Ráadásul az újonnan jött versírás Nagy Iza lelkiismeretét terheli (vagy nem), meg persze Miklya Zsoltét, szóval bármilyen irányú is a fejlődés, mindenképpen. Remélem, rajtam is lóg vagy fog lógni néhány efféle ballaszt.

Milyen projektet látnál szívesen a következő tíz évben?

Pont azt, amit legközelebb szerkeszteni fogok. Vagy amibe írok majd. Meg azt is, amire nem lesz időm. És tényleg jó lenne egy felolvasós csatornát vagy ilyesmit csinálni.

Ha négykezest kellene írnod egy Cimbitársaddal, kit választanál? Miért?

Bárkit. Na jó, legjobban Tallián Mariannal szeretnék egyszer valamit alkotni, mert olyan ellenkező világokban és felfogással létezünk, hogy óriási kihívás lenne és persze nagy megtiszteltetés is.

Ki a kedvenc grafikusod? Miért? Mely cimbis illusztrációját mutatnád meg másoknak? Miért?

Olivier Tallec, de ő sajnos (még!) nem rajzolt a cimbiknek, úgyhogy „kénytelen” vagyok Bechtel Helgát választani. 

(c) Bechtel Helga

Azért ezt – Időtorlaszok , mert ez az, ami Helgának a legfontosabb a közös munkáinkból. Meg nekem is.

És Lázár Zsófi munkáit szeretem nagyon, meg Maul Ági képeit is. És persze Szabó Imola Juliannáét, bár az ő munkáival úgy vagyok, mint a levegővel… (láthatatlan létszükséglet, és néha rá-rácsodálkozom).

Mi a legjobb emléked a cimborasággal kapcsolatban? (Lehet sztorit is közölni.)

Haha... akkor most elkezdem és majd hosszú órák múlva abbahagyom a sztorizást. A legjobb emlékeim nagy többsége Majoros Nórához kötődik, tavaly decemberben vagy novemberben ráfagytunk a bringóhintóra a Margitszigeten, ebből szerintem ki lehet találni a többit.

Azon szerencsések közé tartozom, aki soha nem ünnepelhette egyedüli szülinaposként eme napot, és vhogy mindig a másik ünnepeltre esett a reflektorfény. Úgyhogy hosszú ideig borzasztóan irigyeltem azokat, akiknek meglepetés bulit szerveztek, vagy csak simán saját szülinapjuk volt. Aztán egyszer meguntam, és Pesten járva elhívtam néhány barátom, köztük szépszámmal cimbiket, sörözni. Egyedül Bódi Kati tudott az „aljas” tervemről, így az este folyamán vmikor kicsaptuk az asztalra Kati diótortáját, és hihi-haha lett meglepetés születésnap. (Szerintem Lázár Ervin is büszke lett volna ránk.) Kissé azért gyanakszom, hogy a többiek tudták, mi készül, de most már ne avassatok be, nagyon gonosz dolog lenne elrontani az emlékem! És persze kést, villát és tányért nem vittünk a tortához, úgyhogy a zsebkésemmel vágtuk fel. 

 

 

Küldetés vagy játék? Tettek mezeje vagy játszótér? Szerinted mi illik jobban a Cimbora műhelyhez: küldetésnyilatkozat, játékszabály vagy ars poetica?

Alkotóműhely. Pókhálófinomságú csipkeszövetből álló erezet. Levegő. Só.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése