Tik-tak, tik-tak, tik-tak. Marci a bevetett ágyon feküdt és hallgatta a falióra ketyegését. Végtelenül hosszú és unalmas napnak nézett elébe, hiába volt vakáció. Igaz, csak magának köszönhette, hogy így alakult, mégis a szüleire haragudott. Kora reggel az anyukája Marcit is felébresztette, hogy ágyazzon be és öltözzön fel, mert a szobafogság nem érvényes, ha valaki délig alszik.
– A hűtőben van az ebéded – mondta, mielőtt munkába indult, de a megszokott, kedves mosolyának most híre-hamva sem volt.
– Szeretném, ha gondolkoznál a történteken – tette hozzá az apja, aztán Marci hallotta, ahogy kívülről bezárják az ajtót.
Hát most gondolkozik. Persze nem a történteken, hanem azon, hogy mivel üsse el az időt. A labdáját elvette Manci néni, akinek megint kirúgta az ablakát és összetörte a virágait az előkertben. Mondjuk a lakásban úgysem labdázhatna. A számítógépet és a videójátékot elzárták a szülei, szóval reménytelen. Tik-tak, tik-tak, tik-tak. Mennyi idő telhetett el? Csak öt perc? Te jó ég! Legalább fél órának tűnt! Végigmérte a polcokon sorakozó játékokat, de egyedül mind unalmasnak tűnt. Eszébe jutott, hogy megnézi, milyen ebéd várja a hűtőben, de csalódottan vette tudomásul, hogy semmi kedvére való nincs otthon. Anya egy adag tökfőzeléket és fasírtot szánt neki, ami talán a büntetés része.
Egyszer csak zajt hallott a bejárati ajtó felől. Nahát, a rég elveszett cicájuknak készült csapóajtó nyikorgott. Hamarosan egy szimatoló orr jelent meg a nyílásban, aztán egy kíváncsi szempár és végül egy kutyus.
– Hát te meg ki vagy? – szólongatta felvidulva a kiskutyát Marci. – Mit keresel itt? Játszani jöttél?
A kutyus először mindent szemügyre vett, aztán többször körbeszaladt a lakásban, végül leült a kisfiú elé és tágra nyílt szemmel bámult rá. Aztán hatalmas hancúrozás kezdődött. Kergetőzés, zoknirángatás és rohangálás zaja nyomta el az unalmas ketyegést.
Amikor Marci izzadtan és kipirulva heveredett el a szőnyegen, tekintete megpihent az órán, és el sem hitte, amit látott. Eltelt az egész nap! Éppen csak annyi idő maradt, hogy a kutyus hálásan eltüntesse a tökfőzeléket és a fasírtot. Közben Marci összeszedte a széthajigált zoknikat és megigazította a feltúrt ágytakarót. Mire végzett, a kutyusnak hűlt helye volt. Ahogy jött, úgy távozott: a csapóajtón keresztül. Éppen időben, mert hamarosan zörgött a kulcs a zárban és megérkezett Marci anyukája.
– Szerintem eleget bűnhődtél mára – mosolygott. – Mivel szépen megetted a tökfőzeléket, vacsorára sütök neked palacsintát, jó? – borzolta meg Marci haját és mosolyogva zárta karjába a kisfiút.
Szerkesztette: Majoros Nóra
A Meseváros korábbi epizódjai itt érhetők el:
1. Köszöntő
2. Majoros Emma: Csippcsupp kalandjai
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése