Oldalak

2024. április 17., szerda

Czeiner-Szücs Anita: Pardon

 

Tuza Edit


Költő akart lenni

minap az oroszlán,

hisz nem olyan nagy ügy,

akad rím, pár foszlány.


Hrrr, a papír fölött

elhagyta az ihlet,

pennája nem írt le

egyetlenegy skiccet.


Más, ha fel is adja,

ő aztán nem, soha,

eszébe jut oly sok

ismerős vers sora.


Átvesz egyet-egyet,

csippent innen-onnan,

éppen csak szemezget,

mint a vegyesboltban.


Gyorsan összeáll így

világklasszis „műve”,

nem is sejti még, hogy

ez keveri zűrbe.


Kiáll, szaval, büszke,

várja a nagy tapsot,

de ehelyett „költőnk”

kap egy hosszú faxot.   


Az áll benne elöl,

verssorokat csent el:

ha most visszaadja,

megúszhatja ezzel.


Ám az oroszlánnak

elszáll bátorsága,

napokig csak szenved

sírva a szobába’.


Könnyre könnye potyog,

s indul sorra sora,

ha elhiszed, ha nem,

első verse csoda.


Cseng benne a számos

átolvasott éjjel,

bong benne a szíve,

szégyen tépi széjjel.


Aki látja, hallja,

gratulál és hajlong,

mesterműve címe 

mi más lenne: Pardon.


Szerzőnk végre boldog,

sikerült a terve:

most már te is tudod,

neki is van verse.



Szerkesztette: Miklya Zsolt

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése