 |
| (c)Korsós Karolina |
Beköltözés
Beköltözhetnénk, csak mi ketten,
hogy otthonunk ez a kis piros legyen:
e gömbölyded, pettyezett almalak,
mi hintázva ázik az ághegyen.
Néhanap ringatná, néhanap tépné a szél,
héján meg dobolgatna a zápor,
és csak fülelnénk mindketten odabenn,
ahogyan máskor, a meleg szobából.
A magházban ülne ő egy széken,
szék helyett lehetne esetleg fotel,
én a plédemen, a bolyhoson kifliznék,
holdarccal, mi sosem fogy el.
Dorombolnék az eső dobverő-zajára,
ő közben olvasna, olvasna hangtalan,
ültében billenne néha, ahogy a lombok,
ahogy az árnyak szoktak,
előttem illatos kiflivég, rajta vaj.
Telnének így a napok, életre élet,
fényesednénk, mint a sok barna mag,
s ha vihar tépné le almánk csumáját,
együtt hullnánk a fűbe, hallgatag.
Vagy röpülnénk inkább felhők fölé,
szél hátán utazva, akár a madarak,
az űrbe, a Holdra, a Tejúton túlra,
hol bíbor bogárcsillagok rajzanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése