Oldalak

2022. november 25., péntek

A Magvető, ha fúj a szél… – villáminterjú Hétvári Andreával

 

 

Mi az, ami szerinted a legnagyobb érték a cimboraságban?

A kreativitásunk ezerszázalékos megélése. Hála és köszönet érte!

Szerinted kik olvassák többen a Cimbi oldalt: gyerekek vagy felnőttek? Miért?

Szerintem felnőttek. Nem a klasszikus értelemben vett gyermekirodalom ez, inkább a gyermek-, az ifjúsági és a felnőtt irodalom határmezsgyéje bizonyos értelemben véve.

Miért jó, hogy alapvetően online oldal vagyunk?

Nincsenek terjedelmi határok, és az alkotások is könnyedebben repülnek szét az ország vagy a világ bármely tájára.

Alakulhatnak-e ki (szakmai) barátságok egy online közösségen belül? Neked van-e ilyen tapasztalatod a Cimbikkel kapcsolatban?

Természetesen igen! Talán ez az egyik legszebb dolog az egészben.

Melyik projekt volt a kedvenced a tíz év alatt? Melyik projektet tartod a legeredményesebbnek? Miért?

Mindig a rajzhoz írós projekteket szeretem a legjobban. (Több ilyen is volt az elmúlt évek során.) Csodás, amikor különböző művészetterületek kapcsolódnak!

Ha négykezest kellene írnod egy Cimbitársaddal, kit választanál? Miért?

Miklya Zsoltot választanám. Volt már alkalmam egy lírai projektben négykezest írni vele, és maradandó, nagyon szép élmény volt számomra. A cimborák közül benne találtam meg azt a mély líraiságot, amelyet magamból is próbálok kibontani.

Ki a kedvenc grafikusod? Mely cimbis illusztrációját mutatnád meg másoknak? Miért?

Nagyon sok fantasztikus és tehetséges grafikust ismerek a csapatból. Képtelenség egyvalakit választanom. Viszont van egy érdekes történetem. Az egyik projekt alkalmával többszáz rajz közül is azé az illusztrátoré szólított meg azonnal, akivel hasonlóképp érzünk és gondolkodunk egy nagyon fontos kérdésben, és ő Bódi Kati. Az ő rajzához írtam akkor a Magvető című verset.


(c) Bódi Kati


Mi a legjobb emléked a cimborasággal kapcsolatban?

Tasi Katával voltunk egy alkalommal hónapszerkesztők, és egy telefonbeszélgetésünk alkalmával olyan útravalót kaptam tőle emlékei tárából, amit a mai napig sokszor felidézek magamban. Egyetlen mondatról van szó, amit Kata nagypapája adott neki is tovább.

Ha egy mondatban kellene megfogalmaznod az Író Cimborák lényegét, mit írnál?

Az a legnagyszerűbb benne, hogy szabadságot ad, egyfajta olyan teret, ahol mindenki önmaga lehet, és mégis valami addig nem ismertet fedezhet fel magában.

Küldetés vagy játék? Tettek mezeje vagy játszótér? Szerinted mi illik jobban a Cimbora műhelyhez: küldetésnyilatkozat, játékszabály vagy ars poetica?

Úgy érzem, mindkettő egyformán jelen van benne. Irodalmi játszótér a Cimbora műhely, de egyúttal küldetésünk teljesítésének színtere is. 




 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése