Oldalak

2022. december 30., péntek

Gyere velünk játszani! – villáminterjú Miklya Luzsányi Mónikával

 

(c) Fotó: Kalocsai Richárd

Hogyan lettél Cimbora?

Ha jól emlékszem, Zsoltot kereste meg Dávid Ádám levélben az ötlettel, azután a Könyvhéten összeültünk a Rózsavölgyiben Ádám, Majoros Nóri, Zsolt meg én ötletelni. Azonnal beindult az agyunk, és azóta is forog Cimbi-ügyben.

Alakulhatnak-e ki (szakmai) barátságok egy online közösségen belül? Neked van-e ilyen tapasztalatod a Cimbikkel kapcsolatban?

Mindenképpen. Én a Cimbiken keresztül ismertem meg Majoros Nórit, Szabó Imust, Mészöly Ágit, Németh Esztert, akikkel, úgy gondolom, nemcsak a szakmai, hanem az emberi problémáimat is bármikor megoszthatom. És ahogy ez a kis közösségekben lenni szokott, voltak/vannak szakmai és magánjellegű viharok is a Cimbitársakkal, de úgy gondolom, hogy az egymás iránti szakmai és emberi tisztelet és szeretet túl tud vinni ezeken a nehézségeken is.

Segítette-e szakmai előrelépésedet és/vagy személyiséged fejlődését a Cimbi oldal?

Az írói lét elég elszigetelt műfaj, legalábbis, ha vidéken élsz. Nekem nagyon sokat jelent mindig az olvasók és a szaktársak véleménye, szeretem, ha megkritizálják, amit írtam. A gyerekirodalmi életben nincs igazán kritikai hang, nincs olyan felület, ahol egy-egy megjelent könyvet, írást „jól megkritizálnának” hozzáértő vagy legalább alkotó emberek. Így egy kicsit légüres térben alkotunk. A Cimbiben az a jó, hogy egymást szerkesztjük, és nem finomkodunk, elmondjuk, ha valami nem stimmel a szövegben. Én ezt nagyon szeretem, mert ezáltal lehet fejlődni.

Melyik projekt volt a kedvenced a tíz év alatt? Miért? Melyik projektet tartod a legeredményesebbnek? Miért?

Nagyon szerettem, szeretem azt, amikor gyerekekkel dolgozunk közösen. Ilyen volt a Mi lenne ha…, a Kinek a bőre…, Mi a csoda. Kedvenceim közé tartozik az Otthonmesék vagy a nemzetközi kapcsolatokra épült Szósátor és a Hét határon. Imádtam az együttműködést a Hetirajzosokkal is, és csodás volt a kiállítás, a találkozás Pécsváradon. És persze a táborokat szerettem a legjobban, amikor személyesen is tudtunk találkozni.

Milyen projektet látnál szívesen a következő tíz évben?

Tábort vagy bármilyen alkotó, személyes együttlétet.

Ha négykezest kellene írnod egy Cimbitársaddal, kit választanál? Miért?

Szabó Imust vagy Majoros Nórit, mert valahogy hasonlóan vagyunk „meglőve” agyilag : o)

Ki a kedvenc grafikusod? Miért? Mely cimbis illusztrációját mutatnád meg másoknak? Miért?

Imus.

Odáig vagyok a grafikáiért, annyira finomak, légiesek, és egyben nagyon mélységesek, gondolatébresztőek. Pont olyanok, mint Imus maga. Lényegében bármelyik grafikáját választhatnám, de A vadludak éjjele szövegét is ő írta, és nekem ajánlotta. Hát, persze, hogy kedvenc!

 

(c) Szabó Imola Julianna
 

Mi a legjobb emléked a cimborasággal kapcsolatban?

A táborok, a találkozók, amikor egymást tudtuk inspirálni.

Hogyan ajánlanád a Cimbiket egy most induló, ifjú alkotónak?

Gyere velünk játszani!

Küldetés vagy játék? Tettek mezeje vagy játszótér? Szerinted mi illik jobban a Cimbora műhelyhez: küldetésnyilatkozat, játékszabály vagy ars poetica?

Mind a kettő egyszerre. Szerintem csak az lesz (hosszútávon) Cimbi, aki nagyon szeret játszani. De küldetés is ez, mindenképpen, hiszen aki ír, annak felelőssége van. Majdnem leírtam, hogy főleg manapság, de valójában az írástudók felelőssége minden történelmi korban, és mindenféle társadalmi viszonyok között is jelen van. És a gyerekírók küldetése legalább olyan fontos, mint azoké, akik a felnőtteknek írnak (bár szerintem az igazán jó gyerekírás a felnőtteket is megszólítja). Mert akárhogy is, amit ma leírunk, az beépül(het) a gyerekek személyiségébe, alakítja, formálja őket, s ezzel együtt a jövőt is, amiben élni fogunk. És ez így együtt már ugye ars poetica.

 

(c) Fotó: Zsengellér István

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése