Miklya Zsolt: Csereszínek

Cserebori fényes gombszemét

nem tőlem örökölte.

Pedig az enyém is fényes,

sokáig össze is tévesztettek

minket a szemünk alapján.

Láttál már barna szemet?

Azt hiszed, elég azt mondani

valamire, hogy barna?

Ha valami gesztenyebarna vagy

mogyoróbarna, az nem ugyanaz.

És az se mindegy, vad vagy szelíd.

Mármint a gesztenye.

A mogyoróra meg könnyen

azt mondanád, hogy sárga.

Mint a cserebogár.

Pedig a cserebogár se sárga,

csak világosabb a szelídgesztenyénél.

Mégse mogyoróbarna.

Hanem cserebogárbarna.

De ezt nehéz kimondani,

ezért terjedt el róla, hogy sárga.

Bori ezt is megoldotta

a mogyoróra emlékeztető szemével.

Estefelé valami zirregő-zurrogó

röpködő valami akadt a hajába.

Csak egy kicsit sikított.

Aztán a kezére tette,

és a szemébe nézett.

Nahát! – sóhajtotta.

Nem szomorúan,

inkább csodálkozva.

Micsoda szép szemed van!

Cseréljünk.sz

A cserebogár megállt egy pillanatra.

Alighanem értette a boribeszédet.

El is gondolkodott az ajánlaton,

megemelte cserebogárbarna szárnyfedőit.

Mennyivel egyszerűbb lenne kimondani,

hogy boribarna – gondolta.

Összedörzsölte seprős szarvacskáit.

Jól van, cseréljünk.

Cserebori fényes gombszemét

nem tőlem örökölte.

Cserélte.

Azóta boribarna mifelénk

a cserebogár szárnya.

(Még hogy sárga?!)

Azóta cserebarna nálunk

a Bori szeme.

Sötétebb, mint a vadgesztenye.

Majdnem fekete.

Forrás: http://ideiglenes.wordpress.com/2010/07/20/majusi-keleti-cserebogar 

Majoros Nóra: A kis bogár és a szürke szamár

Egy zsúfolásig teli utazóládával érkezett a kis bogár a tanyára. Kábán szédelgett a tűző
napfényben, míg el nem nyelte az istálló ablaka. Apró cirpeléssel huppant a földre, és
majdnem fél percig nyugton maradt. Ennyi kellett ahhoz, hogy bogárszeme előtt kitisztuljon
a sötétség. A jászol előtt nagy, szürke állat állt. A kis bogár megrázta lábacskáit egyenként és
ízenként, majd egyenesen az állat orrára repült, hogy megnézze.
− Én vagyok a kis bogár. Te ki vagy?
− A szomorú szürke szamár vagyok.

Mészöly Ágnes: Titokbogár

A szalámis kenyerembe

Fogadok, hogy nem mondod meg

Mit tartok a tenyerembe.

Csiklandós kis bogár, barna,

Hat lába van, seprűs szarva.

Nincs piros pöttyös kabátja,

A napfénynek nem barátja.

Amikor az este jön, ő

Akkor bújik inkább elő.

És ilyenkor fenn cikázik,

Napközben csak lustul, mászik.

Nos tehát? Szabad a gazda?

Ne félj, nem teszem hajadba!

Tartsd szépen a tenyered,

Vagy rakj bele egy levelet,

És azon majd…

Miféle lány! Nohát, sikít, elszalad,

Csak ezért mert meglátott egy

ici-pici

csere-bere

bogarat…

Ovlachi Aliz: Hangyacsata (rövidített, cimborásított verzió)

Péterke édesanyja minden reggel hatkor kel. Magára kap valamit, hogy a reggeli fáradtságban ne kelljen dideregnie, majd a konyhában reggelit készít.
Péterke minden reggel kakaót reggelizik, keksszel. Nem is tudna már talán mást reggelizni, annyira megszokta.
Egyik reggel a konyhában hangyák tömege lepte el az estéről ottmaradt mosatlant. A szorgos kis fekete sereg fáradhatatlanul mosogatta, pucolta az evőeszközöket, tányérokat, bögréket, és cipelték a nehéz morzsákat a boly felé. Egyik sem tűnt kedvetlennek, vagy fáradtnak, inkább lelkesen és vidáman dolgoztak.
Péterke édesanyja elhatározta, hogy csapdát állít a hívatlan takarítóbrigádnak. Bement egy száz forintos boltba (újabban úgy hívják: kétszázötven forintos bolt), és vett egy nagy csomó hangyacsapdát.  A hangyacsapdákat gondosan elhelyezte a konyhában, fürdőszobában, WC-ben, ahol a hangyák tapasztalata szerint leggyakrabban szoktak előfordulni. Még a hangyák vonulási útvonalát is igyekezett megfejteni, mert azt olvasta valahol, hogy oda kell helyezni a csapdákat.

Miklya Zsolt – Miklya Luzsányi Mónika: Balázs a küszöbön

A minap betévedt hozzánk egy süni. Ragyogó szemeiről eszünkbe jutott Csukás István és Sün Balázs. S hogy nem olyan rég írtunk egy folytatást a családi történethez.

Balázs a küszöbön

Csukás István: Sün Balázs című meséje nyomán

Erdőszélen, erdőszéli

völgy ölén túl volt egy város.

Nem egy világ-, csak egy

közepes forma kertváros.

Volt ott minden, ami szemnek-

szájnak kedves, s ami szívnek.

Például egy süniház.

Ottan lakott öt süntestvér,

Sün Anetta,

Sün Atilla,

Sün Esztella,

Sün Emese,

s a legkisebb,

Sün Csanád.

S persze édes-

anyjuk, -apjuk:

Sün Melinda,

Sün Balázs.

Mindig együtt vacsoráztak,

ahogy régen volt szokás,

amikor még heten voltak

asztal körül a testvérek,

Ali, Piri, Adi, Dorka,

Deme, Tiha és Balázs.

Azóta mind jól megnőttek,

ki erre, ki arra jár,

de a közös asztalemlék

minden sünit visszavár.