HNVEL - INTERJÚ

Lehet más Fantázia?

Mint tudatos fantázialény, bizonyára ön is tisztában van vele, hogy a választási ígéretek néha olyanok, mint Hamupipőke üvegcipellője. Érdemes tehát résen lenni és benézni az induló jelöltek háta mögé, nincs e csuriban a kezük, esetleg nem rejtegetnek-e nem ér a nevem mumust elegáns öltözékük kút mély zsebeiben. Interjúnk célja, hogy ön is átlásson a szitán és rájöjjön, sötétben minden polipoptikus meglátja a fa mögött az erdőt.  

Kolbászkerítés vagy mézeskalácslakás-program? Ön melyiket valósítja majd meg országunk égetően fontos fejlesztései közül? És mit tesz, ha odaég?

Elég a napi müzli. Éljünk megelégedéssel. Mindenki addig nyújtózzék, amire a kerítése elég. Ígéretből is elég annyi, amennyit be lehet tartani.

Mit gondol a mindennapos álmodozás általános és középiskolai tantervi bevezetéséről? Hogy teremti meg ennek ideális feltételeit, hogy egy diák se maradjon színes tinták és anatómiailag megfelelően alátámasztó, megymaggal tömött kispárna, esetleg moszkvicssluszkulcs nélkül?

Az álmodozás tananyaggá tétele az álmodozás halálát jelenti. Vagy legalábbis sorvadását és deformációját. Hiszen a kötelezettség, az elvárások megváltoztatják a spontán álomtevékenység alaptermészetét. A „Hová merűlt el szép szemed világa?” költői kérdése így vizsgakérdéssé válik, ami fából vaskarika, vasból fakarika, már csak az osztályzás hiányzik, és „Aktákba irják, miről álmodoztam s azt is, ki érti meg.” Nem más ez, mint a modernkori despotizmus kartotékarca és -vigyora.

Mit gondol az alapálom bevezetésének lehetőségéről?

Már csak az alaptörvénybe iktatás hiányzik. Akkor inkább marad a kivándorlás százezrek sőt milliók számára, az Óperencián túlra, vagy még azon is túl, mert félő, hogy a kurtafarkú is be lesz chipezve térérzékelő álomkövetővel.

Ön szerint legalizálható a szóviccbűnözés?

Ez már önmagában a nyelvválogatás bűne. A nyelvi alapon való diszkrimináció, hátrányos megkülönböztetés tűrhetetlen. Ahogy a luxusadó kivetése a szóviccekre is gazdasági alapú megkülönböztetéshez vezet, elmélyítve és konzerválva Fantáziában a nyelvszegénységet, ami szerintünk az egyik szégyellt és takargatott, mégis legégetőbb problémánk.

Mi a véleménye az Üveghegy-hatásról?

Egyes hatalmi körök tagadják a létezését, hogy ezzel elvonják a figyelmet az üvegmonopólium sokkal károsabb hatásáról, de – nem akarok ujjal mutogatni – minden szentnek maga felé hajlik a keze, ezért jobb, ha mindenki a saját üvegháza körül söpör először, és akkor fel fogja ismerni, hogy az Üveghegy-hatás nemhogy létezik, de mindennapjaink részévé vált, mert „Hol üveghegyhatás van, ott üveghegyhatás van, nemcsak a palackokban, a kerítésbe épített üvegkarmokban, hanem a vallomásban, az ölelésben, ahogy szerelmed arca és öle üveggé dermed, nem beszélve egyéb szervekről” – ahogy egy szabadszájú költőtárs mondja.

Hogy viszonyul a Házi Varázsigehasználók 13. havi füstöléséhez?

Mi nem élünk varázsigékkel, a képzelet és az álmok működése hitünk szerint nem varázslat, hanem létvalóság. Ám elfogadjuk, hogy a hit és varázslat a magánszférához tartozik, amit sem számon kérni, sem ellenőrizni, sem államilag irtani nem szabad, amíg annak veszélye Fantázia társadalmára egyértelműen ki nem mutatható. Ám ez nem közigehasználati, hanem bűnügyi kérdés, amit a fantáziabűnök törvénykönyve világosan és egyértelműen szabályoz. A füstölés, mint megbélyegző és megszégyenítő büntetőeljárás, egyébként is elítélendő dolog, javaslatunk szerint tehát ezt kellene legelőször is alaposan megvizsgálni, és törölni Fantázia pellengérlistájáról.

Megvalósítható az ön által képviselt párt ciklusa alatt, hogy Fantázia is eljusson az űrbe?

Fantáziának nincs szüksége ilyen mutatványokra. Nincs szüksége űrkilövésre, hiszen az űrben van, és az űr van benne, létmódja maga is űrjelenség. Elvégre létünk rései, mint valamiféle csipke üres részei, mindenütt jelen vannak, létünk természetes velejárói, csak ezt sokan nem veszik észre, vagy kifejezetten tagadják, és a homogén kitöltöttség téveszméjével hajtják hatalmi törekvéseik igájába polgárainkat. Miközben a rések, az üres helyek itt vannak, a belső űr velünk együtt létezik, ami a fantáziaműködés nélkülözhetetlen alapja és forrásvidéke. Miért kéne ehhez űrbe lőni vagy űrrel belőni magunkat? Az Űr velünk van. Ez Fantázia jövője. Jövőnk egyedül releváns feltétele.

Miklya Zsolt HNVELeménye