Szüdi János grafikáival
Ha Petőfi feltámadna
Ha
feltámadna Petőfi Sándor,
én vállalnám, hogy
körbevezetem Budapesten.
Csodálkozna a nagy költő,
hogy mi ez a sok sárga robogó házikó
koronával a fején,
meg a hatalmas piros csigabigák
dupla láncra felfűzve.
Levinném a metróba is,
hadd lássa azt a földalatti
kék szörnyeteget.
A mozgólépcsőn fognám a kezét,
hisz biztos félne,
még ha nem is mutatná.
A Kálvin téren kiszállnánk,
megmentenék néhány ellenőrt,
akiket kardélre akarna hányni.
Aztán megmutatnám neki
a Nemzeti Múzeumot
és megkérdezném,
hogy akkor most ott elszavalta-e
vagy sem a Talpra magyart?
Mert azért az nem mindegy!
Aztán besétálnánk a Belvárosba,
hogy lássa a Petőfi Sándor utcát,
elmagyaráznám neki,
mi az a gyros és mi a falafel
ott a Pilvax közelében.
Sajnos oda nem vihetném,
nagyon puccos hely,
talán éppen őmiatta?
Nem mondanám neki,
hogy tiszta hülyeség volt
megöletni magát olyan fiatalon,
így is olyan mozgalmas élete volt,
hogy alig győzzük megtanulni,
hány helyen is lakott.
A Duna-partra érve
megmutatnám a szobrát,
meg a sok új hidat,
azt is, amit róla neveztek el.
A Pecsába már nem vihetném el,
mert lebontották.
De végül aztán csak megkérdezném:
mit neki Budapest?
Visszhang
A Tünde néni megkérdezi:
Ki írta a Nemzeti dalt?
Sokan jelentkeznek,
én is majd kiugrok a padból,
és végre, engem szólít fel.
– A Nemzeti dalt Petőfi Sándor írta.
– felelem egész mondatban,
mert ő így szereti.
– Úgy van, a Nemzeti dalt
Petőfi Sándor írta. –
visszhangozza a mondatomat,
és kicsit elvesz magának
az én dicsőségemből.
Eredeti megjelenés: Iskolabolygó (Ulpius-ház, Bp, 2011)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése