Dióbók

KILENC MÉLY BÓK DIÓHÉJBAN

Mozdul, és a fény kikezdi újra.

Innen indul el. Lovag. Ki bátran int.

Kél az est. De véle kél az útra.

Lyukba Góliát elől se bújna. Mint…,

Azt hiszem, tudom, ki: Don Qui Dávid.

Zsebre vágja csipkeéles árnyait,

Olvas álmot, és a Holdra rányit.

Látod ott, az ég alatt? Sovány lován

Tiszta cél felé, ahogy parázslik?


DIÓ-INTERJÚ MIKLYA ZSOLTTAL

Ághegy vagy pléd a lombok árnyékában? 

Inkább ághegy, vagy még inkább bejárt ágközök.

Ágszerkezet, ami hol palota, hol palánkvár, hol egy dicső fregatt árboc- és vitorlarendje.
Manapság pedig csak a közök, ágak nélkül. Ha jól számolom, öt diófát vágtak ki azokban a kertekben, udvarokban, ahol éltem. Csak az ágközök maradtak, és fejemben az ágszerkezet.

Diós vagy mákos bejgli?

Mindkettő, nagyanyám tálcájáról hol az egyik, hol a másik fogyott el először. Ha jól emlékszem, a diós tovább bírja a másnapokat, a mákos hamarabb szárad. Manapság útravalónak általában egy diós és egy mákos búrkiflit veszek, és hangulatfüggő, melyiket eszem meg először. Utána egy alma, hogy mák, dió ne maradjon a fogon.

Zöld vagy barna? 

Ha muszáj választani, inkább barna, ha zöld, akkor barnával együtt. Zöld és barna kombinációja számomra mindig harmonikus, keletkezés és bomlás folyamatára emlékeztet. Csak zöld az túl burjánzó, legalább a pipacs pirosa kell bele. Csak barna lehangolóan depresszív, magába ránt, minimum narancsok, bíborak villanjanak meg benne. Őszi gyerek vagyok, szerelmem a szél és avar, avarban hempergés-fürdés, de ez sohasem barna csupán. A szél színe a legszebb, hol piros, hol cián, hol encián, alkalmazkodó.

Csemete vagy nagyapó?

 Diófáimhoz mindenütt öregek tartoztak, nagyapáék meg a szomszéd néni és bácsi, akik sokat üldögéltek a diófájuk alatt, átjártam hozzájuk, én voltam köztük a csemete. Utcán nőttem fel, meg kertekben, az utcasarkon is öregek ültek esténként, gyerekként ott játszottunk körülöttük. Nagyapáéknál ugyanígy, hallgattam az öregek beszélgetését, aztán elkezdtem játszani. Öreg és csemete az erdőben is együtt él, növekedik és hal el, így a halál sem olyan borzasztó.

Dió-olaj vagy diólikőr?

Egyiket sem ismertem/ismerem igazán, de ha választani kell, inkább a likőr. A diópácot ismerem inkább, szépen lehet vele rajzolni, festeni meg gyöngybetűket írni, szépia hatású, és a dióburok kifőzött levében lehet nyers gyapjúfonalat is festeni, sóval kell

Dióbaba vagy csörgő? 

A kettő közül a csörgő, de még inkább diócsónak, dióladik. Meg ezüstszínűre festett dió a karácsonyfára. A bölcsesség jelképe, olvastam valahol. A dióbél, mint az agy két féltekéje. A dióhéj mint hordozó, ladik, hangszer, médium.

Szoktál öreg diót tenni a madáretetőbe? 

Nem, nálunk a madarak összeszedik az udvaron a magvakat meg egyebet a kertből meg a komposztról, amíg volt diófa, addig maradt alatta hullott dió is bőven. A régi kertekben sem emlékszem sehol madáretetőre, madarakra viszont igen, mindig is sok volt körülöttünk, találtak maguknak eleséget.

Diótörő vagy Dióbél királyfi? 

Dióbél királyfi. Nevenincs király legkisebb fiának lenni méltóság. Lemondani a hatalomról inkább, méltóság. Utcagyerekként királyfi maradni, méltóság. Szeretni tanulni egy életen keresztül, méltó az emberhez egyedül.

Molnár Krisztina Rita verse és interjúja Miklya Zsolttal