Szeretetnek is lehet nevezni – villáminterjú Kiss Lehellel

 

 

Mi az a tíz szó, ami először eszedbe jut, ha meghallod a szót „Író Cimborák”?

Nahát! Örömszöveg. Kavalkád. Lehetőség. Határidő. Röntgenszemek. Csapatmunka. Ajándék. Kiskunfélegyháza. Térfölöttiség.

Mi az, ami szerinted a legnagyobb érték a cimboraságban?

Az az összetartó erő, amely képes egy csapattá, egy egységes, lélegző szervezetté tömöríteni az egymástól nagy távolságra élő, különböző vérmérsékletű, erős egyéniségű alkotó embereket. Lehet szeretetnek is nevezni.

Szerinted kik olvassák többen a Cimbi oldalt: gyerekek vagy felnőttek? Miért?

Amikor olyan alkotói feladatok vannak soron, amelyekbe gyerekek is bekapcsolódnak (rajzolókként, ötletgazdákként vagy szerzőtársakként), akkor bizonyára több gyerek böngészi (esetenként felnőtt segítséggel) izgatottan az Író Cimborák oldalt, mint általában. A visszajelzések viszont arra engednek következtetni, hogy az olvasók között a felnőttek vannak többségben. Úgy tapasztalom, hogy az irodalom fogalma a gyerekeknél elsősorban még mindig a papíralapú könyvhöz társul.

Miért jó, hogy alapvetően online oldal vagyunk?

Azért, mert bárkihez bármikor eljuthatnak az alkotások, amelyek annak ellenére, hogy folyamatosan növekvő, nagy mennyiséget tesznek ki, a fizikai térben még helyet sem foglalnak.

Alakulhatnak-e ki (szakmai) barátságok egy online közösségen belül? Neked van-e ilyen tapasztalatod a Cimbikkel kapcsolatban?

Az Író Cimborákhoz való tartozás számomra elsősorban a kapcsolatok miatt jelent sokat. Vannak olyan kapcsolatok, amik eléggé nem hangsúlyozható módon segítették a szakmai fejlődésemet, de túlnőtték a szakmaiság korlátait – vagyis erős lelki kötődést jelentenének akkor is, ha személyesen soha nem találkoznánk, vagy ha az alkotómunkához többé semmi közünk nem volna.

Milyen projektet látnál szívesen a következő tíz évben?

Valami olyasmit, ami az örménységhez kötődik. Sokan nem tudják, hogy kultúránk számos szellemi óriása örmény gyökerű. Tapasztalatom szerint, amikor alkotó emberek kezdték felfedezni az örmény legendák, népmesék és a zene számukra addig ismeretlen világát, az Ararát üzenetét és a gránátalma valódi ízét, rendszerint olyan hatás alá kerültek, amely a világlátásukat is megváltoztatta. Szerintem nagy nyereséget jelentene, ha egyszer az Író Cimborák is elindulnának egy ilyen felfedezőútra.  

Ha négykezest kellene írnod egy Cimbitársaddal, kit választanál? Miért?

Miklya Zsoltot választanám, mert annyira álomszerűen otthonosnak tapasztalom az ő költői világát, hogy ne kívánjak belőle felébredni, a kihívást pedig eléggé nagynak gondolom ahhoz, hogy ne merjek tőle elaludni.

Mi a legjobb emléked a cimborasággal kapcsolatban?

A 2016-os kiskunfélegyházi tábor. Nemcsak az első személyes találkozások öröme és a magas színvonal miatt (ami a szervezést, az előadásokat, a műhelymunkákat és az ott született alkotásokat egyaránt jellemezte), hanem azért is, mert annyira összemosódott tér és idő, hogy a Hattyúház szomszéd terméből szinte hallani lehetett, amint Petrovics István a húst darabolja.

Ha egy mondatban kellene megfogalmaznod az Író Cimborák lényegét, mit írnál?

Egy szóban is megfogalmazhatom: Életöröm!

Hogyan ajánlanád a Cimbiket egy most induló, ifjú alkotónak?

Az Író Cimborák egy olyan társaság, amelyben bátran megszólalhatsz, mert megfelelő útmutatást fogsz kapni a további fejlődésedhez. Meglepetések várnak itt rád és kihívások, azonban semmiféle külső kényszer nem fog terhelni. Az Író Cimborákhoz tartozni önfeledt játékot jelent az élet komoly dolgaival. Ha nem hiszed, járj utána!