 |
| Holló Anna |
A pajtában két füles fotel állt. Egy okkersárga és egy fekete-fehér csíkos.
Mindkét fotelben ültek. Az egyikben egy ember, a másikban egy oroszlán.
Előttük kis teázó asztal. Rajta finom porcelán étkészlet. A tányérok között aranyszélű talpas tálon torta. A gyertyákat már elfújták.
- Petikém, igazán nem kellett volna! Ez a töpörtyűkrém torta, ez valami szenzációs. Mi ez itt közötte? Antilopcombsonka?
- Pulyka.
- Milyen egzotikus. Ilyenekkel nem találkoztam a szavannán. Sem a cirkuszban. Igazán köszönöm!
- Egyszer hatvanéves egy oroszlán az életben.
- Ez igaz. Sőt. Talán én vagyok az egyetlen hatvanéves oroszlán. Hála Ervinnek.
- Valóban. Én is meglepődtem, de a minap azt olvastam, hogy az oroszlánok csak 10 évig élnek.
- Szavannákon és cirkuszban. De itt elélek százig, kétszázig, amíg csak akarok. Kár, hogy csak én, Petikém. Nincsen ez így jól. Hogy csak a híres mesebeli oroszlánok nem öregszenek, ti emberek…
- Ne aggódj emiatt, Szigfrid, pompásan vagyok.
- Akkor rendben. Jó ez a halhatatlanság, csak kicsit unalmas. Hiányoznak a gyerekek. Mondd csak, Petikém, léteznek még gyerekek? Vagy minden ember megöregedett, mint te?
- Már hogy ne léteznének, Szigfrid!
- Furcsa, mert én mostanában nem láttam egyet sem. Egyetlen egyet sem. Mióta a te Pali fiad felnőtt...igen, azóta. Szóval nagyon régen. És ez legalább olyan rossz, mintha hét tigris rontana rám a szavannán, és elfelejteném, hogy mit is szoktam ilyenkor csinálni és akkor…Tényleg! Lehet, hogy elfelejtettek?!
- Ugyan Szigfrid, téged nem lehet elfelejteni.
- Nem látom őket, és rémes gondolat, hogy talán azért nem jönnek a gyerekek, mert nem is tudnak a létezésemről. A legutóbb azt álmodtam, hogy a Veszprémi Városi Könyvtárban valaki leveszi a pajtát a könyvespolcról és rányom egy pecsétet az ajtó belsejére. Majdnem a lábamra nyomta, de szerencsére észrevettem. Még működnek azok a ragadozó reflexek. Tudod mi volt a pecséten?
- Elképzelésem sincs!
- Az volt rajta, hogy: selejtezve. Érted? Selejtezve!
- De Szigfrid, ez csak egy rossz álom. Nyugodj meg, mert mindjárt érkezik a meglepetés.
- Miféle meglepetésre számíthat egy magamfajta leselejtezett, nyugdíjas cirkuszi oroszlán?
A pajta ajtaja lassan kitárult.
Egy öt év körüli kislány lépett be rajta nyomában az anyukájával.
- Látod anya! Én mondtam. Én mondtam, hogy a Peti papa nem csak meséli az oroszlánt a videóhívásban. Látod, itt van!
Szigfrid a meglepetéstől felpattant a fotelből, de mielőtt bármit is csinálhatott volna a piros pulóveres kislány előtte termett és átölelte a lábait.
- Szia Szigfrid! Téged vártalak a legjobban a magyarországi utazásból! Olyan jó állatkert szagod van, meg még…
- Levendula – mosolygott a kislány háta mögött az apukája, aki időközben szintén megérkezett a pajtába. – Mutatkozz be szépen!
- Szilviának hívnak. És most elő a Fekete Péterrel! Eleget aludtam a repülőn, játszani akarok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése