 |
| Takács Viki illusztrációja |
Ráolvasó szeplő ellen
Piros lábú gólya,
villás farkú fecske,
vigyétek a szeplőimet
tőlem nagyon messze!
Vigyétek el Afrikába,
szilaj szelek otthonába!
Villás farkú fecske,
piros lábú gólya,
vigyétek a szeplőimet
óceánon túlra!
Bájoló
Erdei mályva, égszínű kéken,
szirmait bontja kinn a sötétben,
bókol a virgonc, fűszagú szélnek,
táncba, ha hívná, menne, de félszeg.
Menne, de félszeg erdei mályva,
reszket a magja, szirma, a szára,
száron a bimbó, rajta egy lepke,
szárnyait bontja, szállni szeretne.
Lepke lehetne mályva ruhája,
tündekirálynős tarka uszálya,
báli cipőben lejteni menne
erdei fűből fényes egekbe.
Fényes egekben szállna a lepke,
akárha mályva virágja lenne,
akárha szélnek táncosa volna,
más egyebekre nem lenne gondja.
Égszínű kéken úszna egy felleg,
fellegen ajtó, ajtaja mennynek,
lepke, ha lennék, mályva virágja,
szárnyaszegetten hullanék hátra.
Hullanék hátra, rá a világra,
fényből a fűbe, kőbe, a fába,
fából a vízbe, vízből a földbe,
mályvagyökérként föld alatt körbe.
Hangtalan nőném körbe a Földet,
magamba rejtve kéket s a zöldet,
égen a felhőt, táncot és lepkét,
gyökérbe fonva mind, ami emlék.
 |
| Takács Viki illusztrációja |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése