Szőnyi Gergely illusztrációival
Dióíz
távol burkában
érik közel hajol a
tört
dió íze
izé mondaná
sándor földöntúlról a
földönfutóknak
Szobortalp
Szobor a talpán
áll még
felettünk,
távolba mutat,
messzire kémlel.
Szemével mit lát?
Fülével mit hall?
Szája mért nem
szól?
Mért nem legyint
már?
Mért nem indul el
múltat idézni
messze jövőbe?
Vagy csak úgy
hetykén
tenni a múltra
egy kalap áldást.
Szobor a talpán
itt maradt báván.
Bamba utódok
kirendelt tapssal
még körülállják,
de már a taps is
messzire kémlel,
mikor lesz vége
ennek a bamba
bummbele búnak.
Mikor lesz múltja
itt a hazának
jövőbe nyíló
tágra nyitott
szem.
Szobor a talpán
leülne, fáradt.
Térdekalácsa
már meg se
reccsen.
Alatta tenger
koszorú árja,
népek moraja
messziről jelzi,
nyitva a sörkert.
Vár a bazár is,
mulat a nép és
tajtékhabot vet,
szórja, amíg van.
Az Úr meg nézi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése