 |
| Berecz Kriszta illusztrációja |
Babafej
A két éves Annuska békésen üldögél, mint egy szöszke játékbaba, akit csak úgy odapottyantottak a fotelbe. Más kérdés, hogy a porcelán babák nem tömik magukat teli tejszínhabos sütivel. Bennük maximum egy kis szalma van, vagy fűrészpor. Mégis jobb eleven kislánynak lenni! Ráadásul nem elég, hogy Annus annyi sütit ehet amennyi beléje fér, de őt mindenki békén hagyja most: a nénik Öcsivel foglalkoznak, ő az új baba. Nézegetik jobbról, balról:
– Nézd a lábacskáját, a gödröcskéit!
– Micsoda átható tekintete van! Mályvarózsám, hogy fognak zokogni érte a lányok!
– Bizony, micsoda kis pasi lesz belőle, igaz-e? – toldja meg egy másik hölgy, miközben aprókat csipdes a kisfiú mezítlábába. – Micsoda kis pasi!
Öcsi itt megelégeli a gyömöszkélést, és torka szakadtából üvölteni kezd. A nénik sorra lapogatják, dajkálják, de anyja kezében sincs nyugton, Öcsi márpedig ordít, és kész.
Akkor belépett a szobába a Költő. Barátságosan ráhunyorgott az ordító Öcsire, és azt kérdezte:
– Na mi újság, Babafej?
Az üvöltést mintha elvágták volna, Öcsi elvigyorodott, és bizalmasan megcibálta a Költő pamatnyi szakállát.
Ki érti ezt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése