 |
| (c)Bechtel Helga |
Nehéz
napok pergését,
lehúzott redőny mögött napsütéses
órákat, hidegben esőcseppet
bőrön lecsorranót, dühből
eldobott kavics ugrásait a tó vizén,
ajtó mögül dörmögő beszédben szótagokat,
ceruzavonásokat a falon lévő képen,
hangyalábdobbanásokat a fűben fekve
számolni.
Könnyű
csukott szemmel napba nézni,
homlokra puszit kapni,
krumpliállatot rajzolni,
még egy gombóc fagyiért hisztizni,
gondolatban máshol lenni,
még öt percig aludni,
felhőalakokat lesni nyári napokon
fűben fekve.
Mindegy
ha nincs kinek elmondani,
sose használt lakásnak lenni,
romos falra freskót festeni,
graffitit átmázolni,
beköltözés után kartondobozt
továbbadni.
Szerkesztette: Miklya Zsolt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése