A néni parókát visel és otthonkát,
műfogsora hófehér,
most boltba megy vásárolni,
rám emeli vizenyős szemét,
csontos kezét fejemre rakja,
kérdi, hát te, hogy vagy, kislegény?
A szaga öreg, meg a teste is,
de a szeme, ahogy mosolyog rám,
hívogat, oda, a házába haza,
úgy látom, követnem kellene, talán.
Nehéz szatyorral kezében, lassan csoszog,
én meg mögötte sunnyogok,
nem tudom, lesz-e vacsorám,
az alvásra még nem gondolva,
csak remélem, csak remélem,
hogy enyém is lehet az ő otthona.
Gyere, kislegény, mondja a szeme,
műfogsoros mosolya, ráncok a kezén,
félek belépni azért ide, persze,
kis rózsaszín házikó melegébe.
Szerkesztette: Miklya Zsolt
A Meseváros korábbi epizódjai itt érhetők el:
1. Köszöntő
2. Majoros Emma: Csippcsupp kalandjai
3. Takács Viktória: Szobafogság
4. Pongó Ákos: A legpirosabb ház
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése